Majoros Nórának eddig három könyve jelent meg, mind gyerek- és
felnőttkönyv egyben, mind más és más, de közben nagyon is érződik, hogy
ugyanaz a szerző írta. Egy fiatal írónő, aki mer kérdéseket feltenni,
mer nehezebb témákról is írni, s képes ezt úgy tenni, hogy a gyerekek
értik és szeretik. Én legalábbis így tapasztaltam, ezért is
kerestem fel az írónőt, hogy interjút készítsek vele. S mivel bőven volt
mit kérdezni és mondani, az interjú két részes lett. És nagyon büszke vagyok rá, mert ilyeneket mondott:
"Egy ipari alpinista kolléga, aki szabadidejében nyolcezres csúcsokra
mászott, azt mondta, hogy a félelem az életben maradás záloga. Ha
elnyomjuk a félelmet, sokkal könnyebben lépjük át a korlátainkat és
nagyobb eséllyel zuhanunk le. Azóta ő már nincs köztünk, egy lavina
örökre a legmagasabb csúcsra sodorta, de a mondata mindig velem marad. A
félelem örök téma. Az idézett mondatból is azt szűrtem le, hogy a
lényeg a szembenézés, azon túl a félelem elfogadása és semmiképpen sem
az elnyomása. A be nem vallott, elmismásolt, tudomásul nem vett félelem
óriási szörnnyé tud dagadni. Különösen igaz ez a gyerekekre, akiknek az
életében a fantáziavilág még sokkal őszintébben van jelen."
"A gyerekek számára az a természetes
közeg, amibe belenőnek, és ez mindaddig rendben van, amíg szeretettel
veszik őket körül, illetve hagyják az önálló személyiségüket
kibontakozni. Egy gyerek a legritkább esetben akad fenn a szülei
hálószobatitkain vagy kapcsolatain, éppen olyan természetes
kíváncsisággal kezeli, mint az élet bármely másik területét. Mindaddig
így van ez, ameddig biztonságban érzi magát."