25 éve jelent meg az a Pain Of Salvation album, amivel sok magyar rajongójuk megismerte őket, hiszen ezt turnéztatva jártak először Magyarországon, a SummerRocks fesztiválon. Imhol a korabeli lemezkritikám.
A svéd csapat az előző két lemezén is hasonló, az egyéni virtuózkodást mellőző, mégis elképesztően komplex zenét játszott, s harmadszorra is koncept albumot írtak. Ám a promoCD-hez nincs szövegkönyv, így az anyag gondolati oldaláról nem tudok mit mondani, túl azon, hogy biztosan értelmes, elgondolkodtató, megérintő, stb. Miként az eddigiek is...
Nehéz anyag A Tökéletes Elem I, tizenakárhány meghallgatás után is az újdonság erejével hat rám - noha egyre több dallam, részlet válik ismerőssé -, olyannyira összetett, rétegzett, és minden egyes meghallgatáskor (különösen, ha tényleg odafigyelek rá, nem csak valami mellett szól) elképeszt, elvarázsol. Dicsérhetném a jobbnál jobb riffeket, a lenyűgözőbbnél lenyűgözőbb énekdallamokat (mert Daniel Gildenlöw énekes-gitáros ezernyi hangon tud megszólalni, épp úgy képes az Iced Earth-ös Matthew Barlow-t idéző karcos metalüvöltésekre, mint a Ray Alder/Geoff Tate igényességű prog.rocker dallamokra, hogy az elvont dolgokat meg a különféle suttogásokat-szavalásokat ne is említsem), magasztalhatnám a meglepőbbnél meglepőbb váltásokat és zenei megoldásokat - de mindenek fölött áll az album Hangulata, az az, ami annyira különlegessé teszi. Ezek szubjektív dolgok; nem biztos, hogy pl. a zenedobozt idéző csilingelő hangokkal keretezett Ashes másban is egy havas-csillagos téli éjszaka képét idézi fel, vagy hogy a vonósokat is felvonultató Moving On Earth másnak is régi fekete-fehér filmeket vetít lelki mozivásznára. Abban mégis biztos vagyok, hogy ha rászánod az időt és türelmet, egyszer csak elég lesz lehunynod a szemed, hogy egy másik, saját világába vigyen az album.
...meg itt-ott eszembe jut a Dream Theater (pl. az Idioglossia előbb - súlyos riffjeiben - az Awake albummal, később viszont a Metropolis II-vel rokon), de ez itt nem másolat, hanem egyenértékű alkotás. Aztán ott van a lírai Her Voices, ami a végére olyasmi monumentális dallá válik, mint az Iced Earth A Question Of Heaven-je a Dark Saga végén. Vagy a Reconciliation, ami a slágeres Fates Warninggal rokon dallamos prog.metal...
Mindegyik dal egy kis világ, tele érzéssel, gondolattal, lélekkel, de az album mégis egész, és csakis Pain Of Salvation. Iszonyú sokat kell hallgatni, de meg is érdemli. Ahogy a maximális pontszámot is.