vasárnap, március 31, 2013

Árnyak és Rémek – Ray Bradbury emlékére

Mikor Sam Weller és Mort Castle elkezdte összeállítani ezt az antológiát, Ray Bradbury még élt, olyannyira, hogy előszót is írt hozzá. Mire megjelent, már halott volt. És ez a novellás kötet is csak azt bizonyítja, micsoda nagyszerű író volt ő. Az itt felsorakozott 26 szerző az irodalom legkülönfélébb területeiről jön, ám mindegyikőjük mesterének tekinti Bradbury-t. Önmagában a névsoruk is elegendő ahhoz, hogy az ember megvegye a könyvet.

péntek, március 15, 2013

East életmű koncert, 2013.03.12. MüPa

Az East 1975-ben alakult, lemezeik 1981 és 1994 között jelentek meg, és olyan progresszív rockot játszottak, amelyen mit sem fogott az idő. Ott voltam a BS-ben az utolsó koncertjükön (Két arc), és valahogy nem reméltem, hogy egyszer még újra láthatom őket. Arra pedig nem számítottam, hogy a visszatérés ilyen nagyszerű és katartikus lesz.
Írásom a Hammer site-on.

vasárnap, március 10, 2013

Joanne Harris: Csokoládés barack

Joanne Harris immáron hosszú és gazdag pályája során sok mindenfélét írt, ám a legnagyobb sikereit a Csokoládéval aratta. Mikor úgy négy éve újra Vianne Rocher-ről és lányáról írt, ugyanolyan bizonytalanul vettem kézbe azt a regényt (Csokoládécipő), mint ezt az újat. Nem voltam meggyőződve róla, hogy szükség van folytatásra. Mégis, bár messze nem annyira, mint az első, tetszett a második, és most a harmadik rész is.

Peter Ballnik: Apák kézikönyve

Anyáknak szóló illetve általános gyereknevelési meg babagondozási könyvből annyi van, hogy Dunát lehetne velük rekeszteni. Kimondottan apáknak szóló kiadvány azonban alig akad. Ebben közrejátszhat az, hogy a legtöbb férfi alighanem úgy áll hozzá, hogy mit neki, meg hogy könyvből az ilyesmit úgysem lehet megtanulni, és ebben lehet is valami. Nekem mégis az a tapasztalatom, hogy egyrészt a legtöbb valamire való könyvben akad legalább egy-egy mondat, ami adott pillanatokban nagyon jól jön az embernek, másrészt meg a teljesen magától értetődő dolgok sem feltétlenül jutnak az eszünkbe, jól jön néha, ha valaki vagy valami emlékeztet minket rá.
Peter Ballnik könyve olvasmányos, jól követhető (bár aki ceruzával megjelölős, jegyzetelős típus, az nem fogja szeretni ezt a magas minőségű, fényes papírt), és egyfajta magabiztos, pozitív hozzáállást igyekszik közvetíteni apukáknak, illetve arra ösztönzi őket. Teljes cikkem az e-kultúrán.