Közeledve az év végéhez körkérdést intéztem hazai zenészek, zenekarok felé, kinek melyik volt a legemlékezetesebb szilvesztere, évzáró bulija? A beérkezett válaszok több részletben kerültek fel az Underworld honlapjára, ill. a 2. PDF lapszámban is szerepelnek (alkalmasint még több fotóval).
Tanulságos és gazdag anyag született, a szinte elvárható, őrült sztoriktól az "én utálom a szilvesztert" elvét vallóknak is olvasmányos darabokig. Köszi mindenkinek!
• Könyv
2025-ben sokat olvastam, még a Biblia első felét is, és az alábbiak adták talán a legtöbbet (olvasási sorrendben):
Molnár Krisztina Rita: Ilyen kék virágok
John Fire (Lame Deer) - Richard Erdoes: Sánta Őz, a sziúindián sámán
Szabó Imola Julianna: Szimona és Zsabka
J. R. R. Tolkien - Charles Dixon - Sean Deming - DavidWenzel: A hobbit (képregény)
Katya Balen: Mindenhol látom a fényt
És nagyon megtisztelő volt, hogy interjút készíthettem David Almonddal.
• Film
Ebben az évben is alig jutottam el moziba, de lement végig a Breaking Bad (ja, későn érő típus vagyok...), meg haladtam a Better Call Saul-lal is, és ezek elég jók ám. Meg végül is, a botrány és a rettenet sok rövidítés ellenére a Sandman 2. évadja is, csak abból még hátra van egy rész.
De igazából ezek voltak, amik nagyon tetszettek:
I am Martin Parr
Galaxy Quest – Galaktitkos küldetés
• Koncert
2025-ben is csak töredékére jutottam el azon koncerteknek, amelyekre szerettem volna, cserébe mind annyira jó volt, hogy néhány híján muszáj felsorolnom őket, s ami nincs itt a listán, az is remek volt:
XXI. Stagediving: Petofi, Watch My Dying, Beerzebub, MWS, Dürerkert
Tengeri Püspök / Dead Gray / Alva, Dürer kert
Queensryche / Night Demon, Dürer kert
Wall Of Sleep / Magma Rise / At Night I Fly / Devil Seed, BarbaNegra
Nightbreed: Árnyak, Dying Wish, De Facto, Land Of Charon, AnalogMusic Hall
Thrash-Mosh Club: Undertakers, Atomic, Slogan, Instant
Bigfoot Preston / Redbreast Wilson, Muzikum
Téli Zaj: Vatafaka, Nular, Ann my Guard, Watch My Dying,Téveszme, Dürer kert
• Dalok
Katt ide a YouTube lejátszási listáért, de dalonként is mutatom:
Avatarium: Between You, God, the Devil and the Dead
Beton: Van egy visszatérő álmom
Bigfoot Preston: Borrowed Time
Deftones: my mind is a mountain
Green Carnation: The Slave That You Are
Kovács Gáborján - Császár Róbert: Búval bélelt
Steve Von Till: Watch Them Fade
The Answer Lies In The Black Void: Sine Morbo
stb.
• Fotók
Azt akartam írni, hogy hát, ebben az évben nem igen kapott el a flow, de aztán átnéztem, miket tettem fel Instára, a facebookos fotós oldalamra, meg az ez évben indított és csúful hanyagolt Substack oldalamra, és rá kellett jönnöm, hogy többször volt szerencsém elkapni jó pillanatokat, mint amire emlékeztem, miközben még rakat fotó várja, hogy megszerkesszem és megmutassam.
Például ezeket nagyon szeretem:
• Hammer / Underworld
Ebben az évben csak online ill. PDF Hammer volt, majd eljött az a pont (részemről bő 31 év után), hogy többen is otthagytuk a Hammert, ahogy arról írtam ehelyt novemberben. Az Underworld nevű magazinban folytatjuk, ami szintén főleg online ill. PDF, ámde van utóbbiból limitált nyomtatott verzió is, külön rendelésre, és az elég klasszul néz ki. Nem tudom, mire jutunk, meddig tart, de nekem jól esik ezzel foglalkozni, és remélem, azoknak is, akikről szól, és akik olvassák. Csak ez számít.
• Megmég
Kátai Tamás 50. születésnapjára (a Téli Zaj napján) megjelent egy kötet, Tűnő idő tárlat és más titokzatok címmel, melyben az ünnepelt zenéi által inspirált novellák és versek szerepelnek, valódi íróktól-költőktől, meg van a végén egy rövidke vers is tőlem. És az van, hogy jelent már meg csomó írásom nyomtatásban, de az mindig más alkotásáról szólt. Jelent meg múlt évben könyv a fotóimmal, amikhez valaki más írt novellákat (és ez azóta is hihetetlen számomra). De ez az első alkalom, hogy valami, amit én magam alkottam, megjelent így, könyvben. Megtisztelő és megindító ez, azért is, mert Tamás dalai olyan sokat jelentenek nekem, és annyira átszövik az életemet.
De meg magam is 50 lettem 2025-ben, és nem tudom, mennyi van még hátra, de azt érzem, hogy ami már a hátam mögött van, ahhoz máshogy állok, meg úgy az egész élethez. Gondolom, ez természetes, még ha nem is kell, hogy holmi évfordulókhoz kötődjön. Ezzel együtt is azt kívánom, legyen békés, jó év 2026 minden érző lénynek!
Kedves, szép hagyomány, hogy közvetlenül karácsony után a fajsúlyosabb zenék kedvelői összegyűlnek a Dürerben, hogy ki-ki visszatérhessen az egyensúlyhoz úgy testileg, mint lelkileg, miután torkig töltődött ünnepi kajával és érzésekkel.
A nyári Fekete Zaj szellemiségét persze télen nem lehet pont ugyanúgy megidézni, mégis szabadtéri volt az első koncert: a Vatafaka nevű formáció ugyanis odakünn tartott amolyan ipari-sámánisztikus szeánszot. Jó volt az is, meg minden, amit még láttam az ismét igen gazdag felhozatalból.
Mely sok szempontból hasonlít az Október…-re, minthogy az egyik főszereplő itt is egy öntörvényű, szabadságra vágyó (vagy inkább azt élő) lány, a viharban született Zofia, aki valahol Anglia egyik tengerpartja mellett él lengyel származású édesapjával. Édesanyja kiskorában elhunyt, nem is emlékszik rá, de ő maga két ember helyett is kitölti a teret, olyan lobogó, viharos, nyüzsgő személyiség.
A másik főszereplő egyidős Zofiával, bár róla pont a lány el sem akarja hinni első látásra, hogy tizenegy éves. Tom egy nagyobb városból költözik az édesanyjával a tengerparti kisvárosba, és a magának való, szemlátomást mindentől félő fiú tökéletes ellentéte a vagány, szélvész lánynak.
Rétegzett, szép nyelvezetű, elgondolkodtató regény ez. Teljes cikkem róla ekulton.
A Baumann Eszter Anna énekesnő / basszusgitáros / dalszerző vezette Ann my Guard tavasszal jelentkezett utoljára hosszabb anyaggal, és a She of the Sea and Stars minden ízében különleges és változatos volt. A novemberben kiadott két újabb dalra szintén illenek ezek a jelzők, még a She...-hez mérten is.
Teljes cikkem az Underworld oldalán.
A számos formációban zenélő, holland Jason Köhnen és a legfőképp talán a Thy Catafalque-ból ismert Horváth Martina közös zenekara az Answer. Harmadik albumuk Transcendental címmel jelent meg ősszel, és címéhez illően különleges, akár spirituális élményt ad – mindezt a gothic/death/doom metal legszebb hagyományaira és Martina egyedi hangjára építve. Őt kérdezte meg az aktualitásokról.
Az interjú az Underworld oldalán olvasható.
