Miközben a történet immáron a harmadik kötetben duzzad, bonyolódik és
sűrűsödik tovább, ebben végre nem csak néhány titokra derül fény, de
olyan nagyszabású fináléban csúcsosodik ki, amilyet valóban csak kevés
író lenne képes kitalálni. Igaz, túl bő 1000 oldalnyi sztorin, ez talán
elvárható, pláne egy Barkertől. Itt végre nem csak azt érzi az ember,
hogy már megint egy újabb szereplő, már megint egy újabb megfejteni való
titok, hanem beindulnak az események, a főgonoszok előlépnek, és
nekilátnak nagy tervük valóra váltásának, és Cukiból is előjön, aminek
elő kell jönnie. S persze még nincs vége, ez csak a harmadik rész… De ha
nem ilyen izgalmas a befejezés, végképp lemondtam volna az Abaratról.