Attilát magam a miskolci Varso zenekarban ismertem meg, amellyel igen sajátos progresszív metalt játszottak, melybe a King Crimson-féle borulások épp úgy belefértek, mint a Toolt idéző fura témák, de akár sludge meg death metal vaskosságú riffek is. Aztán számos zenekarban szerepelt, mint a Watch My Dying, a Superbutt vagy a Sear Bliss (ott most is), de ő az életrehívója a vaskos humorú, őrült szerzeményei miatt hírhedtté vált Halálfej együttesnek is. Ám ez a szólóanyag nem poénkodós (csak egy icipicit), és már csak azért is komoly teljesítmény, mert minden egyes hangját maga Attila rögzítette. A dob így jobbára dobgép, és nem mindig szól szépen, máskülönben viszont nem érheti szó a ház elejét, jól összerakott anyag ez.
szerda, december 30, 2020
The Waiting Ones: For Those Who Love To Be On the Road
vasárnap, december 27, 2020
Best of 2020
• Könyv
Philip Pullman: A Titkos Birodalom
David Petersen: Egérőrség: 1152. ősz
Ken Liu: Az istenekkel nem lehet végezni
Lily Brooks-Dalton: Az éjféli égbolt
Catherine Gilbert Murdock: Fiú könyve
Joel Meyerowitz: Hogyan fotózok én
Ray Bradbury: Marsbéli krónikák (teljes változat)
Ahhoz képest, hogy a könyvpiacnak igen odavágott a járvány, egész sok szuper megjelenés volt, rengeteg jó könyvet olvastam 2020-ban, újakat is, nem csak újraolvasósakat. Igaz, a legjobban egy végre sorra került régebbi regény tetszett.
Inkább lennék özvegy |
Világpolgárok |
A család kicsi kincse |
Az Úr sötét anyagai 2. évad |
Csodatévők 1-2. évad |
Storm
The Studio / Superunknowns, A38 |
Mad Robots / Slowmesh, Trip hajó |
Watch My Dying / Cadaveres /
divideD, Dürer Kert |
Összesen ennyi koncertre jutottam el 2020-ban. Az év eleje iszonyú sűrű volt, aztán meg nem lehetett menni, aztán meg egy kis ideig de, és mindhárom nagyon emlékezetes koncert volt. És nagyon sajnálom, hogy a Dürer Kertnek is elhozta a végét ez a rohadt év.
Fölösleges arról írnom, hogy a fentebb összeszedett csodajó dolgokon túl milyen volt 2020, alighanem mindenkinek ártott, bár természetesen most is van, aki meggazdagszik mások nyomorán. Ami engem különösen dühít, az az, hogy a kultúránkat öli ez az egész. A kulturálódás és szórakozás közösségi lehetőségeit. És azt, hogy találkozzunk a szeretteinkkel. Emberi mivoltunkban kaptuk a legnagyobb pofont. Ezért fontos, hogy olvassunk jó könyveket, hallgassunk jó zenéket, nézzünk jó filmeket, és minden lehetségeset megtegyünk a kapcsolataink ápolgatására. És hogy emlékezzünk, mi volt azelőtt. Mekkora szabadságunk volt, mit vesz el tőlünk ez az egész. Adja az ég, hogy 2021-ban véget érjen a járvány, és újra emberhez méltó életet élhessünk!
csütörtök, december 24, 2020
Kavagucsi Tosikadzu: Mielőtt a kávé kihűl
szerda, december 23, 2020
Huszti Gergely: Mesteralvók viadala
vasárnap, december 13, 2020
Roy Thomas: Conan kegyetlen kardja 3.
szerda, december 09, 2020
Henry Carroll: Ezt a könyvet kell elolvasnod, ha jó fotókat akarsz készíteni
Teljes cikkem a FotóVideó magazin honlapján olvasható.
szerda, december 02, 2020
Lily Brooks-Dalton: Az éjféli égbolt
Ez a könyv, ha félreteszem az űrbéli és sarkköri hátteret, két ember drámája, két emberi élet krónikája, melyet a szépirodalomban is ritkán tapasztalt őszinteséggel és empátiával mesél el az írónő. Ám a háttér egyáltalán nem mellékes – egyrészt szimbolikus, a magányt, a belső, megélt érzéseket és a közelgő véget vetíti ki, másrészt a tájleírások olyan láttatóak és megkapóak, hogy áhítatot keltenek az olvasóban.
csütörtök, november 26, 2020
Bede Béla: Budapest építészete
kedd, november 17, 2020
Ken Liu: Az istenekkel nem lehet végezni
Ken Liu egy kortárs zseni, szerintem szépirodalomban is, de sci-fiben biztos, sőt, fantasyben sem utolsó. Ez a novelláskötete is változatos, bár van egy nagyon erős központi téma, amely számos íráson és évezreden keresztül vonul. Ott kezdi, hogy leírja a mát-holnapot, hogy mi lesz az emberből, aztán ez önmagában épp elég kiakasztó, de van itt más is. Liu nagy koponya, nagy gondolkodó, de az emberrel, az emberivel foglalkozik, így elkerüli a ridegség csapdáját, melybe sok SFF író beleesik.
csütörtök, november 12, 2020
Catherine Gilbert Murdock: Fiú könyve
szerda, november 04, 2020
Joel Meyerowitz: Hogyan fotózok én
Könyvéről két helyre is írtam, jobbára hasonlókat, csak ekultura.hu-ra némileg általánosabban, a FotóVideó magazinba meg némileg "fotósabb" megközelítésben.
Neil Gaiman – Rafael Albuquerque: Smaragdzöld tanulmány
csütörtök, október 22, 2020
David Michie: A négy lábon járó spiritualizmus
hétfő, október 12, 2020
Nick Hornby: Olyan, mint te
S mellette mesél ebben a könyvben rasszizmusról és valódi elfogadásról, egy problémás párkapcsolatról, és így tovább. Teljes cikkem ekulton.
péntek, szeptember 25, 2020
Tom Polonkai: Sarasvati Devi's Grace
csütörtök, szeptember 17, 2020
Susanna Clarke: Piranesi
Susanna Clarke brit író A Hollókirály c. könyve az ezredforduló óta megjelent fantasyirodalom egyik kiemelkedő, számos díjjal elismert alkotása, egy minden ízében különleges monstrum, mely eredetileg 2004-ben jelent meg. Az ehhez kapcsolódó novellagyűjteményre (Búcsúbáj hölgyei és más történetek) sem kellett sokat várni – ám azóta semmit nem adott ki az írónő.
Aki pedig ennyi éven át várta egyre, hogy újra az ő míves, szőlőindákként tekergő sorait olvashassa, az jó, ha tudja, hogy a Piranesi valami egészen más. Ez a legfontosabb, amit elmondhatok róla, minden más, még a fülszöveg is csak csorbítana az élményen. De nem azért kaptam meg megjelenés előtt Molnár Berta Eleonóra gyönyörű fordítását, hogy aztán egy szót se írjak róla és magamban tartsam az élményt. Mely a maga módján már-már katartikus volt.
kedd, szeptember 15, 2020
Theodora Goss: Az alkimista lányának különleges esete
hétfő, szeptember 14, 2020
X. Tattoo The Sun fesztivál - 2020.09.12.
Nekem a DK nem egy párt, nem is a Dead Kennedys, hanem a Dürer Kert, amiben jó eséllyel utoljára voltam koncerten (de még remélhetőleg a Képregényfesztivál lemegy ott).
A X: Tattoo The Sun fesztivál covidosra lett szűkítve, három zenekart láttam, jó volt nagyon. Beszámolóm és sok fotóm a Hammer site-on.
hétfő, szeptember 07, 2020
Roddy Doyle: Paddy Clarke, ha ha ha
Megindító regény.
vasárnap, szeptember 06, 2020
Mad Robots / Slowmesh, Bp. Trip Hajó, 2020.09.04.
A Mad Robots új albuma az év legjobbjai között van, a Slowmeshre is kíváncsi voltam, szóval vállaltam a kockázatot, és lefáradtam a TRIP Hajó gyomrába. Ahol aztán bebizonyosodott, hogy még járvány idején is teremnek kincsek a magyar undergroundban.
csütörtök, szeptember 03, 2020
Inkább lennék özvegy
Érzelmileg igen megterhelő film, mármint felnőttként, házasként, apaként, fiúként, túl sokmindenen. Biztosan sok néző érzi majd úgy, hogy mindegyik szereplővel tud egy kicsit azonosulni – akármelyikük nézőpontját figyeltem is, mind már-már hétköznapian valóságos, egyben iszonyú fájdalmas volt. De ez nem az a film, amiben nincs valamiféle feloldozás.
szerda, szeptember 02, 2020
Frank Herbert: A Dűne gyermekei
szerda, augusztus 19, 2020
Ray Bradbury: Marsbéli krónikák (teljes változat)
szombat, augusztus 15, 2020
Storm The Studio / Superunknowns, 2020.08.13.
Ha nem lett volna a pandémia, akkor is ezt a koncertet vártam volna a legjobban ebben a rihes évben. Igaz, Esztergom helyett végül Pest s Buda között, az A38 hajón került megrendezésre, és persze, hogy érződött rajta a járvány hatása (a közönség is visszafogottabb volt, ötszázan sem voltunk, és csak lassan oldódott az az átok feszültség, amit ez a helyzet szült). De mégis, megtörtént: Fodi hazajött Japánból két koncert erejéig! És még Bedlam dal is volt!
Beszámolóm a Hammer site-on, fotókkal.
szerda, július 29, 2020
Alexander Norman: A dalai láma
kedd, július 21, 2020
David Gibson: Streetfotózás
Ritka öröm, hogy ez a hazánkban hiánypótló kötet megjelenhetett magyarul. A téma avatott és elkötelezett művelője írta, aki minden lelkesedése mellett is képes úgy vallani erről a sokat vitatott fotós irányzatról (vagy talán nevezhetjük műfajnak is), hogy akár azok is megértsék, mi ebben a jó, akik szerint nettó tahóság vadidegeneket orvul lefotózni az utcán.
hétfő, június 29, 2020
Orbán Zoltán: Madárbarátok nagykönyve
szerda, június 10, 2020
Philip Pullman: A Titkos Birodalom
hétfő, május 11, 2020
Interjú Mark Greenside-dal, a Hogyan (nem) lettem francia életművész c. könyv szerzőjével
csütörtök, május 07, 2020
Frank Herbert: A Dűne messiása
szerda, április 29, 2020
At Night I Fly interjú
vasárnap, április 26, 2020
Zselenszky interjú
Legújabb albumát teljesen egyedül vette fel, minden hangszeren maga játszott, majd - a világjárvány kitörése miatt - ingyen letölthetővé tette. A költői és filozofikus (egyben keményen társadalomkritikus) szövegeket és főleg grunge-os rockzenét rejtő Baba Entelecheia albumról kérdeztem Tamást a Hammer site-on.
péntek, április 24, 2020
Frank Herbert: Dűne
Teljes cikkem ekulton.
Miklya Luzsányi Mónika: Mit tegyek a kütyüre kattant gyerekemmel?
szombat, március 14, 2020
David Petersen: Egérőrség: 1152 ősz
Neil Gaiman: Sandman: Az álmok fejedelme-gyűjtemény 2.
Az itt-ott még ebben a kötetben is felbukkanó DC-utalások ellenére sincs sok köze a szuperhősös képregényekhez, mégis veszettül izgalmas tud lenni – csak máshogy. Neil Gaiman, a történetek írója zseniálisan szőtte össze a legkülönfélébb szálakat, melyekhez sokat-sokat merített mindenféle mítoszokból, legendákból, jól ismert vagy obskúrus mesékből, népmesékből. Az is nagy erénye a sorozatnak, bár ez nyilván csak hosszú távon derül ki, hogy elképesztő hálót sző önnön magára tett utalásokból. Ahogy összeköti a korábbi részek egy-egy momentumát, szereplőjét egy újabbal (és ahogy aztán egy s más Gaiman későbbi munkáiban visszhangzik), az egészen elképesztő, és rengeteg izgalmas agymunkát ad az olvasónak (aki jobban teszi, ha az intuíciójára is hallgat). De hazudnék, ha azt mondanám, hogy megfeszített figyelem és folytonos visszaolvasgatás nélkül ne lenne ugyanúgy élvezhető a Sandman-sorozat. Minden egyes epizódja önmagában is kerek egész, és különleges élmény, amint jelen, igen szerteágazó és színes kötet is bizonyítja.
szombat, február 29, 2020
Paul Lowe (szerk.): 1001 fotó, amit látnod kell, mielőtt meghalsz
Kurt Busiek: Conan-gyűjtemény: Csatatéren született és más történetek
Teljes cikkem ekulton.