csütörtök, november 26, 2020
Bede Béla: Budapest építészete
Bár a tartalom szűkre-tömörre szabott, hogy szinte zsebkönyv méretű
maradhasson ez a könyv, mégis rengeteg infót ad át. De ami miatt
olvasmányos is, az az, hogy a szerző fanyar humora és lelkesedése (vagy
épp negatív véleménye) is elő-előbukkan a sorok között. Persze nehéz is
lenne nem lelkesedni például a szecesszió egyik-másik remekművéért, de
Bede Béla szavai nyomán az olvasó bizonyosan máshogy fog nézni
Budapestre, és jó eséllyel elkezdi szervezni a városnéző sétáit az
egyes, figyelmét felkeltő helyekhez.
kedd, november 17, 2020
Ken Liu: Az istenekkel nem lehet végezni
Ken Liu egy kortárs zseni, szerintem szépirodalomban is, de sci-fiben biztos, sőt, fantasyben sem utolsó. Ez a novelláskötete is változatos, bár van egy nagyon erős központi téma, amely számos íráson és évezreden keresztül vonul. Ott kezdi, hogy leírja a mát-holnapot, hogy mi lesz az emberből, aztán ez önmagában épp elég kiakasztó, de van itt más is. Liu nagy koponya, nagy gondolkodó, de az emberrel, az emberivel foglalkozik, így elkerüli a ridegség csapdáját, melybe sok SFF író beleesik.
csütörtök, november 12, 2020
Catherine Gilbert Murdock: Fiú könyve
Egy középkori történet két cseppet sem átlagos főszereplővel. Miközben
ifjúsági regényhez mérten elég alaposan bemutatja a csúf középkori
viszonyokat, és van benne bőven kaland, misztérium és valahol a felnőtté
válásról is szól, számomra a beleszőtt derű, fény, jóság adta a
velejét, azért szerettem annyira nagyon.
szerda, november 04, 2020
Joel Meyerowitz: Hogyan fotózok én
Hogy a fotográfia művészet is lehet, már régóta tudjuk, de hogy micsoda
szenvedély, megismerési vágy hajtja a legnagyobb fotóművészeket, arról
ritkán olvashatunk. Meyerowitz soraiból pontosan ez ragyog át, és ennek
köszönhetően inspiráló élmény lehet bárki olvasónak. Emberünk ugyanolyan
remekül kapja el az utcán az emberi pillanatokat, a fény csodáit, a
világvárosok káoszát tükröző, elképesztő, szemvillanásnyi
együttállásokat, ahogy a saját fotós filozófiájáról beszél.
Könyvéről két helyre is írtam, jobbára hasonlókat, csak ekultura.hu-ra némileg általánosabban, a FotóVideó magazinba meg némileg "fotósabb" megközelítésben.
Neil Gaiman – Rafael Albuquerque: Smaragdzöld tanulmány
Gaiman egy szerkesztő barátja felkérésére írta ezt a novellát, aki a
lovecrafti világot Sherlock Holmeséval keverő sztorit rendelt. Neil
pedig megcsinálta, olyan frankón, színesen és csavarosan, ahogy csak
kevesen tudnák. Aztán az Eisner-díjas Rafael Albuquerque
megrajzolta-festette képregénynek, és igazi ínyenc darab lett a
végeredmény.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)