A norvég író új könyvének egy norvég gazda a főszereplője, idősb Giæver, aki épp a halálos
ágyán fekszik (vagy ül), onnan diktálja szintén Giæver nevű fiának, amit
a könyv címe sugall. Közben oda-odaszúr a fiúnak (alaposan kifejtve,
hogy miért elcseszett egy ember ő, kezdve azzal, hogy városban lakik és
idegen nyelvű könyveket olvas), de a vidéki élet megannyi csínját-bínját
is átadja örökösének, megannyi sztorit a családjukról (úgy a múlt
ködébe vesző, rég elhunyt személyek, mint a még élők sorában küszködők
kapcsán). De a legfontosabb számára mégis az, hogy a szomszéd Iunker
család iránt kb. 800 éve fenntartott gyűlöletet is tovább örökítse.
Mókás és elgondolkodtató és rövid, ahogy a legtöbb Loe könyv. Ekulton a teljes cikk.
