A röhejes terjedelme dacára oldalak ezreit megtöltő irodalmi műveket
megszégyenítően tartalmas regény pont aznap játszódik, amikor Nina
Fabernek, a korosodó költőnőnek, hosszú évek kihagyása után új kötete
jelenik meg. Boszporusz a címe, isztambuli élményei ihlették a benne
rejlő költeményeket, és az már egészen korán, ha nem is reggel, de
legkésőbb délelőtt kiderül, hogy a kritikusoknak nem tetszik. Sőt,
egyikük egészen gyalázkodó hangnemben ír róla. Gondolhatjuk, milyen
hangulatba kerül ettől szegény Nina, hát ki szeretné, hogy az alkotását
csupa rosszindulattal kezeljék?! És még ki sem teszi a lábát a
lakásából, máris újabb csapás éri, amit nem mondok meg, hogy mi, mert
egy ily keskeny könyv cselekményéről pofátlanság lenne ennél többet
elárulni. Legyen elég annyi, hogy aki már olvasott akár egyetlen
Loe-könyvet is, az számíthat rá, hogy úgysem tudja előre kiszámítani, mi
fog történni, kivéve, hogy hajmeresztő dolgok.
Más egyebeket viszont még leírtam ekulton.
Más egyebeket viszont még leírtam ekulton.