A 2112 a Rush 4. lemeze. Bár az első három is tartalmaz örökérvényű szerzeményeket, ez az első alapművük; a Hard Rock/Heavy Metal egyik klasszikusa, de ezt nem mindenki tudja - ezért írok róla. A felvétel hangzása ma már persze régies, de ez mit sem von le az értékeiből. Ma is tökéletes, csak hozzá kell szokni. Dream Theater, Queensryche, Fates Warning - ők mind tanultak belőle.
Az anyag első fele egy 7 tételes történet, mely 2112-ben játszódik. A világot Syrinx Templomának Papjai irányítják számítógépek segítségével. Látszólag minden a legnagyobb rendben, mindenkinek jó ez a Szép Új Világ. Csakhogy főhősünk kedvenc barlangjában, amely egy vízesés mögött rejtőzik, egy szép napon valami rendkívül érdekes dologra lel. Egy gitárra, mely instrumentum a Szoláris Államszövetségben (már) ismeretlen. A srácot teljesen megbabonázza a húrok hangja, hogy mennyi érzelmet, gondolatot lehet velük kifejezni. Nagy örömmel járul a Papok elébe, mert úgy érzi, mindenkinek meg kell ismernie, amit talált, hogy szebb lehessen általa a világ. Azonban fájdalmas elutasításban van része. A gitár nem szolgálja az új világ érdekeit, csak a pusztítást, a bomlasztást segíti... Elgondolkodtató mű, hát még a folytatás, melyet majd az album elmesél, ha meghallgatod.
Az anyag másik felében "szimpla" dalok hallhatóak. De mind nagyszerű, szép (Tears), méltó a Rush hírnevéhez. Álljon itt a most ballagottaknak egy idézet a Something for Nothing-ból, s hogy lásd, Neil Peart dobos egyszerű szavakkal leírt gondolatai micsoda bölcsességet hordoznak: "Ami a Tiéd , az a Te királyságod, Amit teszel, az a Te dicsőséged, Amit szeretsz, az a Te erőd, Amit megélsz, az a Te történeted. Ott a fejedben a válasz, Engedd, hogy vezessen, Legyen szíved a horgony, És az üteme a Te dalodnak" (vagy valami ilyesmi).