Shores Of Null interjú

Az olasz gothic/doom metal kiválóság Shores Of Null új albumával (The Loss Of Beauty) turnézik Európában, és május 1-én a Swallow The Sun és az Avatarium társaságában lépnek fel a Barba Negrában. Ennek örömére készítettem velük interjút, mely a Hammer site-on olvasható.

 

Neil Gaiman: Marvel 1602

Elég megátalkodott ötletnek tűnik fogni a Marvel univerzum megannyi szuperhősét és gonoszát, és áthelyezni őket egy évszázadokkal korábbi időszakba, hiszen annyira összenőttek a 20. és most már a 21. századdal is. Kinek másnak jutna ilyen eszébe, mint Neil Gaimannek, aki a Sandmannel anno forradalmi újításokat hozott a képregény világába, és aki a regényeiben-novelláiban, tehát nem illusztrált terepen is abból él, hogy fogja a mítoszokat és legendákat, és kifordítja, megtekeri, újraszövi és áthuzalozza őket?!

Teljes cikkem ekulton.

Nagy Balázs: Lugosi Béla

Meglepő, hogy miközben Lugosi Béla máig az egyik legismertebb magyarnak számít, korábban még nem jelent meg magyar nyelven könyv az életéről. Pedig kalandos volt az is, akárcsak a filmek, melyeknek köszönhetően ikonikus alakjává vált a mozi történetének. Nagy Balázs könyve tömören, de élvezetesen mutatja be a leginkább Drakula gróf megszemélyesítőjeként elhíresült, remek színész életét.

Teljes cikkem ekulton.

Alig használt képregények #4

Az Alig használt képregények antológia sorozat alap koncepciója az volt, hogy előássanak így vagy úgy elfeledett, csak a fióknak publikált, túl rég, túl kis példányszámban kiadott, csak kevesek által látott képregényeket. Időközben ez módosult, de tematikus válogatás még nem volt - eddig. A 4-es kötetben a legkülönfélébb történelmi képregények vannak, melyek épp annyira változatosak a megidézett történelmi korszak ill. esemény tekintetében, mint képi világ tekintetében, de mind ad valamit.

Teljes cikkem róla ekulton.

Médiaradar: Éjféli iskolák és más történetek

Mivel az aktuális Hammerbe nem fért bele a MédiaRadar rovat, és erősen odébb van a következő nyomtatott lapszám is, úgy döntöttem, felteszem a cikkeimet a Hammer honlapjára. Szebb nyomtatottban, de tán többekhez eljut emígy. Az aktuális pakk négy cikkéből az első az, amiről nem írtam még ekulton, Veres Attila első novelláskötete, ami jól odacsapott, és csont nélkül zseniális keveréke a nagy magyar valóságnak és a horrornak.

Itt olvasható a bejegyzés. 

Mester Csaba - Tóth-Laboncz Attila: Folytatólagos előadás (Főszerepben: Kemény Henrik a bábok mestere)

Magam azon generációk egyikébe tartozom, akik számára Kemény Henrik fogalom. Vitéz László bábelőadásain nőttünk fel sok-sok ezren, nem szólva a többi figuráról, akiket „Heni bácsi” alkotott, mozgatott és szólaltatott meg, mint Hakapeszi Maki vagy Furfangos Frigyes (a Zsebtévé hovatovább ikonikus szereplői), netán Süsü, akinek ugyan Bodrogi Gyula kölcsönözte a hangját, ám Kemény Henrik volt fő bábosa. Ám ez a képregény jóval többet nyújt, mint keserédes nosztalgiát. Sőt, a Master-Lab Comics eddigi legszínvonalasabb, legfontosabb, legjobb kiadványa.

Teljes cikkem róla ekulton.

Perso: Visszajövök érted

Perso, azaz Persoczki Gábor a Cadaveres De Tortugas basszer-énekeseként került sokunk életébe, aztán a Mangoddal is frankókat műveltek, de a zenekarosdit jó rég abbahagyta. A zenélést azonban újrakezdte, múlt évben jelent meg Szabadságkényszer című EP-je, ami nagyon betalált nálam, és a folytatás ugyanazt teszi.

Még ha nem is ugyanúgy, mert most több teret enged az elektronikának, a Depeche Mode és NIN hatásoknak, de attól még a dalok ugyanolyan erősek.

Teljes cikkem a Hammer honlapján.

Sandbender: All Hopes Are

A Sandbender a prog rocker Ghost Toast basszusgitárosának, Stefán Jánosnak a projectje. Amolyan electronica-ambient-chill out zene, jellemzően instrumentális, ámbár ahogy a GT esetében megszokhattuk, samplingelt beszéd és ének itt is van. De nem csak ebben kötődik a Ghost Toasthoz, a hangulat is sok ponton hasonló. Ámde itt nincs helye metalnak, riffeknek. Sőt, ha akad is néhány élénkebb techno tempó (halld pl. Delivery Man), a 65 perces anyag zöme azért meditatívabb zene. Olyan, amire rá lehet feküdni, és pihentető élmény hallgatni.

Teljes cikkem a Hammer holnapján.

Roy Thomas: Conan kegyetlen kardja 5.

Hogy Conan örök és elpusztíthatatlan, annak újabb bizonyítéka, hogy még az sem tudta meggátolni a róla szóló képregénysorozat magyar kiadásának folytatását, hogy a 4. kötet óta eszelős mértékben megnövekedtek a(z amúgy is napról napra változó) papírárak, és a könyvkiadók lassan kénytelenek jövendőmondókat és jósokat bevetni, hogy tervezni tudjanak.

Az ötödik vaskos kötetben olvasható fejezetek 1978-79-ben jelentek meg eredetileg. Ahogy a CKK sorozatban eddig megszokhattuk, a sztorit Roy Thomas írja, de hogy ki rajzolja, az rendre váltakozik. A kiadvány minősége állandóan magas, a rajzoké hol így, hol úgy (még mindig John Buscema A Conan Illusztrátor), a sztorik között meg most főleg Howard két követőjének írásait dolgozták fel, ők meg azért nem hozták mindenben a Mester szintjét. De jó cucc így is.

Teljes cikkem róla ekulton.

Slowmesh / Eilema / Alva, Bp. Dürer Kert, 2023.03.31.

Ismét remek hármas koncert volt a Dürerben: az Alva volt a legsúlyosabb, az Eilema súlyos is, meg derűs is, a Slowmesh meg lemezmegjelenési házibulit csapott. Jó volt mind, az első pillanattól az utolsóig.

Hammer site-on a koncertbeszámolóm, s ott van link sok fotómhoz is.

Katarzyna Ryrych: A Bojtorjánmező lakói

A lengyel szerző könyve azt mutatja meg, hogy a gyermekkor örök, ebben a modern világban is. Elvarázsolt, fura, megható és vicces, nagyon szerethető könyv.

Teljes cikkem róla ekulton.

Kojot négy lelke

Magyar rajzfilm az észak-amerikai indiánok eredetmítoszáról, meg arról, hogy még mindig lenne tán értelme megpróbálni helyreállítani a harmóniát az emberiség és a természet között. Egyedi képvilágú, megindító és erős film, mely nem fél humort is használni.

Teljes cikkem róla ekulton.

Neil Gaiman - Michael Zulli: A tények Miss Finch távozásának ügyében és más történetek

Ez a szép kiállítású, keményfedeles képregénykötet eredetiben 2007-ben jelent meg. Nem tartozik a legfontosabb Gaiman-képregények közé, egyértelmű, hogy a Netflix-féle Sandman: Az álmok fejedelme tévésorozat sikere nélkül várhattunk volna rá tovább. De semmiképp sem „maradék” cucc ez, nagyon is örömteli, hogy megjelent. Akkor is, ha megosztja az olvasóit, már csak Zulli sajátos rajzstílusa(i) miatt is.

Teljes cikkem ekulton.

Mad Robots / Ghost Toast / Tengeri Püspök, Bp. Dürer Kert, 2023.03.17.

Három remek underground banda zúzta meg Szent Patrik napján a Dürer Kertet, nekem katartikus élményt okozva, megerősítve, úgy abban, hogy ott vannak a legjobb zenék, meg hogy én is ott érzem otthon magam, akármi legyen is (márpedig akármiből igen cifrán jutott mostanság, máshogy is lehetnék underground, ha picit máshogy alakul).

Lelkes, ám visszafogott cikkem a Hammer oldalán olvasható, s ott van link sokkal több fotómhoz is.

Katya Balen: Október, Október

A cím egyben a főszereplő neve: a 11 éves lány édesapjával él az erdőben, vadon és szabadon, mondhatni, ami azt is jelenti, hogy maguk termelik, gyűjtögetik és akár vadásszák az élelmüket. Októbert az apja tanítja, leginkább gyakorlati dolgokra. Anyját szinte sosem látja, de még annál is ritkábban kívánja látni – kicsikorában elköltözött Londonba, és Október teljes mértékben boldog és elégedett az életével így, ahogy van. Mindez idillinek is tűnhet, de persze nem lenne történet és regény mindebből, ha nem történne valami. Valami rossz, amit a könyv fülszövege is elárul. És ahogy sejthető: miután édesapját baleset éri, a lányt a „nő, aki az anyja” veszi magához, s persze sem a vele való együttélés, sem a londoni iskolába beilleszkedés nem megy könnyen az erdőhöz szokott gyermeknek.

Teljes cikkem erről a csodás könyvről ekulton.

David Almond: Paper Boat, Paper Bird

A Paper Boat, Paper Girl rövidke kis könyv, főszereplője ugyanaz a Mina, aki a Skellig (avagy Szárnyak titka) c. regényben is szerepel, s mely David Almond legnagyobb sikere volt. Utóbb a My Name is Mina c. könyv is róla szólt. Ez a szépséges kis kötet azonban független mindkettőtől, és egy apró epizódot mesél el csupán. Melyben a világra sajátosan nyitott, azt sajátosan értelmező és élő, tizenéves lány Kiotóban, a császári Japán régi fővárosában jár. 

Teljes cikkem ekulton.

Mester Csaba • Tóth-Laboncz Attila: Viva Las Vegas! – Egri Péter misztikus utazása

32 oldalas képregény módfelett szórakoztató, csak részben valós sztorival, és ember legyen a talpán, aki megállja, hogy ne hallgassa mellé Egriék vérpezsdítő zenéjét. Magam ugyan nem vagyok egy nagy rockabilly fan, de őket még én is elismerem. Mester Csaba jellegzetes stílusú fekete-fehér rajzai remekül átadják a zene és a sztori hangulatát, tényleg laza és menő az egész.

Teljes cikkem ekulton.

Frank Herbert: A Dűne Káptalanház

A Dűne sorozat hatodik része ez, egyben az utolsó, amelyet Frank Herbert írt – egy évvel megjelenése után az író elhunyt, s magával vitte a sírba a történet konklúzióját. Máig emlékszem, milyen érzés volt, mikor először olvastam el az első magyar kiadást. Egyszerre volt szikrázóan felvillanyozó és mélységesen döbbenetes élmény – hogy mire vezette ki Herbert a sztorit, és hogy meghalt, és sosem tudjuk meg…

Mégis érdemes végigolvasni (mind a hatot), mert szemléletformáló ereje van.

Teljes cikkem ekulton.

Metal Lords

Ha úgy nézem, ez alapvetően egy ostoba tinifilm a Netflixen, amiben történetesen metal szól, tehát mégis tetszik.

Ha úgy nézem, egész sok különféle fiatalkori probléma megjelenik benne. Felszínesen, de ott van. Ha neked is van hasonló bajod, talán pont jól jön, hogy egy ilyen filmben szóba kerül, mely azt sugallja, hogy de azért rendbe jöhetsz, majd "a zene segít". De az is lehet, hogy csak felidegesít, hogy elbagatellizálják. És épp úgy igaz, hogy ennyitől senki nem gyógyul meg, mint az, hogy de attól még nagyon sokat segíthet a zene.

Igen, amerikai, tinivígjáték rakat klisével és hülyeséggel. De igen, a metal ez is. Lázadás, sebzettségből fakadó fuck you a világnak. De az is, amit Hunter Odüsszeusz kapcsán előad az osztályban. Remek beszéd, és igaz, akkor is, ha a metal ennél is sokkal több.

Zeneileg gyorstalpaló a legfontosabb bandák említésével, és valahol vicces, hogy Tom Morello, a Rage Against The Machine gitárosa volt a producer (meg a Skull Fucker dalát is ő írta), és egy kis szerep kedvéért fel is tűnik, Scott Ian (Anthrax), Kirk Hammett (Metallica) és a mindig bölcs Rob Halford (Judas Priest) társaságában. (Volt hasonló a Pop, csajok, satöbbi filmverziójában is, meg sok más helyütt.)

Bolondos, aranyos, néhol komoly, néhol szörnyen blőd film ez, de a zenén túl is bőven van benne jó, amiért megéri megnézni. (És Hunter egy kicsit Lénárd Lacira emlékeztetett, talán ilyen lett volna fiatalon, ha zenésznek áll Amerikában, nem pedig metal lapot indít emitt a végét járó(?) múlt rendszer napjaiban.)

 

Hunter metal listája:

Neil Gaiman - P. Craig Russell: Északi mitológia II.

Minőségi, szórakoztató képregény (több különféle rajzolóval), de a mítoszok sűreje, a mélysége is ott van. Épp ezért többször olvasós darab ill. sorozat.

Teljes cikkem ekult.