A magyarul eddig megjelent Bradbury kötetek jellemzően a Mester ’50-as
és ’60-as (esetleg ’70-es) évekbeli művei, válogatásai voltak, ám az
Agavénél megszokott módon fura borítójú A Toynbee-átalakító
zömében ’80-as évekbeli novellákat tartalmaz (bár akad köztük ’54-es és
’45-ös keltezésű is). És bár mindaz megvan ezekben is, ami miatt a
korábbi írásait annyira szeretem, ezen történetek jó része sokkal több
keserűséget, kiábrándultságot, akár cinizmust rejt, mint amazok. De attól még jó nagyon.