Igaz Dóra: Nyár, nagyi, net

Nehéz lehet komoly dolgokról olyan gyerekkönyvet írni, ami szórakoztató, de közben elkerüli a szájbarágósság, a prédikálás, az elidétlenkedés, a „gyerekhez-le-kell-ereszkedni”-féle hozzáállás csapdáit. De Igaz Dórának sikerült.

Berci, a történet főszereplője, számítógépfüggő. Itt a nyári szünet, amit kénytelen vidéken, a nagyinál tölteni, és már előre retteg, hogy halálra fogja ott unni magát, tablet és Minecraft és Skype nélkül. De aztán kiderül, hogy nagyinak is van tabletje meg wifije, sőt, Wifije is, de ami még fontosabb, remek ötletei és remek érzéke, hogy kimozdítsa Bercit a gép-kattanásból. S közben a könyv, a szöveg is jó, szülőknek és gyerekeknek egyaránt élvezetes olvasmány.

Teljes cikkem ekulton.

Molnár Krisztina Rita: Kréta-rajz

Három éve jelent meg Molnár Krisztina Rita első gyerekkönyve, a Maléna kertje, egy kívül-belül szépséges és tartalmas, kedves és békebeli hangulatú kötet. A Kréta-rajz ennek a folytatása, mely nem pont ugyanott veszi fel a fonalat, ahol az előző véget ért.

Három gyerek, három barát nyaralását meséli el, és mindhárom egészen más - de ennél jóval többről szól ez a szépséges könyv. Jelenről és múltról, az élet nagy kérdéseiről, de közben szórakoztató, kedves olvasmány is. Teljes cikkem ekulton.

Sing Street

Zenés film, mely a '80-as évek Dublinjában játszódik, és kamaszok a főszereplői. Hááát...

John Carney (Once) rendezte. Ja? Akkor kell. OK, az írek miatt mindenképp megnéztem volna, mi ez, de a '80-as évek popja... hát, voltak abban óriási dolgok, de minden zseniális dalra jutott száz borzalmas. Szerencsére nem ebben a filmben. Sőt, itt van Motörhead és The Clash is. Meg érzelmek, poénok, izgalmak, sok-sok zene, és az ifjúság érzése. Nekem ez már hogynepersze nosztalgia, mégis széles vigyorral, fellelkesülten jöttem ki a végén a moziból. Ha ez nem lesz kultfilm, akkor nemtommi.

Írtam róla ekultra.

Ez meg itt a Motörhead dal a filmből:

Christopher Moore: A velencei sárkány

Aki azt remélte, hogy Christopher Moore-t börtönbe vetik azért, mert meggyalázta Shakespeare egyes darabjainak emlékét a Bolond című regényben, az megszívta, mert ehelyett az történt, hogy Moore szabadlábon írt még egy könyvet, hogy tovább forgassa a Bárdot a sírjában. Jelen kötet A velencei kalmár és az Othello sajátosan moore-ias katyvasza, bár az író maga is bevallja, hogy nem emlékszik már, mi egyéb Shakespeare műből lopott különféle további motívumokat. Amint ennyiből is sejthető, az előzményhez hasonlóan épp úgy van itt tragikus, mint komikus szál – s legfőképp újra találkozhatunk Tarsollyal, aki itt már nem címszereplő, de alkalmanként még mindig mesélő.

Teljes cikkem ekulton.