Ez a rajzfilm leginkább arról szól, hogy hogyan fogadja el a négyéves
Kun a kishúgát. De ahogy erről mesél, az egészen fantasztikus – és
közben nagyon-nagyon emberi. Merem ajánlani minden szülőnek, illetve
minden olyan gyereknek, akinek van testvére (legyen bár idősebb vagy
fiatalabb nála).
hétfő, december 31, 2018
Pear Jam & Superunknowns – Pearl Jam & Soundgarden tribute az Ellátóházban
Mikulás napján két magyar tribute csapat olyan koncertet adott az Ellátóházban, mely bizonyos szempontból nagyobb élmény volt, mint ha az eredetiket láthattuk volna. Igaz, ezért Kövi Lóri (PJ/Alva/Flop énekes) a vérét adta, de nem csak ő fog örökké emlékezni rá.
csütörtök, december 27, 2018
Best of 2018
• Könyv
Craig Thompson: Blankets – Takarók
David Almond: The Colour of the Sun
Dallos Sándor: A Nap szerelmese / Aranyecset
Ken Liu: A papírsereglet és más történetek
Rachel Joyce: Harold Fry valószínűtlen utazása
Ernest Cline: Ready Player One
meg három nagyon jól eső újraolvasás:
Molnár Ferenc: A Pál utcai fiúk
Mark Twain: Tom Sawyer kalandjai
Otfried Preußler: Krabat
Könyvek terén jó kis év volt ez (fentebb csak a legeslegjobban tetszők szerepelnek, de még hosszan folytathatnám a listát), képregényes vonalon meg egyenest a legjobb év ever. A Takarók volt, ami mindenek fölött tetszett, de ott volt még az Incal, a Sandman: Death - Halál, Batman: A gyilkos tréfa, V mint vérbosszú, Saga 1., Conan kegyetlen kardja stb., csupa olyan kiadvány, amiről évek, akár évtizedek óta álmodozunk.
Craig Thompson: Blankets – Takarók
David Almond: The Colour of the Sun
Dallos Sándor: A Nap szerelmese / Aranyecset
Ken Liu: A papírsereglet és más történetek
Rachel Joyce: Harold Fry valószínűtlen utazása
Ernest Cline: Ready Player One
meg három nagyon jól eső újraolvasás:
Molnár Ferenc: A Pál utcai fiúk
Mark Twain: Tom Sawyer kalandjai
Otfried Preußler: Krabat
Könyvek terén jó kis év volt ez (fentebb csak a legeslegjobban tetszők szerepelnek, de még hosszan folytathatnám a listát), képregényes vonalon meg egyenest a legjobb év ever. A Takarók volt, ami mindenek fölött tetszett, de ott volt még az Incal, a Sandman: Death - Halál, Batman: A gyilkos tréfa, V mint vérbosszú, Saga 1., Conan kegyetlen kardja stb., csupa olyan kiadvány, amiről évek, akár évtizedek óta álmodozunk.
• Film
Mirai - Lány a jövőből
Ebben az évben legalább a felét nem láttam azoknak a filmeknek, amiket szerettem volna, de jó filmből így is jutott, a fentieken kívül is, de ezek azok, amiket újranéznék.
Ebben az évben legalább a felét nem láttam azoknak a filmeknek, amiket szerettem volna, de jó filmből így is jutott, a fentieken kívül is, de ezek azok, amiket újranéznék.
• Koncert
Fates Warning, A38
Alice In Chains, Budapest
Park
Pain Of Salvation /
Kingcrow, A38
Időrendi sorrend, és azok a koncertek, amelyeken lelkileg is bevonódtam, ha fogalmazhatok így. Bár a legtöbb további koncerten is az történt, szóval... nem tudom, talán ezek a legemlékezetesebbek? Nem is biztos. Az AIC nem volt annyival jobb mondjuk a King Crimsonnál... Mindenesetre van a fentiek között legalább kettő, de inkább három, amit évtizedek múlva is emlegetni fogunk, ha megérjük. Hivatkozási alap, hogy aha, szóval te is ott voltál.
• Dalok
Wall Of Sleep: Deserter
(de leginkább a Fear, csak az még nincs fenn youtube-on)
Húzós egy év volt ez, maradjunk annyiban. Már kívánni se merek, annyira nem szokott bejönni (bár lehet, annak, aki olvassa, bejön, és akkor jól van).
Szóval, a fentiek, lássuk be, mind-mind kábítószer. Még ha, tegyük fel, egyik-másik nem csak abban segít is, hogy jobban érezzem magam tőle, hogy jól szórakozzak, hogy valami értéket adjon, hanem mondjuk tágítja a világképemet, a belátásomat, új gondolatokkal gazdagít, akkor sem változtat gyakorlatilag azon, ami épp van. Egyik fenti zene, film, könyv, egyéb élmény sem segített nekem abban, hogy mondjuk meggyógyítsam, akiket meg kell, vagy hogy jobb belátásra késztessem a politikusokat. Ez mind csak kábszer. De azért segítettek.
És az is jó volt, hogy interjúzhattam jó pár kivételes alkotó emberrel (ezek közül különösen emlékezetes számomra a Balogh Ádámmal, Majoros Nórával, Molnár Krisztina Ritával és Várhidi Adriánnal készült interjúk, valamint az, hogy a Budapest Katalógusba bekerült egy általam készített fotó és egy rövid interjúm Theodora Gosszal). Színházban háromszor jártam, mind emlékezetes volt (Akit Biffnek hívtak, Galaxis útikalauz stopposoknak, A Pál utcai fiúk). Korniss Péter: Folyamatos emlékezet c. kiállítása is nagyon tetszett.
Valami mindig van, ami átlendít, ami segít, ami elfed vagy enyhít. De igazából arra lenne már szükség, nekem is meg országnak-világnak, ami megoldja a problémákat, ami ténylegesen jobbá tesz végre valamit. Nem csak kicsiben, nem csak annyiban, hogy OK, most egy kicsit jobban érzem magam, most jobban viselem az akármit és akárkit, ami és aki az életemben van. Még ha nem is tudunk az egész világra hatni, még ha néha egy mosoly, egy kis kedvesség vagy együttérzés is elég – arra, amiben vagyunk, nem elég. Asszem, 2019 dolgos év lesz.
vasárnap, december 23, 2018
Balogh Ádám - Világok vándora
Balogh Ádám festőművészként és fotográfusként
is valami egyedit, sajátosat alkot. A világ megannyi pontján járva
mindenütt a helyek és a helyiek igazi arcát keresi, s az abban rejlő
szentséget. Ádám legutóbb a Szentföldön járt, erről és megannyi másról
mesélt nekem. Aztán annyit mesélt, hogy abból két interjú is született, némi átfedéssel bár.
Az ekulton van a hosszabb, alaposabb verzió, míg a FotóVideó magazinban az, ami inkább a fotós oldalra koncentrál. És csoda dolgokat mond ez a csodaember.
szombat, december 15, 2018
Péczely Dóra (szerk.): Budapest Off
A Budapest Off tizenhárom ifjúsági novella gyűjteménye,
melyekben szinte csak az közös, hogy Budapest egy-egy városrésze (vagy
kerülete) adja a hátterüket. Van, ahol szinte főszereplő; van, ahol épp
csak megemlítik, de minden írásban meghatározó. Anélkül, hogy erőltetett
lenne, bizonyítja mindegyik novella, hogy az embert formálja,
befolyásolja, alakítja a hely, ahol él.
Tartottam egy kicsit ettől a
kötettől. Attól, hogy túlzásba viszik benne, nem is a megmondást, ami az
én gyerekkorom ifjúsági irodalmában sűrűn megesett, hanem a borzalmak, a
szegénység, a kisiklott és elidegenedett életek bemutatását. A végén
úgy csuktam be, hogy igazam volt, mégsem bánom. Merthogy az egy dolog, hogy a fontos kérdésekről beszélni kell, az viszont egy másik, hogyan is beszélünk
– és ebben a kötetben bőven van olyan írás, amelyben a fontos
kérdésekről úgy esik szó, ahogy szerintem jó. Hogy átjöjjön az üzenet,
de ne legyen letolva torkomon.
Szeretlek, anya! – 31 őszinte vallomás
Az édesanyákat köszöntő könyvet jó párat találni a könyvesboltok
polcain, ám ez az extra nagy méretű kötet egészen különleges. Bár az
egyedi stílussal bíró belga illusztrátor, Quentin Gréban Maman
című könyvén alapul, abból „csupán” a képeket vették át, s mindegyikhez
más és más magyar szerzőt kértek fel, hogy írjon egyoldalnyi szöveget. Egyik-másikukat nem
íróként ismerjük, de amilyen színesek és változatosak Gréban képei, annyira változatosak az írások is.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)