• Könyv
Fredrik Backman: Hétköznapiszorongások
Molnár Krisztina Rita: Az angyalmeséje
Orson Scott Card: A hetedik fiú és A rézbőrű próféta
Lipták Gábor: Aranyhíd - Balatonimesék, mondák, történetek
Kleinheincz Csilla: Alvilágiszövedék
Ebben az évben kevesebbet vállaltam az újdonságok közül, hogy írjak róluk,
próbáltam az aktuális kedvem alapján választani, jó pár régóta várakozó könyv
is sorra került, de sok közülük nem azt adta, mint reméltem, ami nem
feltétlenül a könyv hibája (vagy hiba egyáltalán). Azért az ebben az évben
megjelentek között is akadt emlékezetes, amit nagyon szerettem, de a legjobban
Backman regénye tetszett. (De a legkirályabb momentum az, hogy korrektúrázhattam A Holló képregényt, és így belekerült a nevem a magyar kiadásba :) )
• Film
This is Spinal Tap (A turné)
Valahogy ebben az évben is kevés olyan filmet láttam, akár moziban, akár máshol, ami igazán nagyon betalált volna, de a Kojot négy lelke annyira, hogy kétszer is megnéztem moziban, és azóta is érzem a hatását.
Meg végre megnéztem azt a klasszikus metal filmet (This is Spinal Tap), amit nyilván már sokkal régebben illett volna látnom, lehetőleg még az eredeti megjelenése, 1984 előtt, mert az lett volna igazán metal. Mai fejjel mondjuk jó darabig legalább annyira elszomorított (mert valóságos), amennyire vicces volt, de összességében jó élmény, tán kéne írnom róla valamikor. Stb.
• Koncert
Mad Robots / Ghost Toast / Tengeri Püspök, Dürer kert
Slowmesh / Eilema / Alva, Dürer kert
Swallow The Sun / Avatarium / Shores Of Null, Barba Negra
Thy Catafalque / Platon Karataev, Budapest Park
VoiVod / Crowbar / Planet Of Zeus, Dürer kert
Storm The Studio / Ørdøg / Z!enemi, Barba Negra
Fekete Zaj: Thy Catafalque / Kalandra, Sástó
7/8 Feszt: Ghost Toast / Autopilot / Mad Robots / Angertea / Stabbed / Eilema, Vörös/Kék Yuk
Thy Catafalque / Kaláka ill. Master Boot Record / arottenbit, A38
Már az előző év is a Thy Catafalque-ról szólt nekem, 2023 meg végképp. Rá kellett jönnöm, hogy az új évezredben semmi más zene nem volt rám akkora hatással, mint a TC, és jó eséllyel az új évezred legjobb koncertje számomra a Park-beli fellépésük volt. Végignéztem, mi minden volt 2000 óta, és persze csoda dolgok, de ez mindet túlragyogta, ami azért is meglepő, mert ha nem is aréna koncert volt, de semmiképp sem klubbuli.
Ám klubbuliból is jutott jó pár további zseniális, magyar és külföldi egyaránt, és pl. nem hittem volna, hogy lesz az évben az Avatariumnál is jobb koncert. A magyar underground meg ismét megerősítette bennem a metalba vetett hitet. Más kérdés, hogy háromszor annyi koncertre szerettem volna eljutni, mint amennyire sikerült.
Katt ide a teljes YouTube lejátszási listáért, ill. alant egyesével:
Sonic Bear Punch: Minden visszaszáll
Spirit Adrift: Death Won't Stop Me
The Answer Lies In The Black Void:Ataraxia
A legtöbb szereplőtől más számokat is feltehettem volna ide, érdemes utánuk ásni.
• Fotók
Ez az év nem a fotózásról szólt számomra, hiába, hogy sok koncertképet lőttem – írtam múlt évben, és most is igaz. Valahogy sem idő, sem megfelelő hangulat nem volt hozzá, bár az UNfotóra ill. az Insta oldalamra tettem néhányat, aminek tán megvan a maga atmoszférája.
• Kiállítás
Sur les traces de Tolkien et de l'imaginaire médiéval – Peintures et dessins de John Howe
GULÁCSY. Na’Conxypan hercege. Gulácsy Lajos (1882–1932) életmű-kiállítása
Magyar Menyasszony kiállítás a Magyar Nemzeti Múzeumban
Ebben az évben egész sok remek kiállításra jutottam el, ezek itt a legkiemelkedőbbek, legemlékezetesebbek (de pl. a martonvásári Brunszvik kastélyban látott Beethoven Múzeum állandó kiállítását is idevehetném, csak arról se cikket nem írtam, sem fotót nem tudok mutatni).
Mindezeken kívül kajakra kétévnyit öregedtem ez alatt az egy év alatt, de (cserébe?) eljutottam egy baráti meghívás nyomán Bretagne-ba, azon belül Finistère-be, és egyszer tán majd erről is írok hosszabban. Nem is csak az ottani élményekről, látott-tapasztalt dolgokról, de hogy mindez hogy csapódott le bennem. Mert azért így 48 évesen nem igen számítottam rá, hogy ér még olyan élmény, ami meghatározó. (Mármint, nyilván, ha egy idióta áthajt a piroson és összetöri a kocsidat, nem szólva betegségekről, háborúkról és a többi, ezek nyilván meghatározó élmények, de most a jó, szemléletformáló, megerősítő élményekre célzok.) Persze nem kellene néhány nap alapján levonnom messzemenő következtetéseket, de talán ennyi idősen érzi az ember, mi hogy. És az van, hogy a fotóimon nem is nagyon láthatók azok a dolgok, amik annyira megfogtak abban a helyben (részint persze, mert meg kell élni). Szerencsés vagyok, mert jó pár gyönyörű meg érdekes helyen jártam már életemben, itthon és külföldön egyaránt, de Bretagne-ban mintha minden ott lenne, amit jónak gondolok, amilyen életet élni volna jó. És ez megerősítő élmény, akkor is, ha tisztában vagyok vele, hogy nem hogy bretonul, de franciául sem fogok megtanulni soha az életben J
Fő, hogy megéltem, meg a fentieket is, hálám minden művésznek és mindenki másnak, akinek része volt benne. Az eddigi tapasztalataim alapján meg inkább nem is kívánok semmit a következő évre, mert nem hogy nem jön be, de csak még ötleteket adok a dark side-nak. Még az is valószínűbb, hogy a magyar fociválogatott nyeri a ’24-es EB-t, mint hogy igazán jó év jöjjön. Szoktam mondani, hogy a nagy számok törvénye alapján már jöhetnének jobb idők is, de úgy tűnik, a dolgok nem így működnek. Ez van. Ha most azonnal feldobom a talpam, akkor is annyi áldás meg szép meg jó volt az életemben, hogy szavam nem lehet.
