Amy Timberlake: Borz új lakótársa

A könyv címéből kiderül nyomban, kik itt a főszereplők, s a képen is látszik, hogy a nagyobb termetű Borz új lakótársa bizony egy szkunk, avagy bűzösborz lesz. Mármost ennek az állatfajnak még ebben a kedves és mókás mesében sincs épp jó híre, ám Borz nem annyira holmi előítéletek miatt utálja még a gondolatát is annak, hogy ez a fekete-fehér figura egy szép napon bekopogtat az ajtaján. Hanem mert Borz amolyan bogaras agglegény, aki egymagában éldegél a nagynénjétől kölcsönkapott remek kis lakásban, pompásan elvan fontos kőzettani kutatásaival, és a háta közepére sem kíván semmiféle társaságot, pláne nem egy társbérlőt. Így kezdődnek a kalamajkák...

Teljes cikkem ekulton.

Iléana Surducan • Maria Surducan: Nor vakációja

Nor nem akar semmi mást a nyári szünetben, mint lógni a mobilján vagy a játékkonzolján, úgyhogy igen zokon veszi, hogy szülei két hétre elviszik őt a nagyszüleihez vidékre. Ahol persze varázslatos nyár vár rá, akár a szó szoros értelmében is.

Ez egy kedves, jó humorú, kreatív és szerethető román képregény, egyebek mellett a másféle kultúrákkal való együttélésről is, de nem erőltetett módon.

Teljes cikkem ekulton.

Szűcs Gyula – Budai Dénes: Café Postnuclear I-II. és egyebek

Három könyvről és egy kétkötetes képregényről írtam a Hammer honlapjára. Abból kettőről ment már cikk ekultra is, a harmadikról is fog, ámde a Café Postnuclearról csak ide. Ami egyébként őrült egy cucc, tele utalásokkal, belsős poénokkal, egy olyan poszt-apokaliptikus Magyarországról, amely a '80-as évek romjain próbál túlélni. Nem mondom, hogy semmi köze a jelen valóságunkhoz.

Paolo Cognetti: Nyolc hegy

A nyolc hegy két barát története, ill. a mesélő apjáé is. Szépirodalom (ill. művészfilm), de lilaködös elvontság, vagy akár az úgymond átlagosnál nagyobb tragédiák nélkül (bár az egyik olvasata épp az, hogy mindenkinek megvannak a maga tragédiái, s lévén sajátjai, számára nyilván azok a legnagyobbak is). A szereplők szinte hétköznapi emberek. A hegyek azok, amik nem hétköznapiak, a nyugati Alpok olaszországi hegyei.

Teljes cikkem ekulton.

Carsten Henn: A történetsütödés

Carsten Henn nem igen változtatott azon a recepten, amiből A könyvsétáltató-t sütötte, csak emitt nem a könyvek a "főszereplők", hanem a péksütemények (élükön a kenyérrel), de szerephez jut a balett is. És ez sem annyira habkönnyű, amilyennek elsőre látszik, de ki-ki maga döntse el, hogy a beleszőtt életbölcsességeket mennyire támasztja alá a könyv maga, ill. hogy végtére giccses-e vagy sem.

Az én véleményem ekulton olvasható.

Lipták Gábor: Aranyhíd - Balatoni mesék, mondák, történetek

Lipták Gábor eredetileg az ifjúságnak szánta ezt a gyűjteményes kötetet, s anno a Móra adta ki, először a '60-as években. Ám jó szívvel ajánlanám mindenkinek, aki szereti a Balatont és környékét, netán a régi regéket, mondákat, legendákat.

Teljes cikkem róla ekulton.

Thy Catafalque / Platon Karataev, Budapest Park, 2023.05.11.

Én tényleg azt hittem, nem lesz jobb koncert ebben az évben az Avatariumnál. De ez a TC olyan volt, hogy még tán a "10 legjobb koncert életemben" listámra is felfér.

Hammer honlapon a hosszas lelkendezés.

Trident, Bp. SzimplaROCKS, 2023.05.06.

A múlt év egyik legjobb albuma volt a berettyóújfalui Trident Mélyre vág című anyaga. A budapesti lemezbemutatót a Szimplában tartották, és a Hammer site-ra írtam róla, meg persze sok fotót is lőttem.

Angertea: Darkmind

A nagymágocsi Angertea trió régi nagy kedvencem. Mindig hozzák a szintet, miközben mindig meg tudnak lepni. Minden hatásuk mellett is kő egyéniek. Az új album meg, mire a kritikát megírtam, tulképp a véremmé vált.

Hammer site-on a cikk.

Brian Jacques: Rőtfal

A Rőtfal sorozat hatalmas siker volt angol nyelvterületen, hovatovább gyermekirodalmi klasszikus, bár nagyobb gyerekeknek való inkább, de felnőtt olvasók számára is élvezetes lehet. Olvasható fantasyként és történelmi kalandregényként is, és a Rőtfal nevű apátságban és annak környékén játszódik. Melyet egy nap fanatikus patkányok (és egyebek) hordája támad meg. S bár az apátság legtöbb lakója jámbor szerzet (és jobbára egér), van köztük egy fiatal novícius, Mátyás, aki arról álmodozik, hogy ő is olyan nagy hős lesz, mint az apátság nagytermét díszítő faliszőttesen fényes páncélban feszítő, ragyogó kardját tartó hős egér, Harcos Martin.

Teljes cikkem ekulton.

Swallow The Sun / Avatarium / Shores Of Null, Bp. Barba Negra, 2023.05.01.

Az Avatariumot vártam a legjobban tegnap, és nem is kellett csalatkoznom, de az előtte-utána zenekarok is remek koncertet adtak.

Hammer honlapon a cikkem, annak végén link sok-rengeteg fényképhez.

Mad Vill fesztivál első nap, 2023.04.28.

A kőbányai sörgyárak egyikében három napos underground fesztivált szervezett a Hell Vill. Egy kis részéről szól ez a beszámoló, de röviden annyit: jó volt!

Bővebben meg a Hammer site-on.

Shores Of Null interjú

Az olasz gothic/doom metal kiválóság Shores Of Null új albumával (The Loss Of Beauty) turnézik Európában, és május 1-én a Swallow The Sun és az Avatarium társaságában lépnek fel a Barba Negrában. Ennek örömére készítettem velük interjút, mely a Hammer site-on olvasható.

 

Neil Gaiman: Marvel 1602

Elég megátalkodott ötletnek tűnik fogni a Marvel univerzum megannyi szuperhősét és gonoszát, és áthelyezni őket egy évszázadokkal korábbi időszakba, hiszen annyira összenőttek a 20. és most már a 21. századdal is. Kinek másnak jutna ilyen eszébe, mint Neil Gaimannek, aki a Sandmannel anno forradalmi újításokat hozott a képregény világába, és aki a regényeiben-novelláiban, tehát nem illusztrált terepen is abból él, hogy fogja a mítoszokat és legendákat, és kifordítja, megtekeri, újraszövi és áthuzalozza őket?!

Teljes cikkem ekulton.

Nagy Balázs: Lugosi Béla

Meglepő, hogy miközben Lugosi Béla máig az egyik legismertebb magyarnak számít, korábban még nem jelent meg magyar nyelven könyv az életéről. Pedig kalandos volt az is, akárcsak a filmek, melyeknek köszönhetően ikonikus alakjává vált a mozi történetének. Nagy Balázs könyve tömören, de élvezetesen mutatja be a leginkább Drakula gróf megszemélyesítőjeként elhíresült, remek színész életét.

Teljes cikkem ekulton.

Alig használt képregények #4

Az Alig használt képregények antológia sorozat alap koncepciója az volt, hogy előássanak így vagy úgy elfeledett, csak a fióknak publikált, túl rég, túl kis példányszámban kiadott, csak kevesek által látott képregényeket. Időközben ez módosult, de tematikus válogatás még nem volt - eddig. A 4-es kötetben a legkülönfélébb történelmi képregények vannak, melyek épp annyira változatosak a megidézett történelmi korszak ill. esemény tekintetében, mint képi világ tekintetében, de mind ad valamit.

Teljes cikkem róla ekulton.

Médiaradar: Éjféli iskolák és más történetek

Mivel az aktuális Hammerbe nem fért bele a MédiaRadar rovat, és erősen odébb van a következő nyomtatott lapszám is, úgy döntöttem, felteszem a cikkeimet a Hammer honlapjára. Szebb nyomtatottban, de tán többekhez eljut emígy. Az aktuális pakk négy cikkéből az első az, amiről nem írtam még ekulton, Veres Attila első novelláskötete, ami jól odacsapott, és csont nélkül zseniális keveréke a nagy magyar valóságnak és a horrornak.

Itt olvasható a bejegyzés. 

Mester Csaba - Tóth-Laboncz Attila: Folytatólagos előadás (Főszerepben: Kemény Henrik a bábok mestere)

Magam azon generációk egyikébe tartozom, akik számára Kemény Henrik fogalom. Vitéz László bábelőadásain nőttünk fel sok-sok ezren, nem szólva a többi figuráról, akiket „Heni bácsi” alkotott, mozgatott és szólaltatott meg, mint Hakapeszi Maki vagy Furfangos Frigyes (a Zsebtévé hovatovább ikonikus szereplői), netán Süsü, akinek ugyan Bodrogi Gyula kölcsönözte a hangját, ám Kemény Henrik volt fő bábosa. Ám ez a képregény jóval többet nyújt, mint keserédes nosztalgiát. Sőt, a Master-Lab Comics eddigi legszínvonalasabb, legfontosabb, legjobb kiadványa.

Teljes cikkem róla ekulton.

Perso: Visszajövök érted

Perso, azaz Persoczki Gábor a Cadaveres De Tortugas basszer-énekeseként került sokunk életébe, aztán a Mangoddal is frankókat műveltek, de a zenekarosdit jó rég abbahagyta. A zenélést azonban újrakezdte, múlt évben jelent meg Szabadságkényszer című EP-je, ami nagyon betalált nálam, és a folytatás ugyanazt teszi.

Még ha nem is ugyanúgy, mert most több teret enged az elektronikának, a Depeche Mode és NIN hatásoknak, de attól még a dalok ugyanolyan erősek.

Teljes cikkem a Hammer honlapján.

Sandbender: All Hopes Are

A Sandbender a prog rocker Ghost Toast basszusgitárosának, Stefán Jánosnak a projectje. Amolyan electronica-ambient-chill out zene, jellemzően instrumentális, ámbár ahogy a GT esetében megszokhattuk, samplingelt beszéd és ének itt is van. De nem csak ebben kötődik a Ghost Toasthoz, a hangulat is sok ponton hasonló. Ámde itt nincs helye metalnak, riffeknek. Sőt, ha akad is néhány élénkebb techno tempó (halld pl. Delivery Man), a 65 perces anyag zöme azért meditatívabb zene. Olyan, amire rá lehet feküdni, és pihentető élmény hallgatni.

Teljes cikkem a Hammer holnapján.