szerda, július 26, 2023

Kleinheincz Csilla: Alvilági szövedék

Rég vártunk már Kleinheincz Csilla új regényére, s nagy kérdés volt, a magyar népmesei elemeket sajátosan alkalmazó, rendkívül mély kérdéseket boncolgató Ólomerdő trilógia után mivel fog előállni. Hiszen a sorozat rajongói örültek volna újabb folytatásoknak is, de nem úgy ismertük meg az írónőt, mint aki kiszámítható, biztonsági játékot játszik.

A gyönyörű borítóba csomagolt új regény nem okoz ilyen szempontból sem csalódást, még leginkább Csilla stílusa az, ami nem változott, meg a jellegzetes, magyarnak ható, mégis sokszor általa kitalált nevek-szavak. De ahogy halad előre a történet, úgy válik világossá, hogy az sem változott, hogy nem kíméli a szereplőit, a fájdalmas fordulatok és akár félelmetes mélységekbe vivő kérdések (és válaszok) itt sem maradnak el.

Teljes cikkem ekulton.

kedd, július 18, 2023

Philip K. Dick és Roger Zelazny A Harag Istene

Az egyik legbetegebb PKD regény ez, melyhez ugye a vallásos-filozófikus témákban még nála is borultabb Zelazny is hozzátette a magáét. Az 1980-as években játszódik a történet, mely az írásakor még jövő volt. Ebben az alternatív "jövőben" az emberiség (és a bolygó élővilágának) zömét elpusztította egy bizonyos Carleton Lufteufel, aki megnyomta azt a bizonyos gombot. Az emberiség embernek megmaradt maradéka jobbára őt tiszteli istenként: ő a Harag Istene. És őt igyekszik felkutatni egy végtagok nélküli, zseniális festő, hogy hiteles freskót festhessen róla...

Teljes cikkem ekulton.

péntek, július 07, 2023

Neil Gaiman • P. Craig Russell: Északi mitológia III.

Ahogy sejthető, az Északi mitológia képregénysorozat eme utolsó részében érkezünk el a Ragnarökhöz, az istenek alkonyához, melynek olyan irdatlan ereje, hangulata van, hogy pálcikaemberekkel elmesélve is magával ragadná az olvasót.

Teljes cikkem ekulton.

hétfő, július 03, 2023

Tolkien és a középkori képzelet nyomdokain: John Howe festményei és rajzai

Egy barátom meghívására jutottam el Bretagne-ba, ami önmagában is áldás, de ráadásul olyan szerencsém volt, hogy pont akkor jártam ott, amikor kiállítás nyílt John Howe festményeiből Landerneau-ban, a Fonds Hélène & Édouard Leclerc pour la Culture nevű kiállítóteremben.

 

John Howe az egyik legismertebb Tolkien-illusztrátor. 2007-ben magyarul is megjelent egy albuma, de a legtöbben nyilván onnan ismerik, hogy a Gyűrűk Ura, a Hobbit és A Hatalom Gyűrűi filmsorozatok látványtervein dolgozott. Stílusa, látásmódja olyan jellegzetes, hogy emlékszem, mikor az első GyU film előzetese megjelent, rögtön rámondtuk, hogy biztosan merítettek John Howe festményeiből.

 

A kanadai művész erős színekkel és kontúrokkal dolgozik, ám festményei nem pusztán szemkápráztatóan látványosak, de rendkívül erősen adják át az adott jelenet hangulatát, táj atmoszféráját, vagy épp szereplő jellemét is. Emiatt is lett már jóval a filmek előtt az egyik legismertebb és legkedveltebb illusztrátora Tolkien műveinek. De nem csupán Középfölde történeteit rajzolta és festette meg, más fantasy világokba is elkalandozott pályája során (a kiállításon is látni pl. festményt, mely Conanhoz ill. a Lovecraft-féle Cthulhu mítoszokhoz kapcsolódik). De a képzelet birodalmain innen, a valós világból is festett nem kevésbé fantasztikus képeket.



A Leclerc alapítvány hatalmas épületében olyan kiállítást rendeztek be, mely Tolkien életművéhez is méltó. A francia és angol nyelven olvasható, remekül megírt információs szövegek az író és a festő hatásairól, gyökereiről is sokat elárulnak. Hiszen számos különféle mítosz, monda, középkori legenda hatott Tolkienre, de Howe-ra is, és ezeket témák szerint rendezték egybe. Több terem is van, ahol a leghosszabb falat foglalja el valamelyik festmény, de hatalmas, kivilágított vásznak is vannak. Sőt, az önmagukban is lenyűgöző festmények és rajzok mellett néhány odaillő tárgy is megjelenik, így pl. egy sárkány (alighanem Smaug) szobra, netán egy középkori lovag páncélja. Az egész kiállítást végtelenül ízlésesen rendezték be, és bátran rá lehet szánni két órát, mert nagyon hamar elveszíti az ember az időérzékét, és elmerül a képekben és leírásokban.

 

Továbbá több helyütt is találni tévét, melyen Howe-val készült interjúk peregnek, mind más, az adott terem témájához kapcsolódóan mesél, akár a munkamódszeréről, akár a hatásairól, vagy épp elsztorizgat a különféle filmek forgatásairól. Mindebből egy végtelenül szerény, kedves, érzékeny és introvertált ember képe rajzolódik ki előttünk, akit aztán nem nehéz belelátni az általa rajzolt-festett entekbe, vagy akár Gandalf ábrázolásába sem.

 

A kelta vidéknek számító Bretagne nyilván nem az az úti cél, ahova nagyon könnyen eljut az ember, s mivel sűrűn esik az eső, nem is kedvelik annyira a turisták. De annál inkább varázslatos hely, ahova nagyon is illik ez a kiállítás, melyet még január 28-ig lehet megtekinteni. Reménykedem, hogy azért eljut Magyarországra is!

 

A kiállítás honlapja