A legtöbb ember élete egy pontján ráeszmél, hogy meg fog halni, de azt
kevesen tudják előre, ha már csak kis idejük van hátra, s hogy azt a
keveset is egyre több szenvedés fogja övezni. Bak Róbert egy közülük. Az
Ameddig elhiszem versei
őszinték, mi egyebek is lehetnének egy ilyen helyzetben? Van bennük
harag, értetlenség, lemondás, gyász. Az élet, a világ, az abban ténykedő
ártó, alávaló erők olyan tisztán látása, amihez ott kell állni a halál
kapujában. Nincs bennük hit, remény. Vagy talán mégis. És van bennük
szeretet, mármint az az igazi, csillogástól mentes.
Teljes cikkem róla ekultura.hu-n.
