Aki azt remélte, hogy Christopher Moore-t börtönbe vetik azért, mert meggyalázta Shakespeare egyes darabjainak emlékét a Bolond
című regényben, az megszívta, mert ehelyett az történt, hogy Moore
szabadlábon írt még egy könyvet, hogy tovább forgassa a Bárdot a
sírjában. Jelen kötet A velencei kalmár és az Othello
sajátosan moore-ias katyvasza, bár az író maga is bevallja, hogy nem
emlékszik már, mi egyéb Shakespeare műből lopott különféle további
motívumokat. Amint ennyiből is sejthető, az előzményhez hasonlóan épp
úgy van itt tragikus, mint komikus szál – s legfőképp újra
találkozhatunk Tarsollyal, aki itt már nem címszereplő, de alkalmanként
még mindig mesélő.