Az utóbbi évek egyik (ha nem a) legjobb sci-fi könyve ez, és ki tudja,
megjelent-e volna valaha, ha nincs a mozifilm. Pedig eredeti
megjelenésekor is sokan így vélekedtek róla. A film alapjául szolgáló
novella mellett további hét sorakozik itt, mind más és más, bár a végére
kirajzolódik belőlük egy nyitott és okos, éles szemű és bátor író. Az,
hogy az emberek lelkivilága érdekli, Bradbury-re emlékeztet, de a
tudományos precizitás és kidolgozottság inkább a hardcore sci-fi
szerzőkkel hozza őt rokonságba. Bradburyhez mérten Chiang nem mutat
annyi együttérzést, megértést és szeretetet úgy általában az emberek
iránt, de így is nyilvánvaló, hogy mikor szimpatizál a szereplőivel –
ahogy az is, hogy jellemábrázolás terén messze felülmúlja a legtöbb
sci-fi szerzőt. Olyannyira, hogy ez a kötet legalább annyira
szépirodalom, amennyire „csodálatosan fantasztikus”. Sci-finek pedig a
kifejezés eredeti értelmében számít: bár vannak itt is űrhajók és
földönkívüliek (épp az „Életed történeté”-ben), a maga módján mindegyik
írás tudományos fantasztikum. Vagyis Chiang azt teszi, mint megannyi
nagy sci-fi író (és a világ folyását megváltoztató gondolkodó és
felfedező): eljátszik a „mi-lenne-ha” kérdésével. S teszi mindezt így
vagy úgy tudományos alapon, vagy ha mégsem, akkor attól „tudományos”,
amilyen pengeéles logikával és aprólékosan építi fel a történetet