Europe: Come This Madness

Négy évtizeddel ezelőtt a svéd Europe letarolta a világot a The Final Countdown dallal és albummal. Kölyökként nekem az volt a kapu a metalhoz, és nyilván nem gondoltam volna, hogy negyven évvel később egy új Europe-albumról fogok lemezkritikát írni. Azt meg pláne nem, hogy ennyire jó lesz az új anyag.

Teljes lemezkritika az Underworldben.

Villagers Of Ioannina City: Venceremos

A görög csapat 2007-ben alakult, és ha jól számolom, ez még csak a harmadik albumuk. Az előző 2019-ben jelent meg Age of Aquarius címmel, még Lénárd Laci mutatta meg, jól sejtve, hogy imádni fogom. Az egy olyan kiforrott, egyedi anyag volt, hogy nem is vártam jelentős változást a Venceremostól. Konceptalbum, így talán kissé koncentráltabb, de nem kevésbé színes. Viszont, bár vannak rajta slágerszámba menő dallamok, a helyes hozzáállás a hallgatásához az, ha az agyadat repülés üzemmódba kapcsolod (ahogy a mobiltelóddal tennéd), hogy ne legyél elérhető, és hagyod, hogy vigyen a zene. Nem baj, ha elkalandozik közben a figyelmed, csak engedd hatni a muzsikát.

A teljes lemezkritika az Underworld honlapján olvasható. 

Magma Rise: The Window with Darkness Behind

Kétszámos kislemez a honi doom metal színtér egyik alapzenekarától, mely 7“-es vinylen is kijött. Egyben az első felvétel, melyen a Bánfalvi Sándor dobos helyére érkezett Kludovácz Csaba (ex-Stereochrist) játszik. Bár egész más felfogásban dobol, mint fennen és okkal méltatott elődje, a zene egésze nem változott: ugyanolyan kortalan, lecsupaszított, mégis elképesztően ízes doom ez. 

Teljes cikkem az Underworldben. 

Michael Ende: Momo

Az egyik legelső cikkem ezen a blogon, 2006 nyarán, a Momóról szólt.

Most az új fordítású kiadásáról írtam, mert számos korábbi nagy kedvencem nem tud már úgy hatni rám (vagy olyan erővel), mint mikor először olvastam, fiatalabb fejjel, de a Momót 50 fölött is a világ egyik legjobb könyvének tartom (ahogy Ende másik, még híresebb remekművét, a Végtelen történetet is).

Teljes cikkem az Underworldben. 

HACKETT & ROTHERY: The Roaring Waves

Két legendás gitáros közös instrumentális albuma ez. Steve Hackett a Genesis korai időszakában a progresszív rock számos alapvetését alkotta meg, majd szólóban is káprázatos és ezer felé kalandozó zenéket írt. A nála kilenc évvel fiatalabb Steve Rothery pedig a Marillionnal tett hozzá rengeteget a prog rock történetéhez. Aki ezek alapján egy virtuóz szólókkal teli, komplex progos anyagot vár kettejüktől, az csalatkozni fog. Ahogy a cím (A morajló hullámok) és a gyönyörű borító sejteti, az album szerzeményeit a tenger ihlette, de ennyire változatos, színes anyagra nem számítottam. 

Teljes cikkem róla az Underworldben.

Fekete Zaj: Green Carnation és mások, Sástó, 2026.08.01.

Közel 23 év után újra látni a norvég Green Carnationt, már ez önmagában csodának tekinthető, de csomó más jóban is részem volt a Fekete Zajon a Mátrában.

Az Underworld honlapján a cikkem, annak a végén link sok további fotóhoz.

 

 

Nevermore / Wolf, Barba Negra, 2026.07.30.

A kb. másfél évtizedes kihagyás után, s persze a 2017-ben elhunyt Warrel Dane énekes nélkül újra elindult Nevermore-t láthattuk a Barbában, valamint a svéd Wolf-ot. Utóbbiról Smitya barátom írt a lentebbi linken, az Underworld honlapján olvasható cikkben, míg a Nevermore kapcsán én bocsátkoztam hosszas eszmefuttatásokba, melyeknek a lényege végül is annyi, hogy a zene megrendítő módon hat még most is.

Katt tehát ide.

(Fotógaléria majd ha odaértem...)

 

 

North Sea Echoes: How to Cast a Shadow

Jim Matheos gitáros és Ray Alder énekes, a Fates Warning két tagja, ez az ő külön formációjuk. Really Good Terrible Things című albumuk nagy kedvencem, a folytatás pedig úgy viszi tovább azt a csendesebb, befelé fordulóbb, sok elektronikus zenei elemet is magába olvasztó vonalat, hogy meglepően sok olyan téma is került bele, gitáron és énekileg egyaránt, ami simán lehetett volna Fates Warning. 

Teljes cikkem Underworldön. 

VoiVod, Bp. Analog, 2026.07.14.

Amikor kiderült, hogy a Negatron és a Phobos albumukon éneklő-basszusgitározó Eric Forrest, azaz E-Force ugrik be Snake helyére, arra tippeltem, hogy amolyan best of koncertre számíthatunk, abban pedig 100%-ig biztos voltam, hogy ugyanolyan remek hangulat lesz, mint mindig, ha ők játszanak.

Rövid, de velős, remek koncertben volt részünk, s ezt bővebben az Underworld honlapon fejtem ki. 

 

 

Wailin Storms: The Arsonist

Ez már az ötödik albuma a jelenleg Észak-Karolina államban lakozó, kb. 2011-ben alapított Wailin Stormsnak. Nem a megjegyezhető dallamokról szól, nincs benne semmi pompa, szeretni nem a szépségéért lehet. Viszont azt érzem, hogy amit célul kitűzött maga elé a Justin Storms énekes-gitáros vezette formáció, azt maradéktalanul elérte.

A teljes lemezkritika az Underworld honlapon olvasható. 

Moonspell: Far From God

A Far From God visszatérés a letisztultabb, egyenes vonalúbb gothic metalhoz, és minden pillanata, minden hangja olyan, amilyennek egy bő három évtizedes múlttal bíró, érett, felnőtt zenekar anyagának lennie kell. Hogy hoz-e bármi újat? Nem kimondottan. Ugyanakkor 2026-ban ehhez foghatóan erős, hatásos, szép, szívet tépő, valódi albumot nem sokat találunk.

Teljes lemezkritika az Underworldben. 

The Gathering / The Foreshadowing, Bp. Barba Negra, 2026.06.27.

A holland the Gathering számukra és a metalszíntér szempontjából is sorsfordító, Mandylion című albuma 1995-ben jelent meg, és lett a ’90-es évek egyik ikonikus lemeze. Jól jellemzi azt a korszakot, melyben az újító kedv uralkodott, s vitte új utakra a metalzenét. A jubileumi turné hazánkat is elérte, és természetesen csodás volt a koncert.

Teljes cikkem róla az Underworld honlapján olvasható. 

 

 

Tulpa: Éled

A Tulpa az utóbbi évtized egyik legjobb magyar rockcsapata, ezért érzékenyen érintett, mikor Székely Marci (Superunknowns, ex-Ozone Mama) énekes kilépett. Nem elég, hogy nehéz őt pótolni, de 2023 vége felé Galambos Dorina érkezett a helyére, aki egészen más karakter (hangilag is), és nyilván sokaknak van előítélete vele kapcsolatban a kereskedelmi tévés sztárcsinálós múltja miatt. Engem egy 2024. májusi koncerten végképp meggyőzött, de egész mostanáig kellett várni az első vele készült teljes albumra.

Ami persze más, mint a korábbiak, de attól még nagyon tetszik. Ezt hosszabban az Underworld oldalán fejtem ki. 

VoiVod: Symphonique

A kanadai VoiVod mindig is úttörő volt. Meglehet, az utóbbi évtizedben nem írtak olyan fontos dalokat és albumokat, mint pályájuk első évtizedében (melyek hatása a metal történelmére felmérhetetlen), de mindmáig sajátos és különleges, amit művelnek. Így számítottam rá, hogy ha egy komolyzenei nagyzenekarral együtt adnak koncertet, az sem lesz átlagos. Az ilyen fajta együttműködés mindig izgalmas, de ha más nem, a Metallica 1999-es S&M-je óta annyi ilyen volt, hogy kiderült, erre is rá lehet unni. A VoiVod persze ezt is meg tudta úgy csavarni, hogy kő egyéni legyen.

Teljes cikkem róla az Underworld oldalán. 

Geoff Tate: Operation: Mindcrime III

Volt idő, amikor a Queensryche volt a példa értékű zenekar: stabil felállás, minden album újabb zseniális mérföldkő és újabb olyasmi, amit azelőtt még senki nem csinált. Aztán ez nem, hogy elmúlt, de sok szempontból ellentétébe fordult. Nincs számomra náluk fontosabb zenekar - úgy az 1994-es Promised Landdel bezárólag. Az, hogy az 1988-as alapmű Operation: Mindcrime-nak azóta két folytatást is írtak, ráadásul a most megjelent III. részt a csapatból jó ideje kivált Geoff Tate gyakorlatilag egymaga... Ilyet el sem tudtunk volna anno képzelni - sem azt, hogy lesz folytatás, mert minek, sem azt, hogy erőltetett és nem elég jó lesz.

De ez csak a kép egyik fele. A másik akkor jön elő, ha elvárások nélkül hallgatom, és a múltat legfeljebb a dalszövegekben hagyom szóhoz jutni.

Az Underworld oldalán olvasható a lemezkritikám.

Bandwagon (A nagy turné)

Ez a kultikus film 30 éve jelent meg, de csak 30 évvel később láttam (köszi, Zsolt!). Egy a számos zenekarosdis filmből, de van benne annyi jó meg báj meg humor meg hitelesség, hogy nagyon tetszett, írtam is hát róla egy cikket.

Mely az Underworld oldalán olvasható. 

Crown Lands: Apocalypse

A Crown Lands egy rém fura kanadai duó. Pofátlanul nyúlják a Rush-t, az Apocalypse egy többlemezes sci-fi sztori része, és elhiszem, ha valakinek már csak az ének miatt is agyára megy. Nálam viszont betalált, pl. mert még annál is rétegzettebb és színesebb, mint elsőre gondolnád, meg mert vannak valóban remek dallamaik.

Bővebben az Underworld oldalán fejtem ezt ki. 

Crimson Glory: Chasing The Hydra

A floridai Crimson Glory első két albuma (Crimson Glory 1986, Transcendence 1988) ott van a heavy metal legzseniálisabb anyagai között, bár ezt nem tudják elegen. Ez részint a zenekar hibája is, de nagyon sok év után most egy olyan új énekessel és új albummal tértek vissza, mely, ha nem is hozza ugyanazt a szintet, azért épp eléggé misztikus és izgalmas.

Teljes cikkem róla az Underworld honlapján.

The Moon And The Nightspirit: Seed Of The Formless

Közel hat évet kellett várni erre az albumra, mely már a nyolcadik a Tóth Ágnes–Szabó Mihály páros ezen formációjával. Egyben azonban az első, amelyen számottevően megjelenik az az elem, amely a legfőbb különbséget jelentette a Moon… és korábbi zenekaruk, az EvenSong között: a metal.

A teljes lemezkritika az Underworld honlapján olvasható. 

Green Carnation: A Dark Poem – Part II: Sanguis

A norvég Green Carnation a ’90-es évekbeli norvég black metal színtérből indult, bár hosszas szünetekkel és sajátos húzásokkal tarkított pályájuknak már az elején is csak színesítésként került elő náluk black téma. Ugyanakkor máig felbukkan némi black-death a dalaikban, ám amit művelnek, az sokkal inkább illik a dark/gothic/doom és a progresszív / pszichedelikus / avantgarde skatulyákba. Pályájuk legnagyobb vállalása az A Dark Poem trilógia, melynek a Sanguis a második része. A múlt évi első fejezet (The Shores of Melancholia) is kiemelkedő, katartikus alkotás volt. A folytatás sem kevésbé, ám ez, ahogy az már a trilógiáknál lenni szokott, sötétebb, mélyebb, bizonyos értelemben súlyosabb – ha zeneileg nem is. Inkább azt mondanám, hogy drámaibb, tragikusabb. És mélyen emberi.

Teljes cikkem róla az Underworld honlapján.