Kezdjük azzal a bandával, ahol megismertünk: mi történt a Keeper Of Dreams-szel?
„Feloszlottunk, részben zenei, részben emberi okokból kifolyólag. Az első album után éreztük, hogy valami egész mást fogunk csinálni, viszont maradtunk a névnél. Azt hiszem, ez volt a hiba. Nem tudtuk, pontosan mit csináljunk. Vagy mit tehetünk meg ezzel a névvel. Legalábbis nekem nem volt tiszta. Tisztább lap kellett volna, mert amúgy a felállás erős volt, de az utolsó két évben két-három számnál tovább nem jutottunk. Valami nem működött. Ebben az időszakban már én voltam a "frontember", de ment pár régi szám is, amiben meg ugye Marci (Kiss Marci - ma Corville és Anafora). Egy rövid ideig "kettő az egyben" zenekar is voltunk. Volt egy Keeper blokk egy régi számmal, három-négy újjal, plusz volt az Anafora blokk, ahol gitárcsere, mikrofon csere, lényegében hangulatcsere - de nevezhetném közlés-cserének is - történt. Amúgy az egyik ilyen Anafora blokk nagyon jól sikerült. A hangmérnök állva tapsolt, mások azt mondták, belső utazásokat éltek meg. Ennek ellenére a csapaton belül ellentétek szövődtek. Akár "vallásiak" is. Kilátástalan volt a helyzet, a pozitív élmények meg leperegtek. Voltak nagy veszekedések, de ha meg is tudtuk beszélni a dolgot, ez a következő próbáig, találkozásig mindig elfelejtődött. És kezdődött elölről. Először Szabó Dani (ma Mind's Mirrors) adta fel, aztán hamar földbe állt az egész történet.”
Kérlek, foglald össze a csapat eddigi történetét!
„Az első bandánk a Road Crow volt 2001-ben. Elvileg punk rock-ot játszottunk, én énekeltem és basszeroztam. A gitárossal, Sajti Levivel Junkies-t hallgattunk meg Guns & Roses-t. A dobos Bálint (Tóth Bálint) meg Bon Jovi-t :D Viszont Bálinttal szerettük Zoránt is. Na ez volt a közös pont!:D Bálinttal egyébként játszottunk később is együtt: szoba black metalt (Ice Empire), meg "rendes" színpadit is (Malgatum). Szóval, mikor kiderült az azonosság, letámadtam, hogy csináljunk valami zoránosabb zenét is.:D Volt két szám, azokat próbáltuk kb. két évig. Folyton átírtam őket, szegény Bálintot szétterrorizáltam az újításokkal.
Amúgy kezdetben nem sok célom/célunk volt az Anaforával. Ezen kívül az átírás mánián kívül... Emlékszem, a szomszéd lakrészben tesómék próbáltak a Little Jazz Banddel. Dixielandet és ragtime-ot :S Mi meg sokszor lenyúltuk a seprűjüket, mert mi is jazzelni akartunk Bátrabb pillanataimban kölcsönkértem, de Frédi, a dobos valamiért nagyon féltette tőlünk a seprűjét. Nekik ez nagyon otromba muzsika volt, hangos, torz :D Akkor eldöntöttem, hogy megalkotom a jazz és a metal fúzióját. Persze, csak hogy bármikor elkérhessük a seprűt :D
Azóta is ezt a két számot írnám, ha nem állunk le pár évre. De a Road Crow-nak vége lett, Bálinttal elkerültünk egy vendéglátós/bálózós zenekarba, a Musztángba. Country-t játszottunk, meg Koncz Zsuzsát, csodás volt...
Aztán jött vagy egy tucatnyi zenekar, mindent bevállaltam. Volt, mikor párhuzamosan 3-4 felé osztódott az energiám. Basszusgitáron, gitáron, szintin, énekelni viszont nem énekeltem, maximum vokáloztam. Sokat tanultam, stílusokról, hangszerelésről, emberekről, magamról. Kellettek ezek az utak, nem bánom egyik zenekart sem. Aztán 2007-ben elmentem postás bácsinak, és ennek köszönhetően lett némi pénzem. Egyből beugrott, hogy írok egy saját albumot. Addigra már nagyon elegem volt belőle, hogy a saját dolgaimat hanyagolom. Megírtam pár hét alatt a zenéket, szövegeket, aztán szóltam Bálintnak, hogy mehet a menet.”
Voltak korábban demóitok, bármi, amit külső fül is hallhatott?
"A lemez előtti két számos demón kívül csak kazettás felvételeink voltak, ezek meg is vannak valami dobozban a kamrában, néha előásom őket, hátha az idő megszépítette őket... de nem :D A demót amúgy meglehet találni neten, ha valaki nagyon akarja, de azt sem ajánlanám... Metronóm nélkül csináltuk, tele van hibákkal, a hangzás botrányosan műanyag, az ének is nagyon kezdetleges."
Ez az album végül is mennyi idő alatt és hogyan készült el?
"A felvételeket 2008-ban kezdtük Miskolcon a Hangart Stúdióban Károly Tomi vezetésével. 8 napra béreltük ki a stúdiót, aztán rá kellett dobni még majdnem ugyanannyit. Bálinttal ketten játszunk a lemezen, illetve a stúdiós Tomi játszik két dalban slide gitáron. Nagyon lelkiismeretes volt, addig kerestük a hangzásokat, amíg nem voltunk elégedettek vele. Nem túl felkészülten érkeztünk a felvételre. Két próbát csináltunk előtte Bálinttal, neki sem rögzült be úgy, én meg nagyon lusta voltam világ életemben, szóval sok "felesleges" idő ment el a hanyagságunk miatt. De úgy érzem, a végeredmény azért elég erős lett. Szóval ez történt kábé 2008-ban. Utána meg jött a várakozás, meg keverni jártam vissza. Sokat. De így legalább később újraénekelhettem szinte az egész lemezt. Ezt mondjuk érdemes volt megtennem :) Az Anafora album előtt nem énekeltem lemezen, zenekarban is csak 2001-ben, előtte kórusban, de hát az más szint volt, mint amit ide akartam...
Ja igen, a 4 szólamú hörgéseket/károgásokat Bálint "énekelte" fel. A szimfonikus részeket ott találtuk ki. Jó móka volt az egész, csak hát idő meg pénz vonatkozásában kicsit túl lett húzva... Idén ráfeküdtünk újra - mert amúgy szinte minden évben ráfeküdünk -, hogy elkészüljön az anyag. Károly Tomi folyton dolgozott, valahogy nem akart elkészülni. De végül is nem késtünk le semmit :)"
Zeneileg ill. szövegileg mi volt hatással az albumra?
"A zenék a 2008-ig begyűjtött hatásaimat foglalják össze, Zorántól kezdve az Opeth-en át az Emperorig vagy a jazz-ig. A szövegek terén nem tudok felhozni sok hatást. Nem voltam sem nagy könyvmoly, sem nagy vers olvasó. Gimiben írtam verseket, de ugyanúgy nem vagyok velük elégedett, ahogy az album szövegeivel sem maradéktalanul. Ahhoz végérvényes dolgokat kéne tudni leírni, de hát minden változik. Utólag persze nem lenne szívem drasztikusan belenyúlni a dalszerkezetekbe, a szövegekbe pláne nem. Belülről merítettem őket, néha meglehetősen megfoghatatlanok a képek, de a téma maga is nehezen körülírható, inkább csak sejthető. A dalcímeket végül úgy alakítottam ki, hogy összeolvashatóak legyenek, illetve kiadjanak egy mondatot. Ez a mondat magába foglalja az események láncolatát. A beléptetést, a törvények megismerését, és elfeledését, a mély depressziót, a reményt, és a beteljesedést, avagy legvégül a bukást."
Milyen transzcendentális élményről van szó a lemezen?
"Nehéz erről beszélni. Nem mintha tabunak tartanám, de nem könnyű ezt jól megfogalmazni. Volt egy év, 2007, mikor sok mindent megértettem, értelmet nyertek a hétköznapok, minden mögött ott mosolygott az élet.
Kiskoromban nagyon depressziós, csendes gyerek voltam. A másik oldalról meg nagyon vidám, kedves. Mindig is végigkísért ez a kettősség. De nem tudtam vele mit kezdeni, ahogy más sem. Az iskolában passzív voltam, alsóban fel voltam mentve versmondásból, mert képtelen voltam mások előtt beszélni, nagyon dadogtam olyankor, plusz az órákon szinte sosem tudtam figyelni. Úgyhogy 6.-ban el is kezdtünk kocsmázni. Meg boltból lopni. Nem voltam jó gyerek. De nem éreztem a súlyát. Valójában ma sem úgy gondolok erre, mint valami hatalmas bűnre. Ennyire tellett. Mindeközben rengeteget agyaltam, filóztam mindenen, kifelé ritkán mutattam magamból bármit is. Gyűjtöttem magamban a "megfejtéseimet". De nem nagyon kezdtem bele semmi önmegvalósításba. Magammal harcoltam, hogy jó-e ez, vagy inkább az... Az Anaforát sem akartam igazán, kételkedtem benne, hogy tudok-e majd vele azonosulni hosszútávon. Mert ugye van bennem ez a bipolaritás. És nehezen egyezek ki magammal.
Viszont mikor volt ez a nagy váltás év, akkor hirtelen minden összeállt, én magam is meglepődtem, mert olyan érzés volt, mintha valaki szelíden leemelte volna rólam az addigi súlyos terheket. Úgy éreztem, hogy ez lehet a megtérés. Tiszta lapot kaptam. Akkor tanultam meg megbocsátani bármit bárkinek. Magamnak is. Ezzel együtt tudtam azt is, hogy ezzel másnak is segíthetek. Sugallataim voltak, tiszták és bölcsek. Rájöttem, hogy a világ pont olyan, mint amilyen én, ezért "csak" annyi a dolgom, hogy jóban legyek magammal. Persze ez nem könnyű. És itt jön be az örökös másik oldal, a ledolgozásra váró részek, a kételkedés. Mert a lemez erről is szól...
Mindenesetre, mikor újfent előkerült a fejemből az Anafora ötlete, kézenfekvő volt, hogy erről írjak. Volt egy fontos olvasmányélményem ekkoriban, a "Sors, mint esély" című könyv. Valójában minden ezzel kezdődött. Ez egy ezoterikus könyv, de nem a mai EzoTv kategória... Többször elolvastam egymás után, el se hittem, hogy ennyire hogy találhat valami telibe. Ráadásul pont az én speciális esetemre hogy lehet gyógyír."
Az egyik szövegrészletből azt szűröm le, hogy te is azt tapasztaltad, hogy a transzcendens élményt nem tudtad állandósítani. Mégis, nyilván, megváltoztatott. Jobb lett ettől, vagy még nehezebb?
"Kb. 5-6 éve azon vagyok, hogy állandósítsam. Sok módját próbáltam, próbálom azóta is. Néha nagyon mélyre kerülök a keresésben, vannak depresszív időszakaim. Máskor olyan, mintha kiérnék egy tisztásra, ahol minden friss és él. Olyankor minden könnyen jön és megy. Adom a világnak a pozitív dolgokat, és ez felszabadít.
Emlékszem, mikor volt ez a beléptetés élményem, és volt egy pont, amikor azt mondtam, hogy "mégsem akarom... legyen úgy, mint azelőtt.." És működött. :O Félelmetes volt, ahogy "visszavittek" (ezt nem tudom kevésbé misztikusan írni) a beléptetés előtti tudatszintemre. Olyan érzés volt, mintha kiszáradnék... egyből szomorú lettem. Borzasztó volt. Utána persze visszakéredzkedtem :D
Ami rossz ebben az "egészben", hogy miután megkapod a válaszaidat, felelősséggel tartozol irántuk. Hacsak nem akarod újra feltenni a kérdéseket :S Szóval a válaszom, egyszerre lesz egyre jobb és egyre nehezebb vagy rosszabb. Attól függ, honnan akarod látni. De minél magasabban vagy, annál nagyobb lehet az esés. És akkor mászhatsz megint lentről. Közben ahogy kiismered a lépéseket, már elvileg nem tart annyi ideig, ezáltal nem is tűnik olyan magasnak a dolog. Aztán a magasság pont ott lesz, ahol a mélység. Aztán megint elkezdenek távolodni egymástól... és persze mindez elsősorban benned történik... csak azután a külvilágban... de ez már poszt pszichológia. :)"
És mit tanácsolnál valakinek, aki úgy érzi, hogy nem talál kiutat, hogy minden rossz, minden nehéz? Vannak zenék, könyvek, tanítások, bármi, amik segíthetnek, neked segítettek?
"Az utóbbi években nyugisabb zenéket hallgatok, Radioheadet, Coldplay-t, Steven Wilsont, Porcupine Tree-t, de szeretem az Isten Háta Mögöttet vagy az újabb Blind Myselfet, Katatoniát, az Animals as Leaders-t... a lényeg, hogy a szellemi szükségleteket kielégítse, hogy szóljon valamiről, ami végső soron értelmet képvisel. Persze van, amikor nem vagyunk képesek értelmet látni. Ilyenkor szerintem jobb társaságba menni, vagy megnézni egy jó filmet. Mikor még rosszabb a helyzet, olyankor jöhetnek a nagy mesterek, akik okosakat mondanak :) Pl. Müller Péter vagy Eckhart Tolle előadásokat néztem nemrég a neten, vagy a Bibliát olvasgattam... Szeretem Puzsér Róbert agymenéseit is, és ismerkedek Hamvas Béla munkásságával.
Amúgy az igazság az, hogy ezek önszuggesztív megoldások. Az pedig végső soron hazugság :S Ha tényleg a végére akarunk járni annak, hogy miért is vagyunk éppen szarul, ahhoz magunkban mélyre kell ásni. Valószínűleg "legalul" valami jelentéktelen kis dolgot fogunk találni. Egy olyan bolhát, amit elefánttá neveltünk magunkban. És itt jön be a félelem témakör. Le kell leplezni a félelmet, szerintem ennél többet nem is tehetünk magunkért. A félelem mögött mindig ott van valami, ami egészebbé tesz. Nem véletlen maga a szó sem: fél-elem, egész-ség... A félelem amúgy természetes dolog, amíg nem keverjük össze a félelmünk tárgyával. Akkor már nehezebb kijönni belőle. Meg könnyen átcsúszunk a gyűlölet kategóriába.
Mikor összekuszálódnak a szálak, időlegesen le kell választani egymástól a látni vélt valóságot, és magunkat, tehát aki lát. Mert a külvilág tükör. Magunkat látjuk benne. Mikor rendbe került bennünk a belső valónk, újra össze lehet engedni a külsővel. Összeilleszteni és úgy hagyni. Eszembe jut egy frappáns Dosztojevszkij mondat is, valahogy így: Mindenki boldog, csak nem tud róla. Ez egyfajta humor szerintem. Ez is segíthet. Mármint a nevetés... aztán ott a beszélgetés, de hát ezeket mindenki "tudja" :) csak épp elfelejti ugyebár..."
Mit jelent ez a mondat?: "Egy lépés...Egy válás...Két ajtó...Egy lámpás..."
"Ha valahova lépsz, akkor választasz; egyrészt aközött, ahol állsz és ahova lépsz; másrészt aközött, ahova léphetsz onnan, ahol állsz. Mert az ugye sokkal több lépési lehetőség. De mindenképpen a valahova lépés "ára" a máshova nem lépés, illetve a régitől való elválás.
Ugyanezen a gondolatmeneten alapszik a mondat második fele. Van két ajtó előtted, és nálad van a lámpás, vagy még jobb esetben te magad vagy a lámpás J Ez esetben be tudsz menni mindkét ajtón, mert ami mögötte van, bármi is legyen, nem szül benned félelmet. Képes vagy átvilágítani, saját magad fénye által. Ez az univerzalista, vagy poszt keresztény értelmezés. A másik verzió szerint - ez az sima keresztény verzió -, van két ajtó, és csak az egyik tetejére van lámpás akasztva. És mi félünk a lámpás nélküli ajtótól, mert veszélyt jelent. Ezért a kivilágított ajtón lépünk be. A biztosat választjuk. Szeretném azt hinni, hogy nincs mitől félnem, szóval a poszt keresztény látásmódra voksolok szívesebben. De mikor ezt írtam, azt hiszem, a negatív pólusánál fogtam meg a dolgot... Később megismertem a buddhista választ is, miszerint "nincs ajtó", mert én vagyok az... de hát ezért nem vagyunk buddhista jazz metal banda :D Pedig piszok jól hangzik :O Na majd legközelebb! :)"
A legtöbb metal banda, még akár az Opethet is idevéve, inkább az élet árnyoldalairól szól, ha pedig a vallás kerül szóba, jellemzően még az is kritizálja, akinek amúgy van némi hite valamiféle emberfelettiben. Te hogy látod ezt? Mi a különbség az Anafora és a többi metal banda között?
"Érthető, hogy az emberek elfordultak ettől a témától. A szervezett vallások és egyházak lejáratták magukat és sajnálatos módon az "isten" szót is. Nem egységesítették az emberiséget, épp ellenkezőleg, egyre több részre osztották. Persze ez nem csak a vallások felelőssége. Mindenki benne van. Én is, te is, akik olvassák ezt a cikket, azok is. De ez pont hogy megkönnyíthetné a helyzetet... csak ehhez jóval több őszinteség kéne. És következetesség, illetve felelősségvállalás…
Ami számomra zavaró látvány, az ez a megosztó mechanizmus, és az ebben való vak hit, illetve az "ellenségek" démonizálása. És ez zavar sok metal zenekarban is. Hozzáteszem, évek óta alig-ailg hallgatok metalt. De számomra nem is a műfaj jelenti a kulcsszót, hanem a Tartalom. Ezen belül pedig az autonómia és az önazonosság. Aki ennek ellentmond, az magának mond ellent. Később pedig egy hazug képhez kell magát tartania.
Igen, sokaknak vannak tapasztalataik a transzcendensről, de ezt egész egyszerűen nem áll érdekükben felvállalni. Persze érthető ez valahol. A megélhetésüket nem sokan kockáztatják, főleg ha családjuk van stb. Gondolj bele, hogy rájössz; nem a pénz az isten. De úgy igazán rájössz... Mit kezdesz egy ilyen felismeréssel? Semmit :D A pénz sakkban tart majdnem mindenkit. A mókás az, hogy az egésznek semmi értéke. De kifelé már nem jöhetünk ebből a folyamatból. Végig kell menni, kell a tisztító tűz, mi emberek kevesek vagyunk ehhez, a felsőbb értelemben pedig ugye nem bízunk...
A mai világrend kifutotta magát. Minden értelemben megújulásra van szükség. Globálisan. Szellemileg. De úgy érzem, mindezt a megújulást megelőzi majd egy globális összeomlás. Hallottam egy jó analógiát erről. Olyasmi, hogy az egykori Római Birodalom ma a világ egészét jelenti. Ennek értelmében az akkori válság ma globális méretű válság. Ez senki előtt sem titok már. A bukás pedig most a teljes fogyasztói társadalmi rendszert érinteni fogja. Próbáljuk kötni az ebet a karóhoz, hogy megfordítható a folyamat, vagy legalább fenntartható, de ez elkerülhetetlen. Ami nem tökéletes, az változik... nem kéne ellenállni a változásnak. De próbálj valakit arra tanítani, hogy engedje át magán a betegséget, mert egészségesebb lesz tőle… :S
Mi emberek ragaszkodunk ahhoz, amink van. És harcolunk azzal, ami ezt megbolygatja. De a valóságban mind csak magunkkal harcolunk. És ezt vetítjük a világra. A zenekarokat is emberek alkotják... mondom, mindenki benne van. A kérdés, hogy mennyire tudatos az, amit csinálsz, amit közvetítesz. Pl. a Slayer énekese, Tom Araya elvileg keresztény, de hogy fér ez össze a "God hates us all" lemezcímmel?! :D Megint arról van szó, hogy ki kell szolgálni valamit, nyilván anyagi megfontolásból.
Ezzel együtt azt is meg lehet érteni, aki az élet árnyoldaláról énekel, vagy hörög, vagy rappel stb. Mert számára, és sok más ember számára az a valóság. Kérdés persze, hogy mi haszna ennek az egésznek. Talán egy objektív valóság felé terelődik ez a rengeteg kis részlet? Nem úgy tűnik :D
Aki fél, az félelmet fog hirdetni, aki szeret, az szeretetet. Olyan, mintha ez a két dolog alvajárna a világban. Nem látják egymást, olyanok, mint az emberek és a szellemek. Nincsenek egy dimenzióban, egy rezgésszinten.
Ha már zenéről beszélünk, ez valahol az underground és a mainstream harca is. Mindkettőnek megvan a maga istenképe. Az underground alulról halad felfelé, miközben szereti démonizálni azt, ami más lapra tartozik... a mainstreamre. Az ellentartás az istene, míg a mainstream a rózsaszín fellegek mögül dalolászik, arról, hogy "az álmok valóra válnak", hogy "szeretlek", hogy "álmodj ébren". A kettő metszete körülbelül a "föld szint" :D A normális, érvényes közlések világa, ahova fel és le kéne jutnia ezeknek az oldalaknak. És akkor hirtelen mindenki az emberi dolgokról énekelne, nem zombikról, vagy megasztárságról... Amúgy ma már lehet látni, hogy kezdenek kifogyni a tartalékok mindkét "kaszt" eszköztárából. Elkezdődött a "lopkodás", a bátrabbak át-átnyúlnak egy kis könnyed popért, vagy bemerészkednek egy tehetségkutatóba, amiért 10 éve még fejvesztés járt volna. De hát nem akarnak éhen halni, netán még karriert is szeretnének… A mainstream kb. mindig is beengedett magába más, "nem pop" irányzatokat, legelőször talán a Beatles-t, aztán pl. a Queent vagy a Nirvanát, de ilyen volt a Linkin Park, illetve a nu metal hullám, aztán az emo, most az indie és az alternatív zenék jöhetnek át a szűrőn.
Nekem az a célom, hogy az underground autonómiáját összemossam a mainstream kompaktságával. Persze ez az első albumot nem jellemzi :) Akkor még nem gondoltam ilyen sokat erről, ösztönösebb voltam ilyen szempontból.
Szükség van az egymáshoz közelítésre. De nyilván mindenki azt csinál, amit szeretne. :) Pl. a Pain of Salvation szerintem egy istenközeli zene, szövegileg is. És ott megvan mindkét oldal. Ahogy az Opeth-nél is, bár ők jóval misztifikáltabbak, rejtélyesebbek. Mindenki a saját szintjének megfelelően nyilatkozik erről."
2008 óta eltelt némi idő, vannak már új dalok?
"Tavaly csináltunk egy számot "Jobban jár,
aki szeret" címmel. Ez ilyen poposabb vonalú dolog, úgymond rádióbarát. Persze
a rádiók nem nagyon barátkoztak vele eddig :S Pedig jobban járnának, ha
szeretnék :) Amúgy legalább két lemezre való témám van a gépen, pár dal majdnem
kész is van. A szövegekkel vagyok gondban. Zeneileg amúgy elég más lesz az új
Anafora, modernebb, hangszerelésben fejlettebb. Szeretném megcélozni az
underground/mainstream halmazok metszetét, és ott tanyát verni :) A fejemben
már sokszor megvolt a térkép, aztán elvesztettem... de egyszer meglesz teljesen
:)"
Mi a helyzet a koncertekkel? Van esély, hogy élőben is láthassunk-hallhassunk titeket?
"Van hát! :) Csak ideje lenne találni egy dobost
:S Várjuk elkötelezett dobosok jelentkezését, aztán irány a próbaterem."
Az Anaforán kívül mivel foglalkoztok?
"Most szereztem be egy Boss RC-300 Loop gépet, mert szeretnék csinálni egy egyszemélyes zenekart. A neve Korbiusz Atya Band lesz. Kecskeméten rám ragadt ez a név, úgyhogy ez már marketing fogás :) Van egy másik fura banda is, az Édes Mindegy. Legújabban univerzális alternatív jazz-nek hívom. :) Van még pár project ötlet szinten, de az Anafora kap most prioritást.
Marci és Lacika (Bodor Laci basszeros) Pesten laknak, Laci egy számítógépes munkát csinál, Marci munkát keres, illetve az Anafora mellett csinálgatja a saját projectjét Corville néven. Én tanítok, szociális gondozó és ápoló tanfolyamra járok, illetve alkalmi munkákat vállalok. Ezeknek egy része zenei természetű, de most pl. egy gyári melót kaptam :S Pedig nagyon próbáltam elkerülni az ilyesmit, mert gépiesíti az elmét, a szellemet pedig elnyomja. Sokáig nem is tervezem csinálni nyilván :)"