Bede Béla: Budapest építészete

Bár a tartalom szűkre-tömörre szabott, hogy szinte zsebkönyv méretű maradhasson ez a könyv, mégis rengeteg infót ad át. De ami miatt olvasmányos is, az az, hogy a szerző fanyar humora és lelkesedése (vagy épp negatív véleménye) is elő-előbukkan a sorok között. Persze nehéz is lenne nem lelkesedni például a szecesszió egyik-másik remekművéért, de Bede Béla szavai nyomán az olvasó bizonyosan máshogy fog nézni Budapestre, és jó eséllyel elkezdi szervezni a városnéző sétáit az egyes, figyelmét felkeltő helyekhez. 

Teljes cikkem ekulton.

Ken Liu: Az istenekkel nem lehet végezni

Ken Liu egy kortárs zseni, szerintem szépirodalomban is, de sci-fiben biztos, sőt, fantasyben sem utolsó. Ez a novelláskötete is változatos, bár van egy nagyon erős központi téma, amely számos íráson és évezreden keresztül vonul. Ott kezdi, hogy leírja a mát-holnapot, hogy mi lesz az emberből, aztán ez önmagában épp elég kiakasztó, de van itt más is. Liu nagy koponya, nagy gondolkodó, de az emberrel, az emberivel foglalkozik, így elkerüli a ridegség csapdáját, melybe sok SFF író beleesik.

Teljes cikkem ekulton.

Catherine Gilbert Murdock: Fiú könyve

Egy középkori történet két cseppet sem átlagos főszereplővel. Miközben ifjúsági regényhez mérten elég alaposan bemutatja a csúf középkori viszonyokat, és van benne bőven kaland, misztérium és valahol a felnőtté válásról is szól, számomra a beleszőtt derű, fény, jóság adta a velejét, azért szerettem annyira nagyon. 

Cikkem ekulton.

Joel Meyerowitz: Hogyan fotózok én

Hogy a fotográfia művészet is lehet, már régóta tudjuk, de hogy micsoda szenvedély, megismerési vágy hajtja a legnagyobb fotóművészeket, arról ritkán olvashatunk. Meyerowitz soraiból pontosan ez ragyog át, és ennek köszönhetően inspiráló élmény lehet bárki olvasónak. Emberünk ugyanolyan remekül kapja el az utcán az emberi pillanatokat, a fény csodáit, a világvárosok káoszát tükröző, elképesztő, szemvillanásnyi együttállásokat, ahogy a saját fotós filozófiájáról beszél. 

Könyvéről két helyre is írtam, jobbára hasonlókat, csak ekultura.hu-ra némileg általánosabban, a FotóVideó magazinba meg némileg "fotósabb" megközelítésben.

Neil Gaiman – Rafael Albuquerque: Smaragdzöld tanulmány

Gaiman egy szerkesztő barátja felkérésére írta ezt a novellát, aki a lovecrafti világot Sherlock Holmeséval keverő sztorit rendelt. Neil pedig megcsinálta, olyan frankón, színesen és csavarosan, ahogy csak kevesen tudnák. Aztán az Eisner-díjas Rafael Albuquerque megrajzolta-festette képregénynek, és igazi ínyenc darab lett a végeredmény.

Teljes cikkem ekulton.