Novelláskötet az emberi életről, a gyakran hétköznapinak tűnő, mégis
sorsfordító pillanatokról, múltról és jelenről, melyek között olyan
kicsi a különbség. Van benne derű és szép is, de a vége megzúzott. Ennek
ellenére ez az a fajta szépirodalom, ahol nem a lila köd vagy a
világfájdalom, hanem a valóság, a lényeg megragadása és együttérző
ábrázolása számít.
hétfő, október 28, 2019
kedd, október 22, 2019
Joanne Harris: Az epertolvaj
Vianne Rocher régi ismerősünk. Ő volt a Csokoládé című regény hősnője, mely épp két évtizede jelent meg, és hatása a népszerű irodalomra máig érződik. Joanne Harris
akár egyszemélyben is felelőssé tehető a gasztroregények
elterjedéséért, de míg annak divatja lecsengett, s mára inkább beépült
az elsősorban nőknek szánt irodalomba, mélyebb szinten az erős és
független nők ábrázolásának, köztudatba hozatalának úttörője volt.
Mindazonáltal a korábbi két folytatás nem talált utat hozzám, minden mondanivalójuk és izgalmas cselekményük mellett is erőltetettnek éreztem őket. Ám Az epertolvaj, a negyedik kötet a sorozatban, újra elvarázsolt. Ekulton írtam le, miért.
péntek, október 11, 2019
Bryan Lee O'Malley: Repeta
Bár az elején amolyan tipikus amerikai sitcomnak tűnik a sztori, idővel
felerősödik benne némi természetfeletti szál, s vele együtt a
mondanivaló is, amit viszont az egyre kuszább történetből nem mindig
könnyű kiszálazni. A főszereplő Katie nem igazán gondolja át, mit
csinál, és ez is rém emberi, az meg, hogy ebből katyvasz lesz, teljesen
logikus, hiszen minél régebbi dolgot csinál vissza a varázsgombával,
annál több minden változik meg, mire újra felveszi a jelenben a fonalat.
Viszont mindeközben azért jut is valamire, és amire jut, azért nagyon
megérte végigolvasni ezt a vaskosnak tűnő, igen kreatív megoldásokkal
operáló képregénykötetet.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)