Ez volt az első magyarul megjelent Philip K. Dick regény, '86-ban, de azt a verziót nem olvastam, csak ezt az újat, és mondhatom, remek belépő PKD paranoid világába.
A halál útvesztője olyan, mint egy kamara thriller: egy
lakatlan bolygón összezárnak tucatnyi különféle embert, akikről
viszonylag hamar kiderül, hogy egytől-egyig bírnak valamiféle pszichés
problémával (Dickről lévén szó: ki nem?!), és akik aztán elkezdenek
egymás után meghalni, s egyre kevésbé lehet tudni, ki kicsoda, mi igazi
és mi hallucináció, és így tovább. Dicknél alap, hogy az olvasó tíz
oldal után elkezd kételkedni a körülötte lévő valóság vagy épp a benne
lévő érzések, tapasztalatok igazában…