ALVA: Out Of This Madness

Az Alva 2017-ben indult, de csak 2024 januárjában jelent meg első albumuk. A honi underground kipróbált, sokat látott arcai zenélnek itt, de persze megvan a saját életük, ami mellett a zenélés csak hobby lehet. S mégis azt mondom, az Alva sokkal inkább viszi tovább a grunge meg úgy a ’90-es évekbeli agyasabb rock/metal zenék vonalát, mint akár azok, akik még élnek a korszak és irányzat eredeti megalapítói közül.

A teljes lemezkritika (a hosszú verzió) a Hammer honlapján olvasható.

Ursula K. Le Guin Valós ​és valótlan I.: Valahol a Földön

Korábban mondtam olyat, hogy Le Guin volt a női Bradbury. Most, hogy elolvastam ezt a novellaválogatást, már inkább azt mondanám, Bradbury volt a férfi Le Guin. Vagy még inkább, hogy ez nem is számít. Le Guin (is) külön kategória, és ezek között az úgymond evilági, nem vagy nem annyira fantasztikus történetei között is rengeteg van, ami biztosan hatott sokan másokra. Avagy: van egyáltalán ötlet, amit ő nem talált ki és írt meg korábban?

Hogy konkrét példát mondjak: Neil Gaimannek tán akkor sem hinném el, hogy nem hatott az Amerikai istenek-re a Buffalo lányai, gyertek ki című novella, ha a szemembe mondaná.

Van itt sok minden, ami a később született és alapvetően csak evilági történeteket író Anne Tylerre emlékeztet – mindketten nagyon-nagyon, félelmetesen jól ismerik az embereket, az emberi lelket, gondolkodást, meg minden. Nagyon jók ezek a "földi" novellák is. És sok közülük nagyon szomorú, ez is hasonlóság a két írónő között. Apró, akár látszólag nem is fontos részletekből építenek fel egész sorsokat. Avagy meglátják az apró, látszólag nem is fontos sorsokban az embert, a történetet, akit és amit el kell mesélni.

A kötet elején lévő írásokból az derült ki, hogy ez az amerikai nő, ki tudja, honnan és miért, majdnem olyan jól ismeri, milyen az élet az elnyomásban (amit megírt, az kommunista, de valójában az csak egy címke, és részben pont azért olyan fájdalmasak ezek az írások ma olvasva, mert ismét belesodródtunk abba a világba, s napra nap még inkább), szóval majdnem olyan jól ismeri, mint mi, akik benne élünk vagy abban nőttünk fel. Majdnem, mondom, ami azt is jelentheti, hogy jobban – kívülállóként valóban jobban lát dolgokat, de így is döbbenetes az éleslátása. Hanem valami nem jelenik itt meg, aminek a hiánya ugyanúgy fájó, mint az, amit az elnyomás kapcsán elmesél. Én legalábbis nem nagyon találom benne azt, hogy különben még ilyen körülmények között is van, lehet igazi szeretet és öröm (és annak megannyi formája). Tudom, mert ha nem így lenne, nem élnék. És ez fontos. Akik ma fennhangon szidják a múlt rendszert, gyakran annak is kegyeltjei voltak (ez akár itt is megjelenik), de van-e hang, amelyik azt mondja: az ember azért csak ember volt akkor is, és ez a jó oldalára is igaz? Le Guintől pont azt vártam, hogy ezt IS meglátja, de nem, ezekben a novellákban legalábbis nem.

De persze, egy ennyire változatos és gazdag életmű összes eleme senkinek sem fog tetszeni, de mikor megfordult a fejemben a gondolat, hogy ezt vagy azt a novellát, történetszálat miért írta meg egyáltalán (hiszen vannak itt amolyan ujjgyakorlatok, kísérletek, próbálkozások is), nyomban az a gondolat követte, hogy de hát azért, mert nem hozzám szól, még valószínűleg méltó volt az elmesélésre, ha ez a minden idők egyik legnagyobb mesélője arra méltónak tartotta. S ez nyomban igazolódott is akár (elég csak a költőknek kiadott feladatára utalnom). De tény, hogy van néhány nagyon rövidke, alig több, mint ötlet novella is, s bár jók, írt sokkal jobbakat is. Ugyanakkor egyik-másik rövidke úgy szíven üti az embert, hogy egy életre megjegyzi.

Kíváncsi lennék, vajon az indiánok (az amerikai őslakosok) hogy értékelik az ő kultúrájukat is érintő írásokat (amilyen a már említett Buffalo lányai... is) - engem elvarázsoltak. Meg a többi zöme is. Amikor Le Guin emberi, az ragyog, tényleg úgy, ahogy Bradbury. És persze a realista írásaiba is vegyül cseppnyi mágia, fantasztikum, de én valahogy úgy nőttem fel, meg gyakran még most is úgy látom, hogy valójában ez a valós élet: van benne egy cseppnyi olyasmi, amire a fenti szavakat használjuk, jobb híján. Talán ezért is nem tudok sok szépirodalomnak mondott cuccal mit kezdeni. És ezért szeretem annyira Le Guin írásait, az összes bölcsességével, sokszor kíméletlenül őszinte, mélyreható éleslátásával, hogy még a sci-fi és fantasy írásai is a valódi emberekről, a valós életről szólnak.

 

Gabo Könyvkiadó, 2017, 344 oldal

Kiss Judit Ágnes: Tujaszörny és Nyírfakobold

Ebben a könyvben kétféle varázs van: az egyik a két címszereplőhöz kötődik – az ember nemigen lát efféle népeket, s persze mind a tujaszörnyek, mind a nyírfakoboldok tesznek is azért, hogy ez így maradjon. A másik varázs viszont az erdőé, a növényeké, amelyek között és amelyekben ezek a különleges fajok élik a maguk módján amúgy hétköznapi életüket. Úgy értem, különösképpen egyikük sem varázsoskodik, Kiss Judit Ágnes meséjében a problémákat nem a varázspálca intése oldja meg. Hanem jobbára csupa olyasmi, amire mi emberek is képesek vagyunk.

Teljes cikkem erről a szépséges könyvről ekulton.

J. R. R. Tolkien: Númenor bukása

Sehol nem írják ugyan a könyvön, mégis meggyőződésem, hogy létrejöttének fő oka az AmazonPrime által forgatott A Hatalom Gyűrűi című tévésorozat, mely ugyanazon kort és eseményeket dolgozza fel, mint jelen kötet. Más kérdés, hogy a Tolkien örökösökkel kötött szerződésük egyszerre volt korlátozóan szigorú és mégis szabad kezet adó, tekintve, hogy míg Númenorról épp úgy olvashatunk a Szilmarilokban, a Befejezetlen regék-ben és a magyarul még csak részben elérhető Középfölde Históriája (The History of Middle-Earth) sorozatban, ahogy A Gyűrűk Ura Függelékeiben is – a filmesek csupán utóbbiból meríthettek. Viszont sokkal szabadabban értelmezhettek megannyi részletet (különösen időbeli távlatok és szereplők terén), amint az ebből a kötetből is kiviláglik.

Melyet amúgy már csak Alan Lee gyönyörű illusztrációi miatt is muszáj megvenni a rajongóknak. Teljes cikkem róla ekulton.

Thy Catafalque – Túl az első európai turnén

A Thy Catafalque első Európa turnéján tíz helyen játszott, Bécstől Koppenhágáig. Megkérdeztem Kátai Tamást, hogy zajlott a túra. Röviden: jól. (Megjegyzés: ez az egyik legkirályabb dolog, ami a magyar metalban az én újságírói meg rajongói pályafutásom során történt.)

Hammer site-on az interjú. 

(04/04 – Effenaar, Eindhoven, The Netherlands. Photo by Bryan Taylor)

Paweł Pawlak: Ancsa, avagy vázlatok tüsszögő svájcisapkával

Ancsa egy 7 éves lány, kissé kilóg a sorból, mert hát szívesen képzelődik, van néhány rigolyája, furi szokása, de alapvetően nem különbözik további lányok, megkockáztatom, gyerekek tömegeitől. A maiaktól sem, pedig a legfőbb különbség mégis ez: ő az 1960-as években gyerek, méghozzá Lengyelországban.

Ez egy nagyon kedves, jó humorú, semmit túl nem toló gyerekkönyv, melyet felnőtt fejjel is nagyon fogsz élvezni. Teljes cikkem az ekulton olvasható.

Kalas Györgyi: Világkóstoló

A harmadik kötet Kalas Györgyi ételekről és azok kultúrájáról szóló sorozatából a világ különféle pontjairól szól, úgy az ott hagyományos, nekünk egzotikus ételekről, mint adott helyről is (kultúra, történelem), nyilván úgy, hogy gyerekeknek is érdekes legyen. 

Teljes cikkem róla ekulton.

Superunknowns – 2024. április 6., Bp. Muzikum

A Soundgarden legsikeresebb (hatszoros platina) albuma, a Superunkown harminc éve jelent meg. Ennek örömére a teljes lemezt eljátszotta a magyar ’garden tribute csapat, a Superunknowns. S milyen jól tették!

Teljes koncertbeszámolóm több fotóval a Hammer honlapon.

Baranya Tamás: Egy férfi és a felesége

A piros kartonborítóba csomagolt, minőségi papírra nyomott fekete-fehér képregény egy elképzelt (vagy épp metaforikusan értelmezhető) világban játszódik, melyben egy vírusnak köszönhetően az emberiség igen nagy része kipusztult illetve zombivá lett. Ám akad, aki képes megőrizni normálisnak ható életét, még ha ennek ára is van. Ennyiből könnyű zombiapokaliptikus horrorra tippelni, ám Baranya Tamás művében ez csupán a háttér, a környezet, melyben a borítón is látható férfi, bizonyos Gyula próbál élni és túlélni. S ezt nem is annyira a zombik nehezítik meg, sokkal inkább az, ami a saját fejében zajlik.

Teljes cikkem róla ekulton.

NORTH SEA ECHOES – Dalok a belső tengerből (interjú)

A progmetal király Fates Warning két fő tagja, Ray Alder énekes és Jim Matheos egy új, elektronikusabb hangszerelésű, atmoszférikus albummal jelentkezett, melynek a Really Good Terrible Things címet adták. Az épp (egy wifivel nem túl jól felszerelt helyen) nyaraló Ray válaszolt kérdéseimre.

Az aktuális lapszámunkban megjelenten túl a beszélgetés során további kérdések és válaszok is elhangzottak, amelyeket ide kattintva olvashatsz.

 

Fotó: Jeremy Saffer

MADDER MORTEM – Északi fény az alagút végén (interjú)

Mindig volt olyan, hogy egy interjú hosszabb lett, mint ami befért a nyomtatott Hammerbe. Mostanában viszont megesik, hogy a kimaradt, de érdekes részek felkerülnek a honlapra, míg az interjú gerince elolvasható a nyomtatott magazinban. Ez a Madder Mortem interjú meg ott van életem (az album meg az év) legjobbjai között:

A Nord-Odal nevű norvég kisvárosban lakó Madder Mortem nyolcadik albuma, az Old Eyes, New Heart elképesztően változatos és egyedi anyag. Agnete M. Kierkevaag énekesnőnek bőven volt mit mesélnie róla.

Katt ide a Hammer honlapos részért.

 

Master-Lab Comics #15: Lemezbörze borzalom

A Master-Lab Comics csapatának 15. képregényfüzete önéletrajzi mű, ámbár a rájuk oly jellemző módon itt is van bőven kitalált rész. A megszokott bolondos, kreatív és ezer közül is felismerhető képregény lett ez is, de számomra talán ez a legkedvesebb mind közül. A sok bennfentes-örömteli utaláson meg a füzet végi top 20-as lemezlistákon kívül azért a végig vigyorgós feel-good élményért, amit ez a füzet ilyen röviden és velősen, mégis a zenerajongás és –gyűjtés lényegét megragadva ad.

Teljes cikkem róla ekulton.

Tökéletes napok

A számos remek és egyedi filmet jegyző német rendező-forgatókönyvíró Wim Wenders új filmje Tokióban, Japán fővárosában játszódik. Egy korosabb japán férfiról szól, aki vécétisztítóként dolgozik, és egyszerű, de szemlátomást derűs életet él. Hogy ez nem lehet túl izgalmas? Vagy hogy talán lilaködös művészfilmről van szó? Ugyan.

Ekulton írtam le, miért tartom annyira csodásnak ezt a filmet.

Autopilot interjú

Az Autopilot második albuma a napokban jelent meg It Might Be Gone Forever címmel. A progresszív és posztrock elemeket pörgősebb témákkal elegyítő, sajátos muzsikát rejtő anyag lemezbemutató koncertje március 23-án szombaton lesz az A38 Hajón, úgyhogy kikérdeztem Rátkai Márton gitárost.

A Hammer honlapján az interjú.

 

 

BZ 50 - interjú Bátky Zoltánnal

Bátky „BZ” Zoltán tavasszal lesz ötvenéves, ennek örömére monstre koncert lesz március 16-án a Barbában, ahol BZ jelenlegi zenekarai közül a Wall Of Sleep, az At Night I Fly és a Wendigo kötelékeiben is zenél majd. Az aktuális Hammerben megjelenten túl, a beszélgetés során további kérdések és válaszok is elhangzottak, amelyek felkerültek a Hammer honlapjára. Érdemes elolvasni.

A Gyűrűk Ura: A Hatalom Gyűrűi

Az Amazon Studios rekorddöntögető összegekből forgatja ezt a sorozatot, melynek első évada 2022 őszén került fel az AmazonPrime streaming felületére. Ekultos cikkem mégsem közel másfél évvel későbbi, kiérlelt véleményt tükröz, minthogy csak nemrég értem a sorozat végére, és ezt azért tartom fontosnak leírni, mert az utolsó epizód, a sztori kifutása miatt úgy éreztem, újra kellene nézni az elejétől.

De szóval én sem voltam teljes mértékben elégedett a sorozattal, viszont mivel lassan építkezik, gyakorlom a türelem erényét, bízva, hogy a második évad kikalapálja a hibákat.

AUTOPILOT: Moods for Waiting for Life to Happen EP

Az Autopilotot a Mad Robots által szervezett III. 7/8 feszten ismertem meg, ők voltak a legifjabb fellépők, de azonnal bejött az amúgy korántsem egyszerű zenéjük. Jelen három számos EP a középső a háromból, amelyekből majd összeáll az új album, és ugyanúgy elképeszt az érettsége, a változatossága, gazdagsága, ahogy azon a koncerten is meggyőzött a csapat.

Teljes cikkem a Hammer honlapon.

Thy Catafalque / Ottone Pesante, 2024. február 10., Budapest, Magyar Zene Háza

Akárhogy is legyen a Városligettel, a Magyar Zene Háza egészen különleges hely, sajátos atmoszférával. A stilizált lombmennyezet eleve remekül illik a Thy Catafalque-hoz, s valóban varázslatos koncert volt ez.

Hammer honlapon írtam le, hogy mi történt, s ott van link sok fotómhoz is. 

 

Kenneth Grahame: Szél lengeti a fűzfákat

Kenneth Grahame (1859-1932) skót író gyermekirodalmi klasszikusa 1908-ban jelent meg Nagy-Britanniában, s ott máig nagy népszerűségnek örvend. Sok más klasszikus gyermekregényhez hasonlóan, ez a történet is estimesék sorozataként indult, és négy kisállat a főszereplője. Ők különféle embertípusokat személyesítenek meg, és kalandjaik ill. az angol táj és a derűs, egyszerű élet leírásai közé némi egészen varázslatos is került.

Teljes cikkem ekulton.

A fiú és a szürke gém

Talán valóban ez lesz Mijazaki Hajao japán rendező-forgatókönyvíró utolsó filmje, s ha így történne, méltó lezárása lenne káprázatos pályájának. Megvan benne az összes Mijazaki-jellegzetesség, s miközben talán a legviccesebb filmje, egyúttal talán a legkomorabb is.

Teljes cikkem róla ekulton.

P. L. Travers: A csudálatos Mary

P.L. Travers eme, Mary Poppins címen is kiadott regénye gyermekirodalmi klasszikus, mindenki ismeri, nem igaz? Esetemben nem, ugyanis kb. 36 éven át várt a magam példánya a polcon, hogy végre elolvassam, és így felnőtt fejjel döbbenetes élmény volt.

Ekulton írtam le, hogy miért.

Best of 2023

• Könyv

Fredrik Backman: Hétköznapiszorongások

Molnár Krisztina Rita: Az angyalmeséje

Orson Scott Card: A hetedik fiú és A ​rézbőrű próféta

Katya Balen: Október, Október

Lipták Gábor: Aranyhíd - Balatonimesék, mondák, történetek

Kleinheincz Csilla: Alvilágiszövedék

Brian Jacques: Rőtfal

Paolo Cognetti: Nyolc hegy

James O'Barr: A ​holló

 

Ebben az évben kevesebbet vállaltam az újdonságok közül, hogy írjak róluk, próbáltam az aktuális kedvem alapján választani, jó pár régóta várakozó könyv is sorra került, de sok közülük nem azt adta, mint reméltem, ami nem feltétlenül a könyv hibája (vagy hiba egyáltalán). Azért az ebben az évben megjelentek között is akadt emlékezetes, amit nagyon szerettem, de a legjobban Backman regénye tetszett. (De a legkirályabb momentum az, hogy korrektúrázhattam A Holló képregényt, és így belekerült a nevem a magyar kiadásba :) )

 

 

• Film

Kojot négy lelke

Nyolc hegy

This is Spinal Tap (A turné)

Metal Lords

 

Valahogy ebben az évben is kevés olyan filmet láttam, akár moziban, akár máshol, ami igazán nagyon betalált volna, de a Kojot négy lelke annyira, hogy kétszer is megnéztem moziban, és azóta is érzem a hatását.

Meg végre megnéztem azt a klasszikus metal filmet (This is Spinal Tap), amit nyilván már sokkal régebben illett volna látnom, lehetőleg még az eredeti megjelenése, 1984 előtt, mert az lett volna igazán metal. Mai fejjel mondjuk jó darabig legalább annyira elszomorított (mert valóságos), amennyire vicces volt, de összességében jó élmény, tán kéne írnom róla valamikor. Stb.

 

 

• Koncert

Aebsence / Eilema, Kék Yuk

Mad Robots / Ghost Toast / Tengeri Püspök, Dürer kert

Slowmesh / Eilema / Alva, Dürer kert

Swallow The Sun / Avatarium / Shores Of Null, Barba Negra

Thy Catafalque / Platon Karataev, Budapest Park

VoiVod / Crowbar / Planet Of Zeus, Dürer kert

Storm The Studio / Ørdøg / Z!enemi, Barba Negra

Fekete Zaj: Thy Catafalque / Kalandra, Sástó

ABFRA, Vokál Rock Bistro

7/8 Feszt: Ghost Toast / Autopilot / Mad Robots / Angertea / Stabbed / Eilema, Vörös/Kék Yuk

Thy Catafalque / Kaláka ill. Master Boot Record / arottenbit, A38

 

Már az előző év is a Thy Catafalque-ról szólt nekem, 2023 meg végképp. Rá kellett jönnöm, hogy az új évezredben semmi más zene nem volt rám akkora hatással, mint a TC, és jó eséllyel az új évezred legjobb koncertje számomra a Park-beli fellépésük volt. Végignéztem, mi minden volt 2000 óta, és persze csoda dolgok, de ez mindet túlragyogta, ami azért is meglepő, mert ha nem is aréna koncert volt, de semmiképp sem klubbuli.

Ám klubbuliból is jutott jó pár további zseniális, magyar és külföldi egyaránt, és pl. nem hittem volna, hogy lesz az évben az Avatariumnál is jobb koncert. A magyar underground meg ismét megerősítette bennem a metalba vetett hitet. Más kérdés, hogy háromszor annyi koncertre szerettem volna eljutni, mint amennyire sikerült.

 

 

• Dalok 

Katt ide a teljes YouTube lejátszási listáért, ill. alant egyesével: 

Alva: The Lie is Me

Angertea: Embrace of Lizards

Baroness: Anodyne

Deleyaman: Many Years Late

Enslaved: Forest Dweller

Firkin: How We Love

Isole: Forgive Me

Myrkur: Like Humans

Primordial: All Against All

Ray Alder: Hands Of Time

S.O.O.T.: Ember cipelte

Slowmesh: Nustoner Band

Sonic Bear Punch: Minden visszaszáll

Spirit Adrift: Death Won't Stop Me

Storm The Studio: Fehér

Storm The Studio: Meztelen

Tenhi: Valkama

The Answer Lies In The Black Void:Ataraxia

Thy Catafalque: Alföld

Thy Catafalque: Néma vermek

Winger: Tears Of Blood

 

A legtöbb szereplőtől más számokat is feltehettem volna ide, érdemes utánuk ásni.

 

 

 

• Fotók

      Bretagne

 

      Frankfurt

 

 

Ez az év nem a fotózásról szólt számomra, hiába, hogy sok koncertképet lőttem – írtam múlt évben, és most is igaz. Valahogy sem idő, sem megfelelő hangulat nem volt hozzá, bár az UNfotóra ill. az Insta oldalamra tettem néhányat, aminek tán megvan a maga atmoszférája.

 

• Kiállítás

Nekünk írták a dalt! - A magyar populáris zene hőskoraés társadalmi hatásai, 1957-től a rendszerváltozásig

Sur les traces de Tolkien et de l'imaginaire médiéval – Peintures et dessins de John Howe

GULÁCSY. Na’Conxypan hercege. Gulácsy Lajos (1882–1932) életmű-kiállítása

Robert Capa – A tudósító

Magyar Menyasszony kiállítás a Magyar Nemzeti Múzeumban

 

Ebben az évben egész sok remek kiállításra jutottam el, ezek itt a legkiemelkedőbbek, legemlékezetesebbek (de pl. a martonvásári Brunszvik kastélyban látott Beethoven Múzeum állandó kiállítását is idevehetném, csak arról se cikket nem írtam, sem fotót nem tudok mutatni).

 

 

Mindezeken kívül kajakra kétévnyit öregedtem ez alatt az egy év alatt, de (cserébe?) eljutottam egy baráti meghívás nyomán Bretagne-ba, azon belül Finistère-be, és egyszer tán majd erről is írok hosszabban. Nem is csak az ottani élményekről, látott-tapasztalt dolgokról, de hogy mindez hogy csapódott le bennem. Mert azért így 48 évesen nem igen számítottam rá, hogy ér még olyan élmény, ami meghatározó. (Mármint, nyilván, ha egy idióta áthajt a piroson és összetöri a kocsidat, nem szólva betegségekről, háborúkról és a többi, ezek nyilván meghatározó élmények, de most a jó, szemléletformáló, megerősítő élményekre célzok.) Persze nem kellene néhány nap alapján levonnom messzemenő következtetéseket, de talán ennyi idősen érzi az ember, mi hogy. És az van, hogy a fotóimon nem is nagyon láthatók azok a dolgok, amik annyira megfogtak abban a helyben (részint persze, mert meg kell élni). Szerencsés vagyok, mert jó pár gyönyörű meg érdekes helyen jártam már életemben, itthon és külföldön egyaránt, de Bretagne-ban mintha minden ott lenne, amit jónak gondolok, amilyen életet élni volna jó. És ez megerősítő élmény, akkor is, ha tisztában vagyok vele, hogy nem hogy bretonul, de franciául sem fogok megtanulni soha az életben J

Fő, hogy megéltem, meg a fentieket is, hálám minden művésznek és mindenki másnak, akinek része volt benne. Az eddigi tapasztalataim alapján meg inkább nem is kívánok semmit a következő évre, mert nem hogy nem jön be, de csak még ötleteket adok a dark side-nak. Még az is valószínűbb, hogy a magyar fociválogatott nyeri a ’24-es EB-t, mint hogy igazán jó év jöjjön. Szoktam mondani, hogy a nagy számok törvénye alapján már jöhetnének jobb idők is, de úgy tűnik, a dolgok nem így működnek. Ez van. Ha most azonnal feldobom a talpam, akkor is annyi áldás meg szép meg jó volt az életemben, hogy szavam nem lehet.

 

 

 

Magyar Menyasszony kiállítás a Magyar Nemzeti Múzeumban

Pusztán a menyasszonyi ruhák látványáért én ugyan be nem mentem volna megnézni ezt a kiállítást. Ehhez képest viszont döbbenetes nagy és jó élményt adott, mert valójában emberi sorsokról szól, tele van történetekkel, amiket olyan nagyon szeretek.

Ekulton a cikkem.

Sonic Bear Punch / Bordó Sárkány / New Asylum / S.O.O.T. – lemezkritikák

Négy remek magyar anyagról írtam a Hammer honlapra, s mind a négy cikk ma jelent meg:

Sonic Bear Punch: Part I: Deep Down Inside - „A dalokban egyaránt ott van a Pantera-rokon, súlyos, üvöltős vonal és a grunge, de stonernek mondható témák is akadnak. Mindezek érett, ízléses elegyét adja a S.B.P., olyan színvonalon, amivel nemzetközileg is kimagasló lehetne a csapat.”

--

Bordó Sárkány: 5 - „Biztos vagyok benne, hogy számos folk metal rajongó tudja majd értékelni ezt a zenét, mert ha a hangszerek inkább a középkort idézik is, a tűz, a szenvedély sok dalban nagyon is rokona annak, amit pl. a Dalriadánál hallhatunk.”

--

New Asylum: Compass - „Nem intéz frontális támadást a rendszer ellen, amelyben élünk, de ha képes vagy a napi hírek mögé nézni, és felfedezni az irányvonalakat, akkor a Compass szövegét is érteni fogod – és barátként üdvözlöd majd.”

--

S.O.O.T.: Signed Out On Third - „Ha szereted azt, ha a zenészek valóban kalandoznak, szó szerint játszanak a zenében és a zenével, akkor a S.O.O.T.-ot érdemes meghallgatnod.”

 

Majoros Nóra: Álomjáró Márton

Majoros Nóra számos gyermek- és néhány ifjúsági könyv szerzője, aki mindig képes meglepni. Minden könyve, meséje más és más, mind különleges ezért vagy azért. Az Álomjáró Márton például azért, mert álmokat mesél el.

Teljes cikkem róla ekulton.

Molnár Krisztina Rita: Az angyal meséje

Molnár Krisztina Rita varázslatos gyerekkönyveket írt eddig is (ahogy felnőtteknek szóló novellás- illetve verses kötetei is kincsek), s ez a szépséges kis kötet is emberséget, megértést közvetít, akár a korábbiak.

Egy sötét keddi estén négy gyerek és anyukájuk áram nélkül marad. Előkerülnek a fiókból a gyertyák, már sül is a gázon a bundáskenyér, és önmagában ez is elég lenne a bensőséges hangulathoz. Ám a legkisebb gyerkőc azt állítja, a hirtelen sötétségben látott egy ibolyaszínű angyalt, aki elmesélt neki tíz esetet, amikor üzenetet vitt az embereknek...

Teljes cikkem ekulton.

Kántor Mihály: Magyar Rocktörténet ’60-’70

Bár volt már olyan, hogy a magyar rock egy-egy szereplője felbukkant képregényben, konkrétan a hazai rockzene történetéről még nem született képregény. A kétrészesre tervezett kötet első fele az 1960-as és ’70-es évekről mesél.

A képregény lektora Jávorszky Béla Szilárd volt, aki jó pár rocktörténeti könyvet jegyez, így jó eséllyel hiteles képet kapunk. Ugyanakkor van fiktív szál: kerettörténetül egy zenerajongóból zenésszé váló fiatal srác viszontagságai szolgálnak, s erre a fonalra fűzi fel a képregény az eseményeket ill. a honi rock- és beatzene fontos szereplőit. S mindezt rendkívül minőségi formában tárja elénk a könyv.

Teljes cikkem ekulton.

Rédei Viktória – Gyuricza Márta: Az Ezerfejű Történetei. Első: A vadász

Rédei Viktória és Gyuricza Márta sorozatával, Az Ezerfejű Történetei-vel először múlt évben, az Alig Használt Képregények képregényantológia 3. kötetében találkoztam, és azonnal berántott. Az ott olvasható, Ulfhednar című novella amolyan előzménytörténet, és az AHK 5. kötetébe is került egy átvezető epizód, ám igazán ebben a közel 100 oldalas kötetben indul el a történet.

Mítoszokból merítő, sajátos világot építő és képileg is egyedi képregény, és ekulton írtam róla.