A 7köznapi EGO
nem egy megmondó könyv. Nem tuti válaszokat meg módszereket ír le,
amik, ha nálunk nem működnek, akkor vagy magunkat hibáztatjuk, vagy az
írót/átadót. Azt írja le, hogy igen, a spirituális út, legyen bármi is a
neve, nehéz, és igen, teljesen normális, hogy az ember bukdácsol rajta,
és néha utálja az egészet, és szívesen feladná, és néha meg is teszi.
Ám nem az együttérző megértés a legfőbb lényege (az „csak” amolyan plusz
ajándék, amit sok szellemi vezetőtől, mestertől, edzőtől sem kap meg az
útját kereső ember).
Hanem a kérdésfeltevés. Csupa olyan kérdés van benne, ami jó eséllyel
mindenkiben megfogalmazódik ama hosszú és nehéz út valamely pontján, aki
csak olyanra adja a fejét, hogy jobbítson magán, hogy erősítse a
lelkét/szellemét (vagy akár a testét). És ezekre nem ad univerzális
választ. Ha ad egyáltalán, akkor saját példákat mesél el, abban a
reményben, hogy az is segít, ha látjuk, hogy más is volt már így vele.
És az a helyzet, hogy igen, segít. Sokszor ez többet ad, mint az, ha
újabb emelkedett, örök és nagy igazságokat tuszkol az ember a fejébe.
Krist Van Moois nem vitatja el a nagy mesterek igazát, csak azt mondja,
hogy annak, aki még csak útban van a nagy mesterek magasságai felé,
gyakran elrettentő eme magasság.