Neil Gaiman: Books of Magic – A mágia könyvei

A képregénykötet borítóján látható pre-Harry Potter, Timothy alapvetően egy átlagos kiskamasz, aki szívesebben kerüli az iskolát, mint hogy bejárjon. Arról, hogy mágikus képességei lennének, mit sem tud addig, míg négy fura, ballonkabátos figura fel nem világosítja erről. Mind a négy fószer a DC Univerzum természetfeletti szereplői közé tartozik, közülük a magyar olvasó (és mozinéző) számára a legismertebb John Constantine, a démonvadász… Ám van egyéb dolguk is Timothy kapcsán: megmutatni neki a mágia világát, a múltat, a jelent és jövőt, hogy aztán szabad akaratából dönthessen, azt választja, vagy örökre lemond róla. Ja, és hogy megvédjék a fiút meggyilkolni vágyó különféle okkult szektáktól és azoknál is rosszabb lényektől – vagy épp a világot a fiú zabolázhatatlan erejétől, ha ő történetesen a sötét oldalt választaná…

Teljes cikkem ekulton.

Ghost Toast interjú

A debreceni Ghost Toast kísérletező, instrumentális prog rockot játszik, melyben a világzenétől a zúzós metalig bárminek van helye. A dalokba gyakran tesznek hangmintákat, beszédet, samplingelt éneket. Ötödik albumuk, a Shade Without Color a két évvel ezelőtti konceptanyag folytatása, mely a kiüresedés témakörét járja körül a csapatra jellemző szabad értelmezésben. A finn Inverse Records által kiadott anyagról faggattam Rózsavölgyi Bence gitárost, Stefán „WarYou” János basszusgitárost, Cserős Zoltán dobost, míg Pusker János billentyűs-csellista igazoltan volt távol. A márciusi lapszámban megjelent interjú teljes verziója a Hammer honlapon olvasható.

Simon Jimenez: Elveszett madarak

Távoli jövőben játszódó sci-fi, nem a hardcore fajtából, de nem is űropera (amennyiben nincsenek úgy űrcsaták). Jól felépített, érdekes jövő, de a lényege az emberi oldal, a három főszereplő, az ő emberi kapcsolataik. Na meg a zene! Van izgalom is benne, bőven, de olyan is, amitől az ember Bradburyt meg Le Guint kezd emlegetni. Úgyhogy szerettem. 

Teljes cikkem ekulton.

Majoros Nóra: Ramszesz 80 gyereke

Apaként nagyon jól esett látnom, hogy Majoros Nóra nemcsak azzal van tisztában, hogy anya nélkül a gyerekek szénné unják magukat, de azzal is, hogy az apának is van némi szerepe a családi életben. Ramszesz példamutatóan teszi oda magát, miközben az olvasó jókat kacag Nóra remek humorán, amit csak erősítenek Mészely Ilka kedves-mókás rajzai. Hiába csak 38 oldal, ez bizony remek élmény volt! 

Teljes cikkem ekulton.

David Yarrow: Hogyan fotózok én

David Yarrow elsősorban vadonélő állatokat fotóz, de vannak képei a civilizációtól távol, ám a természethez annál közelebb élő bennszülött törzsekről is. Ugyanakkor sportfotósként kezdte, s máig vállal reklámkampányokat is – a maga stílusában. Egyik fő stílusjegye, hogy a kép alanya a kamerába néz. Ennek is köszönhető, hogy olyan megejtőek, megindítóak vagy akár felkavaróak a képei. S Yarrow ebben a könyvben elmeséli, hogy is készülnek ezek.

Két verzióban írtam meg a cikket, ekultra általánosabban, FotóVideóra nyilván fotósabb szemszögből.

Alexander Weinstein: Az Új Világ gyermekei és más történetek

Alexander Weinstein novelláskötete eredetileg 2016-ban jelent meg, és mivel a közeljövőről szól, azóta csak érvényesebb lett minden írása.

Weinsteint elsősorban az érdekli, hogy az átlagemberre, a társadalom kisebb egységeire (közösségek, család, egyén) hogyan hatnak a jövő változásai, melyeket nyilván a jelenből igyekszik megjósolni. És meglehet, ritka, hogy egy sci-fi mű „előrejelzései” pontosan megvalósuljanak, Weinstein írásai, pont az emberi lépték és nézőpont miatt borzongatóan hitelesnek hatnak.

Teljes cikkem ekulton.

Catherine Gilbert Murdock: Da Vinci macskája

Akárcsak az írónőtől korábban magyarul megjelent Fiú könyve, ez is szerethető regény, még ha egészen másmilyen is. Egy része ugyan ennek is évszázadokkal korábban játszódik (a reneszánsz kori Rómában), másik része viszont napjainkban. De az is közös, hogy van valami szelíd, csöndes varázs mindkettőben.

Teljes cikkem ekulton.

Finn Beales: Történetmesélő ​fotográfia mesterkurzus

A Walesben élő Finn Beales fotósorozatokon keresztül mesél el történeteket - elsősorban reklámkampányokban, de könyve bárkinek érdekes és értékes lehet, aki szeretne fejlődni a fotózásban.

Két helyre is írtam róla: ekultra inkább általános szemszögből, míg a FotóVideó oldalára fotós szemmel.

Perfect Pill interjú

A budapesti Perfect Pill jó tíz éve indult, progresszív és grunge elemekkel tarkított modern rockot játszik, keserédes dallamokkal. Sok daluk szól a világunktól való elidegenedésről, az álmodozásról és a valósághoz visszavezető útról. Új albumuk, a White Noise az év egyik legjobbja. A kérdéseimre Szabó Levente énekes-gitáros és Szenkovits Arshak gitáros válaszolt.

Az interjú a Hammer oldalán olvasható.

Art deco Budapest. Plakátok, tárgyak, terek (1925–1938)

A Magyar Nemzeti Galéria a rendkívül alapos és remek Szinyei tárlat után újra magyar művészek alkotásait mutatja be időszaki kiállításán - ám ez valami teljesen más.

Elsőre nem is voltam igazán lelkes az Art deco plakátok kapcsán, ám az első terem végére magával ragadott a két világháború közötti korszak miliője. Remek kiállítás, érdemes megnézni!

Teljes cikkem róla ekulton.

Martin Parr: Strand az egész világ | Műcsarnok

Június 26-ig tekinthető meg a Műcsarnokban Martin Parr apánk kiállítása. Őt mindig is az ember érdekelte, és sosem a szép oldalát mutatta meg, mégis mélységes együttérzés van a képeiben. Már ha elég sokáig nézed...

Cikkem a kiállításról a FotóVideó oldalán.

 

Dan Lockwood (szerk.) - H. P. Lovecraft: Lovecraft antológia 1.

Félve vettem kézbe ezt az amúgy remekmívű képregénykötetet, hiszen a médium sajátossága, hogy képben jeleníti meg azt, amit Lovecraft misztériumnak írt meg. Már csak azért is, mert a kötetben hét olyan novella feldolgozása szerepel, melyek ott vannak HP legjobban sikerült művei között. Ráadásul köztük van a Szín az űrből című is, melynek épp az a lényege, hogy emberi nyelven leírhatatlanul idegen színeket látnak a szereplők. És az a döbbenetes, hogy még ezt is jól megoldották a készítők. 

Teljes cikkem ekvlton.

Wagner: Parsifal – Magyar Állami Operaház / fotós próba

Részt vehettem a felújított Operaház egyik első előadásának, a Parsifalnak a fotós próbáján. Lett belőle cikk az ekulton (ajánló, a zöme a sajtóanyag), ill. sok-sok kép, ami meg az ekult FB oldalán látható. Érdekes és klassz élmény volt, sajnálom, hogy csak az első felvonást tudtam megnézni (az úgy egy és 3/4 óra volt).

Jay Allen Sanford: The Cure – Rock ’N’ Roll Comics

A The Cure neve manapság nyilván kevésbé ismert, de 1979-es megalakulásuk óta rengeteg olyan dalt írtak, mely himnusza vagy épp fontos kapaszkodója lett az adott időszakban zenét hallgató népeknek – és sok számuk mit sem vesztett erejéből az eltelt évek alatt. A Gaiman-féle Sandman (Morpheus, Álom) előképének, mintájának is tekinthető Robert Smith énekes-gitáros vezette, pályája során rengeteg tagcserén és változáson áteső zenekar valami egészen különlegeset és egyedit alkotott. A New Wave felől jöttek, s hamar a gótikus/dark wave/rock úttörői majd ikonjai közé kerültek. Ám sok hasonló formációval szemben Smithék gyakran engedtek teret dalaikban a popba hajló, azonnal ható, fülbemászó dallamoknak. Így aztán az olyan slágereket, mint a Boys Don’t Cry vagy egy Friday I’m in Love, máig játsszák a különféle rádiók, és akkor is ismered őket, ha mit sem tudsz a The Cure-ról.

Ebben a képregényben pedig ott van feketén-fehéren a csapat pályájának első évtizede, és tök jó. Teljes cikkem ekulton.

Nicholas Nixon: A Brown nővérek – a Mai Manó Házban

Nicholas Nixon 1975 óta évi egyszer lefényképezi feleségét és annak három húgát, vagyis a Brown nővéreket. A Mai Manó Házban május végéig megtekinthető sorozat képein így végigkísérhetjük az idő múlását, s közben saját magunkkal is szembenézhetünk.

Teljes cikkem a FotóVideó honlapján.

Nulladik Változat interjú

A Nulladik Változat 1989-ben alakult, a hazai alternatív rock színtér egyik meghatározó alakja. Új albumukra mégis nagyon sokat kellett várni. A Hol a határ címmel megjelent korong kapcsán Fenes Tibor énekes-gitárost kérdeztem, és a Hammer honlapján el is lehet olvasni, miket válaszolt. Elárulom: jókat.

Fotó: Szeifert Judit

Böszörményi Gyula: Lúzer Rádió, Budapest! VI.: A szívzűr-hadművelet

Böszörményi Gyula volt szíves elkezdeni a Lúzer Rádió, Budapest sorozatot még 2012-ben, ám az V. rész óta tekintetes mennyiségű idő telt el. A valóságban mindenesetre, mert főszereplő-mesélőnk, Kukec Marcell, aka Mark, a száguldó sztárriporter, csaknem ott folytatja a leharcolt rádióba vakerálást, ahol legutóbb abbahagyta. Ami annyit tesz, hogy emberünk épp nyolcadikos, a nyolcadik kerületben lakik családjával albérletben, és továbbra is eszelős szlengben pörögnek elő belőle az őrült sztorik, amiket nem kitalál, hanem megél. Az olvasó pedig remekül szórakozik, és sűrűn görbül felfelé a szájaszéle.

Teljes cikkem ekulton.

Carsten Henn: A könyvsétáltató

Ahogy már a címből sejthető, ez a regény a könyvek szerelmeseinek, a sokat olvasóknak, a könyvmolyoknak szól. Akikből van épp elég szerte e világon, hogy sikeressé tegyék ezt a kiadványt, miközben persze kiválóan szórakoznak.

Még akkor is, ha Carsten Henn regénye nem is annyira cukros, mint elsőre gondolnánk.

Teljes cikkem ekulton.

Brian Herbert - Kevin J. Anderson: Dűne – Atreides–ház 2. kötet

A Dűne: Atreides-ház képregénysorozat 2. kötetében folytatódik az eredeti Dűne regény előzménye. A legtöbb rajzot Dev Pramanik készítette, egy igen tehetséges illusztrátor, aki nagyban tehet arról, hogy a Frank Herbert fia és bértollnoka által némileg fölöslegesen megírt előzményregény képregény verziója élvezhető legyen.

Teljes cikkem ekulton.

Ghost Toast: Shade Without Color

A Ghost Toast 2008 őszén alakult Debrecenben. Kísérletezős, instrumentális post/progresszív rockot játszanak, mégsem teljesen vokális részek nélkül, hiszen egyik védjegyük, hogy számos dalukba tesznek a legkülönfélébb helyekről származó beszéd- illetve dalrészleteket.

Ötödik albumuk a pont két éve kiadott Shape Without Form folytatása. A két anyag nagyon tágan értelmezett koncepciója az üresség, mely T.S.Eliot Az üresek című versén alapul (onnan az albumcímek is). Ám nem szükséges ismerni az előzményt, hogy magával ragadjon az új lemez, ahogy a kiüresedés különféle útjain sem muszáj elmerengeni – ez az a zene, amelyet a hallgató a maga szabad asszociációi szerint hallgathat, kedvére. És az benne a legfurább, hogy minden súlya-komorsága mellett is végeredményben felemelő, reményt adó - és szép.

Teljes cikkem ekulton.