szombat, december 31, 2011

Best of 2011

2011 amúgy olyan volt, amilyen, de amikről ide írtam, azok azért jók voltak.

• Könyv
Máté Angi: Mamó + Ez egy susogó levél
Erlend Loe: Vegyesbolti csendes napok
Ursula K. Le Guin: A rege
David Almond: My Name is Mina
Illés Endre: Szávitri
Orson Scott Card: Végjáték
Ray Bradbury: Gyógyír búskomorságra
Bátky András: Morci
Boldizsár Ildikó: Királyfi születik
Kazuo Ishiguro: Ne engedj el
George R. R. Martin: Trónok harca
Máté Angi megint elvitte a pálmát, na. (Az Ez egy susogó levél c. meséskönyve valójában a Volt egyszer egy-be be nem került voltegyszeregyeket tartalmazza, de persze ugyanolyan jó.) És a többi is nagyon jó volt, és ezek tényleg a legjobbak, és még sok más jó könyv is jutott ezévben.

• Film
Moziba járásra, filmnézésre továbbra is kevés időm jutott, ezzel együtt két olyan filmet is láttam, ami az örökös kedvencek listájára is felkerül. Ezeket:
Hiteles másolat
Once
A Once-ról (Egyszer a magyar címe) csak a Hammerbe írtam, és nagyon sajnálom, hogy nem a bemutatása évében néztem meg, amikor Sean testvérem ajánlotta is, de hát ez van... Nem hiszem, hogy bármit könnyebbé tett volna az életemben, ha már akkor látom... Mindenesetre amellett, hogy az egyik legnagyobb filmélményem volt ezévben, a zenéje is nagy kedvenc. Pl. ez a dal.
És nagyon tetszett az HBO-féle Trónok harca sorozat, valamint a David Almond regényéből készült
Skellig is, aminek nincs magyar kiadása, és az sem ezévi.

• Koncert
King's X, London, Electric Ballroom
Kyuss Lives!, Bp. PeCsa
Pain Of Salvation / Von Hertzen Brothers, Bp. A38
De örök emlék a Hobo Blues Band búcsúkoncert, az utolsó Nevermore koncert Loomis-szal, meg ugyanakkor a Psychotic Waltz visszatérése, a MetalFestről a Vicious Rumors, a Virrasztók, a Stonehenge, a While Heaven Wept és a Primordial, és nagyon jó volt az Alice In Chains emlékest és az Angertea/Aebsence/Baby Bone is. Meg még egyebek.

• Dalok
Amorphis - You I Need
Angertea – Streams
Arch / Matheos – Midnight Serenade
Cynic – Carbon-Based Anatomy
ICS Vortex – Dogsmacked
Jane's Addiction – Irresistible Force
Mastodon – Black Tongue
Pain of Salvation – 1979
Thy Catafalque – Kék ingem lobogó
Von Hertzen Brothers – Always Been Right
Von Hertzen Brothers – Miracle
While Heaven Wept – To Grieve Forever
stb.

Mondanak fura dolgokat arról, hogy mi lesz 2012-ben, de valójában ha az mind nem lesz, akkor is kemény évnek ígérkezik. Én jobbára abban hiszek, hogy rajtunk múlik, elsősorban. Szóval, azt kívánom nektek, hogy higgyetek magatokban, kívánjatok jót és jól.
De van más is. Egy idézet Selma Lagerlöf A halál kocsisa c. könyvéből. Van pofám ezt is küldeni, tudván, hogy nem mindenki fog neki örülni. De hát mégis ilyen könyvek meg zenék után mit vártok tőlem?! A szilveszteri csinnadratta máshol van, és jó szórakozást mindenkinek :) Szóval:
"Hamarosan felvirrad az újév első reggele, és ilyenkor az emberek, amikor felébrednek, arra gondolnak, hogy vajon mit hoz nekik a jövő, mit várnak tőle, mit szeretnének elérni, miben reménykednek. De én ezen a reggelen azt akarnám üzenni nekik, hogy ne szerelmi boldogságot vagy sikert vagy gazdagságot vagy hatalmat vagy hosszú életet vagy éppen jó egészséget kívánjanak maguknak. Azt szeretném, ha összekulcsolnák kezüket, és gondolatban egyetlen fohászt fogalmaznának meg:
Istenem, mielőtt eljön az aratás ideje, engedd megérlelődni a lelkem!"

szerda, december 28, 2011

Erlend Loe: Vegyesbolti csendes napok

Van valakinek egy jó vicce a házasságról? Loe-nak van. Kár, hogy nem vicc. De attól még nagyon kell rajta nevetni. A kopasz norvég, akinek egyebek mellett a Doppler című könyvet is köszönhetjük, újfent bebizonyítja, hogy ő az egyik legszórakoztatóbban író író mindazok közül, akik a valóságos emberi életről írnak.
Hogy ezt pontosan hogy értem, leírtam az ekultura.hu-ra.

Ursula K. Le Guin: A rege

A Haini ciklus eme Locus-díjas része egy olyan bolygón játszódik, ahol az állapotok erősen emlékeztetnek a Kína által megszállt Tibetre, de nem is annyira buddhista filozófia van benne, inkább valamiféle letisztult, egyszerű, harmonikus életfelfogás - és a mélyen szántó gondolatok mellett emlékezetes szereplők és izgalmas cselekmény is. Amilyen vékony, annyira sűrű és jó.
Teljes cikk ekulton.

Robert Low: A bálnák útja

Robert Low négy kötetes Felesküdöttek sagájának első része ez, vikingekről szóló történelmi regény. Nem az ősi északi sagák újraírt verziója, nem egy hősi eposz, hanem az a részint elképzelt, részint restaurált valóság, amiből emezek kialakulhattak. Izgalmas, feltehetőleg amennyire lehet, hiteles.
Teljes cikk az ekultúrán.

vasárnap, december 18, 2011

Orson Scott Card: Végjáték

Magam korábban csak a Teremtő Alvin ciklus nyitódarabját, A hetedik fiú-t olvastam Card-tól (ami egy mestermű), de annak fényében sokáig nem értettem, miért ez a nagy felhajtás a Végjáték körül. Mintha csak egy borult kamaradrámát olvastam volna, ahol az űrbéli díszletek csupán arra szolgálnak, hogy még jobban lecsupaszítva tárják elénk egy egyszerre szánni való és félelmetes emberi lény, egy gyermek-aki-sosem-lehetett-az kálváriáját. Ám a könyv utolsó kb. 50 oldala engem is meggyőzött. Erről bármit elárulnom az élmény csorbítása volna, legyen elég annyi, hogy Card akkora csavart tett bele, amire végképp nem számítottam, pedig... És annak a fényében magam is jogosnak tartok minden díjat és méltatást, sőt, azt kell, hogy mondjam, sci-fin belül nagyon-nagyon kevesen voltak képesek ilyen káprázatos húzásra, ilyen tartalomra.
Teljes cikk az ekultúrán.

Mastodon: The Hunter

Ez az új lemez elsősorban abban különbözik az elődeitől, hogy egyszerűbb, rockosabb a dalok zöme, jobban érvényesülnek a dallamok (amikből azért korábban is írtak emlékezeteseket) meg az is, hogy a négy tagból hárman énekelnek. Emellett itt nincs átfogó koncepció, bár fura módon családi tragédia erre az anyagra is hatott (a címadó dalt Brent Hinds gitáros egy vadászaton elhunyt testvére emlékére írták). És miután a szövegi tartalom kevésbé határozza meg a zenét, így bizonyos tekintetben színesebb és szellősebb is az album. Most kevesebb a hegyomlás-szerű gitárriff, a negatív érzések és élmények mélyéről felszakadó, zsigeri üvöltés – de ennek az anyagnak is megvan a maga súlya, hangulata, világa.
Teljes cikk ekulton.