David Michie: Az őszülő bajusz bölcsessége

A Dalai Láma macskája sorozat 4. (vagy 5., attól függően, hogy számoljuk) kötete ez. Ahogy a címe sejteti, szól az öregedésről, az egyre közelebb érő elmúlásról, s persze mindezt tibeti buddhista szempontból tárgyalja. Ugyanakkor nagyon is érthető, kedves, együttérző formában. Sőt, ebben a könyvben a cukiságnak nem is igen jut hely, hiába, hogy macska a főszereplő-mesélő. És ad néhány érdekes gondolatot alighanem bárkinek, vallástól, életfilozófiától függetlenül.

Teljes cikkem róla ekulton.

Philip Pullman: A tűzijáték gyermeke, avagy a Három Ajándék

Három dolog miatt szerettem nagyon ezt a rövidke könyvet, túl a felemelő, mégsem nyálas vagy erőltetett befejezésen, mely, mint azt így bő húsz évvel az első olvasás után már látom, olyan üzenetet hordoz, amit valóban egy életre magával visz az ember. Az egyik Pullman meseszövése, az, hogy a kalandregények ill. távol-keleti mesék elemeit olyan frissen, szokatlanul, szerethető módon alkalmazza. A másik a regénybe írt emberség, barátságosság és humor, melyet remek karakterek jelenítenek meg – miközben Pullman, ahogy tőle megszokhattuk, az élet valóságát sem kendőzi el. A harmadik pedig Nick Harris illusztrátor munkája (a borító másnak a műve). 

Teljes cikkem róla ekulton.

Fekete Zaj: Enslaved, Perihelion, Unto Others, Archaic – 2024.08.16., Sástó

A sástói Fekete Zaj fesztivál második napjára sikerült eljutnom. Legfőképp az Enslaved miatt mentem, és az ő koncertjük még annál is döbbenetesebb és jobb volt, mint amit remélni mertem, de további sok jóban is részem volt még.

Hammer honlapon a beszámolóm, emitt meg jó sok fényképem.

Jill Thompson: Halál: A Halál kapujában

Minden idők egyik legkiválóbb képregénysorozatának, a Sandmannek egyik leginkább közkedvelt mellékszereplője volt Halál. Ő, akárcsak Sandman (vagyis Morpheus, az Álomúr) a hét Végtelen egyike, és Neil Gaiman és haverjai egy gót lányról mintázták a karakterét. Menő volt már akkor is, menő azóta is.

Volt már Halálnak külön képregénye, magyarul a Fumax ki is adta káprázatos gyűjteményes kötetben (Death – Halál: Teljes gyűjtemény), ámde ez az annál kisebb méretű könyv más típusú képregény: manga. Mármint, manga stílusban rajzolta Jill Thompson (és fekete-fehérben). A sztori alapját a Sandman Párák évszaka című fejezete adja, azt részint újra is meséli, más szemszögből, ill. annak következményeit mutatja meg Halál, nos, életére nézve. Mindezt jó sok cukiskodással és humorral nyakonöntve, ami nekem egy kicsit sok is, de azért tetszett.

Ekulton írtam róla hosszabban.

Mike Carey: Lucifer 1.

Mike Carey Neil Gaiman-hez ill. Luciferhez méltón meséli tovább a Sandman sorozat egyik legkedveltebb mellékszereplőjének történetét. Egyúttal a rá jellemző szövevényességgel is (mármint a korábban olvasott The Unwritten képregényei alapján ez jellemző rá). Jó, erős, a képi oldala is nagyon ott van, de majd tán a második kötet segít eldönteni, hogy mennyire is szeretem én ezt. 

Teljes cikkem róla ekulton.

Jean-Luc Bannalec: Bretagne-i arany

Ahogy az első két Georges Dupin-krimiben megszokhattuk, Bannalec szereti megcsavarni a cselekményt, új megvilágításba helyezni a szereplőket, indítékokat, és azt is, hogy valójában mi is történt. Kerüli a banális megoldásokat, és ez akkor is így van, ha valószínűnek tartom, hogy a legtöbb hardcore krimi-rajongó sosem mondaná azt a Dupin sorozatra, hogy megújítja a krimit, vagy bármi igazán újat hoz. Nem, Bannalec, túl azon, hogy izgalmas és szövevényes cselekményt tud írni, abban a legjobb, ahogy Bretagne-ról mesél. Maga Dupin felügyelő is, legyen bár egy jobbára kedvelhető, néha zseniális meglátásokra képes, és jó magasra nőtt figura, szinte eltörpül a táj, az évszázadok, sőt évezredek történelmét és legendáit hordozó helyek, városok mellett.

Teljes cikkem a könyvről ekulton.

Baroness / Frail Body, Bp. A38 Hajó, 2024.07.30.

Nagyon vártam, hogy végre élőben láthassam a Baroness-t. Rendkívül gazdag, szövevényes zenéjük sallangmentes előadással párosult ezen a koncerten, szóval remek volt.

Teljes cikkem róla a Hammer honlapon (plusz sok fotó).

Diane Setterfield: A hattyú meséje

Emberi sorsokból szőtt szövevényes, viktoriánus kori történet, de a Temzével a főszerepben. Talán kiegyensúlyozottabb, mint a Tizenharmadik történet (a regény, amivel az írónő ismertté lett nálunk is), de talán még jobban oda kell figyelni, hogy mi történik, ki mit mond stb. Tetszett, lekötött, sok szép pillanata volt, de sok sötét is. 

Teljes cikkem róla ekulton.

Rédei Viktória – Gyuricza Márta: Az Ezerfejű Történetei. Második: Mihály és a sárkány

Az Ezerfejű Történetei sorozat második kötete ez, immáron 160 oldalon (az első 96 oldalas volt), és bár más szereplőkre helyezi a hangsúlyt, nagyon is folytatása az elsőnek (mely tavasszal elnyerte az Alfabéta-díjat az önállóan megjelent 20 oldal feletti terjedelmű Kép-regény kategóriában), itt-ott jelentősen gazdagítva az abban olvasottakat. S közben olyannyira nagyszabású és szerteágazó történet, hogy épp úgy igaz, hogy nem lehet a második kötetről semmit írni az első ismerete nélkül, mint hogy simán lehet általánosságokban beszélni róla. Ugyanis, mint ez a kötet megmutatta, úgyis jön egy újabb fordulat, úgyis más megvilágításba kerül minden, úgyis olyan örvénylő labirintus, mint az a félelmetes szimbólum a borítóján…

Teljes cikkem róla ekulton.

Polonkai Tamás: Lélekvándorlás

Ezen a négy számos EP-n a Polly Is Dead-ben megismert Polonkai Tamás énekel, akusztikus gitáron játszik, s mindezt néhány további hangszer fűszerezi. Az anyag pontosan azt az utat járja végig, amit a címe jelez: kezdődik a Temetés-sel, átmegy a Purgatórium-on, eléri az Újjászületés-t, s kibontakozik belőle az Életöröm. Ha mindezek és az EP borítója alapján komor, gyászos zenére számít a hallgató, úgy téved. Az egész anyagban mélységes derű van, bizalom az iránt, hogy élet s halál nem csupán annyi, amennyit látunk belőle a hétköznapokban.

Teljes cikkem róla ekulton.

Kelly Jones: Különleges csirkék egy nem mindennapi baromfiudvarból

Remek nyári ifjúsági regény egy lányról, akinek a családja örököl egy farmot, ahol ki-ki a maga módján nem tud mit kezdeni – mígnem az említett lány talál egy csirkét, aki vagy ami elég furán viselkedik. Majd továbbiak követik, meg egy rejtély. Van mondanivaló, avagy üzenet is, de szerencsésen adagolva.

Teljes cikkem róla ekulton.

Björn Natthiko Lindeblad - Caroline Bankler - Navid Modiri: Lehet, hogy tévedek

„A közgazdász, aki buddhista erdei szerzetesnek állt” – így a könyv alcíme, és ha az ember csak egy pici kis érdeklődést is mutat a buddhizmus iránt, bizonyára látott már hasonlót, de dögivel: nyugati figura ezért vagy azért úgy dönt, fejest ugrik a távol-keleti vallásba, eldob mindent, hogy megvilágosodjon, majd megírja / elmeséli, mire jött rá. Pusztán ezért el nem olvastam volna még egy könyvet, hanem a fülszöveg ezen része csak felkeltette az érdeklődésemet: „hogyan tér vissza Svédországba tizenhét év szerzetesi élet után – elveszetten, munka és pénz nélkül, egyenesen a depresszióba zuhanva”, ahogy emez is: „2018-ban Björnnél az ALS néven ismert, gyógyíthatatlan betegséget diagnosztizálták, amelynek eredményeként 2022 januárjában eutanáziában halt meg szerettei körében”.

Jól olvasható és érthető, hitelesnek ható könyv ez, jó hosszan írtam róla ekulton.

Roy Thomas: Conan kegyetlen kardja 6.

Folytatódik az eredetileg 1974-től két évtizeden át megjelent Conan képregénysorozat. A korábbiakhoz hasonlóan súlyos hatodik kötetbe már nem került Robert E. Howard által írt eredeti Conan sztori, az L. Sprague de Camp és Lin Carter által írt történetek pedig messze nem olyan jók. Ám az, hogy Howard máig izgalmasnak és lebilincselő hangulatúnak ható novelláihoz nem foghatók a páros írásai, nem jelenti azt, hogy Roy Thomas és rajzolói (élükön a felülmúlhatatlan John Buscemával) nem tudtak látványos, olvasmányos, élvezetes képregényeket kerekíteni belőlük. De, tudtak.

Teljes cikkem róla ekulton.

Matyáš Namai: Csernobil - Az atomváros bukása

Féltem ettől a képregénytől, mert tudtam, hogy fájni fog, s persze, hogy úgy is lett. Mégis, milyen legyen, ha nem fájdalmas és borzalmas és kiakasztó és felkavaró és dühítő és zokognivaló, ha a csernobili atomkatasztrófáról olvas vagy hall az ember?! 

Ha a cseh-japán Matyáš Namai pálcikaembereket rajzolt volna csupán, s odaírja mellé pár szóban, mi történt, akkor is így lenne. De ő ennél sokkal többet tett. Ez a képregény képregényként is kiemelkedő lett. Egyrészt a néha absztraktba csapó, művészinek is simán nevezhető, de közben könnyen követhető képivilága miatt, másrészt amiatt, ahogy az eseményeket elmeséli. 

Teljes cikkem ekulton.

Gimesi Dóra: Amikor mesélni kezdtek a fák

Gimesi Dóra új mesekönyve a Városligetben játszódik, és ennél szebb emléket aligha lehetne állítani az egyik főszereplőjének, a nyárfának, melyet százhuszonhárom éves korában vágtak ki a Liget átépítése miatt. A fa oly sok mindent látott élete során, lett volna mit mesélnie. S ez a könyv pontosan ezt teszi, és a gazdagon illusztrált 56 oldal néhány rövid fejezetébe valahogy annyi élet, annyi történelem, annyi emberség fért, hogy aki csak elolvassa, kincsként fogja majd őrizni, s adja tovább a gyerekeinek. Ha van még egy cseppnyi igazság a világon (melyben kivághatnak egy ilyen fát, noha egészséges volt még), akkor így lesz.

Teljes cikkem ekulton olvasható.

Bruce Dickinson / Divided – Bp. Barba Negra, 2024.06.01.

Eljött végre az első budapesti Bruce Dickinson szólókoncert napja is, mely egyben 2024 nyarának is első napja volt. A Barba Negra nagysátra csurig telt, a Mester pedig (mint utóbb kiderült, betegen is) hatalmas koncertet adott, számos olyan pillanattal, amilyenért még a tömeget meg a többi, általam egyre rosszabbul viselt nehísséget is megérte elviselnem (meg azt, hogy nem volt módom fotózni).

Hammer site-on írtam róla.

Kántor Mihály: Magyar Rocktörténet ’80-’90

A Magyar Rocktörténet képregény második kötetéből a díszdobozos limitált kiadást kaptam, amely egyszerűen káprázatosan néz ki (s extraként van benne néhány oldalnyi szkeccs, egyes oldalak / képek korai változatai). Már pusztán az igényes kivitelezés miatt is érdemes megvennie minden képregényrajongónak.

Maradt a ’60-as és ’70-es évekről szóló első kötetben megalapozott koncepció, vagyis hogy mindegyik évtizedet más-más rajzoló illusztrálta. Így, hogy már egyben megvan mindkét kötet, még inkább érződnek ennek előnyei – a változatosság ugyanis itt tényleg gyönyörködtet, és ez a megoldás bőven ad teret a kreativitásnak.

Ezzel együtt a második kötetben vannak hangsúlyeltolódások, van, aki többet kap, mint érdemelne, más meg kevesebbet. De összességében remek kiadvány, és ekulton írtam róla hosszabban.

Tulpa, Múzeumok majálisa, 2024.05.26.

Egyfelől nem akármi a Múzeumok majálisán, a Nemzeti Múzeum napsütötte lépcsőjével szemben felállított színpadon játszani, másfelől viszont van is benne kihívás, pláne így délután 4-kor. Ráadásul most láttam először a Tulpát Galambos Dorinával, s voltak félelmeim. Aztán végül csoda klassz koncert lett belőle.

Hammer site-on írtam le, hogy ezt hogy értem.

Astrid Lindgren: Ronja, a rabló lánya

Astrid Lindgren nevét a legtöbben a Harisnyás Pippi történetek miatt ismerik, de írt ő más klasszikus gyerekregényt is, mi több, más erős lánykaraktert is kitalált. Például Ronját.

Bár nem történelmi regény, nyilván a késő középkori Svédországban játszódik ez a történet, s a hegyirablók a főszereplői. Mattis az ő vezérük, az ő várában élnek, ahol egy viharos éjszakán megszületik emberünk lánya, Ronja. Aki azon túlmenően is különleges és karakán lánnyá cseperedik, hogy rablóvezér az apukája.

Teljes cikkem erről a varázslatos, mégis egyszerű és természetes regényről ekulton.

Cselőtei Zsófia Olga: A cirkusztanoda

Cselőtei Zsófia Olga könyve igazi kincs, olyan, mintha megtalálnék egy régi könyvet, mely még gyermekkoromban elveszett és azóta is hiányzott. Elbűvölő, varázslatos kis kötet, mely szavak nélkül mesél el egy történetet, melynek főszereplője a címlapon is látható kis bohóc.

Az illusztrációk egészen sajátos stílusa és atmoszférája önmagában elég, hogy magával ragadja az olvasót.

Teljes cikkem róla ekulton.