Bradbury második novelláskötete volt ez, 1951-ben jelent meg. Hogy az
idő fogott-e ezeken az írásokon, relatív. Egyfelől a hidegháború elején
és az űrkorszak előtt íródtak, tehát bizonyos technikai elemek mai
szemmel végképp idejétmúltnak hatnak (hogy mondjuk az ember rakétákon
járja be az űrt, meg hogy az az űr mennyire különbözik attól, amit ma
tudunk róla). Másfelől viszont Bradbury már ekkor is az emberire
koncentrált, s az nem változott. Ugyanakkor már az első novellában (A
szavanna) döbbenetes módon előre látta, mit hoz a jövő – lényegében az
okoslakásokat írta meg, jelenünket és közeljövőnket. De ebben sem a
technikai részletek ragadták meg, hanem hogy milyen hatással lesz mindez
az emberre. Megrázó, hogy közel 70 évvel ezelőtt megírta a technikai
fejlődés okozta elidegenedést, itt épp gyerekek és szüleik tekintetében.
kedd, szeptember 24, 2019
szombat, szeptember 21, 2019
Wéber Anikó: Az osztály vesztese
Van az iskolai bántalmazás. Vannak az iskolai osztályon belüli
osztálykülönbségek, vagy nevezzük kulturális vagy akár emberi
különbségeknek. Van az, hogy mindenkinek megvan a maga baja. És hogy
nincs két ember, aki ugyanazt a dolgot ugyanúgy látná. És lehet
mindebből egy szájbarágós regényt írni, vagy lehet egy ilyet, mint ez,
ami őszinte, egyszerű (abban az értelemben, hogy követhető), valóságos.
Nekem legalábbis annak tűnt.
Ezért szeretném, ha minél több, a regényben szereplő 5. osztályoshoz
hasonló korú iskolás elolvasná. Nem kötelezőként, de segítségként. Meg
persze a szüleik és tanáraik is. Mert a regény, szintén nem
szájbarágósan, de arra is rávilágít, hogy a felnőtteknek jobban oda
kellene figyelniük a gyerekekre...
kedd, szeptember 17, 2019
PEAR JAM - A magyar Pearl Jam tribute csapat a Muzikumban, 2019.09.13.
Still Alive! volt a magyar Pearl Jam tribute zenekar koncertjének a
címe, és nem pusztán az örök PJ himnusz miatt, hanem mert Töce gitáros
kivált, és emiatt elmaradt az előző pesti buli, és szóval az évek meg a
problémák meg minden… ja, még élünk. De még hogy!
Házibuli volt ez és együttlélegzés. Hammer site-on a koncertbeszámolóm.
vasárnap, szeptember 01, 2019
TATTOO THE SUN FESZTIVÁL - Watch My Dying, divideD, Diabolus In Musica, 2019.08.30.
A nyár tökéletes zárásaként a Dürer Kert lezajlott, irgalmatlan Tattoo
The Sun fesztiválon most csak három bandát sikerült megnéznem a sokból,
és mind máshogy volt klassz.
A Diabolus In Musica a kert színpadán zenélt feelingesen, illőn az időponthoz.
A divideD a '80-as éveket turbózta fel látvány- és dallamorgiával.
A Watch My Dying meg a 20. szülinapját ünnepelte vendégekkel, lufikkal, érett zúzással és vásott poénokkal, története egyik legjobb koncertjét adva.
Hammer site-on a cikkem meg link sok fotóhoz.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)