Az Incal egy klasszikus képregénysorozat, egy noir elemekkel sűrített űropera, mely sosem jött volna létre, ha nincs Frank Herbert megkerülhetetlen űreposza, a Dűne, s még inkább, ha a számos területen maradandót alkotó, chilei Alexandro Jodorowsky
nem áll neki filmet készíteni belőle 1975-ben. A kor olyan óriásaival
akarta filmre vinni, mint Orson Welles, Salvador Dalí, Alain Delon, Mick
Jagger – és akkor még csak a színészekről beszéltem. A látványtervekhez
az Alien filmek kapcsán elhíresült H.R. Giger is hozzátette a magáét, a
zenét a Pink Floyd írta. Volna, ha az irdatlan gyártási költségeket
látva be nem rezelnek a producerek. Jodorowsky azonban nem hagyta, hogy
kétévnyi munkája a süllyesztőben végezze, s új projectbe fogott a Moebius művésznevet használó, francia Jean Giraud-val. (Ez az ember rajzolta az 1983-as Az idő urai c. rajzfilmet, mely sokunkra tett sokkoló, örökre szóló hatást.) Ebből született aztán ez a meghatározó erejű képregény.