A gyönyörű borítóba csomagolt új regény nem okoz ilyen szempontból sem csalódást, még leginkább Csilla stílusa az, ami nem változott, meg a jellegzetes, magyarnak ható, mégis sokszor általa kitalált nevek-szavak. De ahogy halad előre a történet, úgy válik világossá, hogy az sem változott, hogy nem kíméli a szereplőit, a fájdalmas fordulatok és akár félelmetes mélységekbe vivő kérdések (és válaszok) itt sem maradnak el.
Egy barátom meghívására jutottam el Bretagne-ba, ami önmagában is áldás, de
ráadásul olyan szerencsém volt, hogy pont akkor jártam ott, amikor kiállítás
nyílt John Howe festményeiből Landerneau-ban, a Fonds Hélène & Édouard
Leclerc pour la Culture nevű kiállítóteremben.
John Howe az egyik legismertebb Tolkien-illusztrátor. 2007-ben magyarul is megjelent egy albuma, de a legtöbben nyilván onnan ismerik, hogy a Gyűrűk Ura, a Hobbit és A Hatalom Gyűrűi filmsorozatok látványtervein dolgozott. Stílusa, látásmódja olyan jellegzetes, hogy emlékszem, mikor az első GyU film előzetese megjelent, rögtön rámondtuk, hogy biztosan merítettek John Howe festményeiből.
A kanadai művész erős színekkel és kontúrokkal dolgozik, ám festményei nem pusztán szemkápráztatóan látványosak, de rendkívül erősen adják át az adott jelenet hangulatát, táj atmoszféráját, vagy épp szereplő jellemét is. Emiatt is lett már jóval a filmek előtt az egyik legismertebb és legkedveltebb illusztrátora Tolkien műveinek. De nem csupán Középfölde történeteit rajzolta és festette meg, más fantasy világokba is elkalandozott pályája során (a kiállításon is látni pl. festményt, mely Conanhoz ill. a Lovecraft-féle Cthulhu mítoszokhoz kapcsolódik). De a képzelet birodalmain innen, a valós világból is festett nem kevésbé fantasztikus képeket.
Továbbá több helyütt is találni tévét, melyen Howe-val készült interjúk peregnek, mind más, az adott terem témájához kapcsolódóan mesél, akár a munkamódszeréről, akár a hatásairól, vagy épp elsztorizgat a különféle filmek forgatásairól. Mindebből egy végtelenül szerény, kedves, érzékeny és introvertált ember képe rajzolódik ki előttünk, akit aztán nem nehéz belelátni az általa rajzolt-festett entekbe, vagy akár Gandalf ábrázolásába sem.
A kelta vidéknek számító Bretagne nyilván nem az az úti cél, ahova nagyon könnyen eljut az ember, s mivel sűrűn esik az eső, nem is kedvelik annyira a turisták. De annál inkább varázslatos hely, ahova nagyon is illik ez a kiállítás, melyet még január 28-ig lehet megtekinteni. Reménykedem, hogy azért eljut Magyarországra is!
Ez egy kedves, jó humorú, kreatív és szerethető román képregény, egyebek mellett a másféle kultúrákkal való együttélésről is, de nem erőltetett módon.
Három könyvről és egy kétkötetes képregényről írtam a Hammer honlapjára. Abból kettőről ment már cikk ekultra is, a harmadikról is fog, ámde a Café Postnuclearról csak ide. Ami egyébként őrült egy cucc, tele utalásokkal, belsős poénokkal, egy olyan poszt-apokaliptikus Magyarországról, amely a '80-as évek romjain próbál túlélni. Nem mondom, hogy semmi köze a jelen valóságunkhoz.
Én tényleg azt hittem, nem lesz jobb koncert ebben az évben az Avatariumnál. De ez a TC olyan volt, hogy még tán a "10 legjobb koncert életemben" listámra is felfér.
Hammer honlapon a hosszas lelkendezés.
A múlt év egyik legjobb albuma volt a berettyóújfalui Trident Mélyre vág című anyaga. A budapesti lemezbemutatót a Szimplában tartották, és a Hammer site-ra írtam róla, meg persze sok fotót is lőttem.
Az Avatariumot vártam a legjobban tegnap, és nem is kellett csalatkoznom, de az előtte-utána zenekarok is remek koncertet adtak.
Hammer honlapon a cikkem, annak végén link sok-rengeteg fényképhez.
A kőbányai sörgyárak egyikében három napos underground fesztivált szervezett a Hell Vill. Egy kis részéről szól ez a beszámoló, de röviden annyit: jó volt!
Bővebben meg a Hammer site-on.
Az olasz gothic/doom metal kiválóság Shores Of Null új albumával (The Loss Of Beauty) turnézik Európában, és május 1-én a Swallow The Sun és az Avatarium társaságában lépnek fel a Barba Negrában. Ennek örömére készítettem velük interjút, mely a Hammer site-on olvasható.
