Sok olyan vers van Szabó Imola Julianna új verseskötetében, amelynek megértéséhez, átérzéséhez és
megéléséhez nőnek kell lenni, de sok olyan is, amihez elég embernek.
Szenvedés szülte versek, tragédiákból, veszteségekből, szeretetlenségből
lettek. Imola képei, úgy írásban, mint rajzban, jobbára talán elvontak,
ritkán direktek, mégis olyan elemi erővel adják át az élményt, a
megélteket (és a soha meg nem élteket), hogy abba beleremeg a lélek.
Néhány szóval, néhány sorral jelenít meg elmondhatatlan, felfoghatatlan
dolgokat, s ha az olvasó esetleg nem is ért mindent, a választott szavak
ereje miatt érezni akkor is fogja.
Teljes cikkem róla ekulton.
