Az Emlékmás
című válogatásba hat, klasszikusnak számító, magyarul már korábban
megjelent novella került (melyek zöme így vagy úgy de a mozivásznon is
felbukkant), és ugyanennyi eddig kiadatlan. A felhozatal így elég
vegyes, a zseniálistól a maradékig van itt mindenféle, de még az olyan,
hovatovább kiszámítható sztori is súlyos mondanivalót cipel, mint a záró
„Mi az ember?”, mely akár egy nyitottabb női magazinban is helyet
kaphatott volna, mert talán ez az egyetlen Dick-írás, melyben van
valamiféle romantika. Vagy ott „A megőrzőgép”, mely egy hagymázas
ötletre épül: mi lenne, ha egy gép élőlénnyé tudná változtatni a
klasszikus zeneműveket, s mivé válnának aztán ezek, ha szabadjára
engednénk őket…