Kérném én is az istenek segítségét, ahogy az Invocation című, különös hangulatú intróban teszi a Stonehenge, adnák nekem a ragyogó szavakat, melyekkel méltón elbeszélhetem az Angelo Salutante album nagyszerűségét.
Kilenc viharos évbe telt a Veszprémből indult zenekarnak eljutnia első albumának kiadásához, és keveset mondok, ha azt mondom, jó lett. Már a borító lenyűgöz szépségével, aztán amikor berobban a The Newcomer riffje, az album hangzása is megdöbbent. A HSB-ben megcsinálták az eddigi legjobban szóló honi prog.metal albumot.
Tehát a The Newcomer-ben a szakító erejű riff keveredik leheletfinom részekkel, s egy olyan refrénnel, amiről az Enchant jut eszembe. Nem kerülhető meg, hogy vannak Dream Theater hatások a Stonehenge-ben, elsősorban Bátky "BZ" Zoltán énektechnikájában, ill. Baki Ádám billentyűjátékában. Ugyanakkor ezek csupán részei az egésznek - ami viszont igazi Stonehenge. Már csak azért is, mert náluk nem az egyéni képességek csillogtatásán van a hangsúly, azok a finomságokban mutatkoznak meg. Erre rögtön a következő ...For Another a bizonyíték, ami egyike a régebbi, újragondolt szerzeményeknek. Bóta Balázs gitáros saját stílussal bír, nem lehet semmiféle kópiának minősíteni. Ebben a dinamikailag igen izgalmas dalban Szabó Kristóf dobos és Temesi Berci basszer is alaposan megmutatják, mire képesek! Aztán jön a Wendigo, amiben a holdfény törékeny hangok zenéjébe foglaltatik, s az éj félelmes árnya lopózik lassan, majd kitör a jeges vihar - tökéletes az összhang zene és szöveg között! Zseniális nóta!
Kedvelem BZ szövegeit, nem túlzottan elvontak, bárki megértheti képeit, metaforáit, bárki azonosulni tud velük. Az Angels régóta sláger, átírva is süt. Nagyon ritka az ilyen dal, amiben a zenekar egyszerűen csak valami jót, segítséget szeretne nyújtani a hallgatónak, nem pusztán kiüvölteni a fájdalmat - és működik! A következő Full Moon is zseniális. Nem lett ugyan olyan pusztító, mint szerettem volna, de végül is a Stonehenge nem egy death metal banda. Ennek ellenére, aki szereti a Nile-t, hallgassa meg, mert amit Balázs gitárja a vonósokkal válaszolgat az elején, az még neki is be fog jönni! Hidegrázós darab, őserő és az iszlám Kelet íze van benne. A végén meg egy irgalmatlan zúzás! A Whisperben is szerepel hegedű és brácsa, ám ez egy gyönyörű lírai dal, zongorával, pici U2-val, ünnepélyes-intim hangulattal. Lenyűgöző. Nem sok ennél szebb magyar dal született az utóbbi időben. Az ember akár a szerelmének is küldhetné. A Between Two Worlds-re már nem is találok szavakat. Rengetegszer hallottam, mégis kiráz tőle a hideg. Jól jegyezd meg, amit mondok, ez a dal ott van a progresszív metal klasszikusai között. Aztán még hátra van a Rambling, azzal az iszonyat jó ős-riffel, megannyi finomságával; a szövegében William Wharton Madárka c. regényét, zenéjében itt-ott a Purple Perfect Strangers dalát idéző Fly, ami megint csak képes arra, hogy erőt, bátorítást nyújtson, s végül a szépséges levezető Yellow.
Tökéletes munkát végeztek Balázsék, amit a Hangpróba pontszámai is mutatnak. Remélem, rengetegen részesültök majd az Angyali üdvözletben. Ahogy BZ-ék is javasolták, hallgasd meg egyszer éjjel, max. egy gyertya fényénél; úgy adja át legmélyebb titkait.