Ez az új lemez elsősorban abban különbözik az elődeitől, hogy egyszerűbb, rockosabb a dalok zöme, jobban érvényesülnek a dallamok (amikből azért korábban is írtak emlékezeteseket) meg az is, hogy a négy tagból hárman énekelnek. Emellett itt nincs átfogó koncepció, bár fura módon családi tragédia erre az anyagra is hatott (a címadó dalt Brent Hinds gitáros egy vadászaton elhunyt testvére emlékére írták). És miután a szövegi tartalom kevésbé határozza meg a zenét, így bizonyos tekintetben színesebb és szellősebb is az album. Most kevesebb a hegyomlás-szerű gitárriff, a negatív érzések és élmények mélyéről felszakadó, zsigeri üvöltés – de ennek az anyagnak is megvan a maga súlya, hangulata, világa.Teljes cikk ekulton.