Vannak bandák, melyeknek zenéjük alapján világsztároknak kellett volna lenniük. A Warrior Soult, ha történetesen Seattle-ből jöttek volna, ma az ottani nagyok, a Soundgarden és az AIC mellett emlegetnénk, mint hasonlóan zseniális és egyéni bandát. De olyan rock&roll nótáik is voltak, amikre a Guns is büszke lenne. Sőt, Kory Clarke énekes, tulajdonképpen maga a Harcos Szellem, egy igazi rockisten, derékig érő sörénnyel, hatalmas egyéniséggel, nem kisebb hanggal. (Senki nem tud úgy üvölteni, mint ő, és amellett csodaszépen énekelni is tudott, meg olyan mélyen, hogy a darkok is imádnák.) Csak hát ők New Yorkból jöttek, és Kory szövegei olyannyira őszinték, társadalomkritikusak, sőt politikusak voltak, hogy azt a Rendszer nem viselhette el…
Az első album ’90-ben jött ki, Last Decade, Dead Century címmel, egy nehéz, sötét anyag, rajta olyan gyönyörűséges dalokkal, mint a Lullaby vagy a Losers. A kettes lemezen az Intro után rögtön belevágtak egy Joy Division feldolgozásba, az Interzone-ba. Bennük megvolt, amiért a Rockzene létrejött, a lázadás, a nyers erő, a punk vadócsága és kritikus mivolta, valamint a pszichedelia elszálltsága. Egyszerre volt ez a legállatabb, legvadabb R&R és progresszív művészet. A címadó dal vagy a Jump For Joy a pszichedelikus élt vitte tökélyre, míg a klipes Wasteland vagy a Man Must Live As One óriási R&R. A Rocket 88 meg egyenesen az a dal, amit a ’70-es évek nagy bandái elfelejtettek megírni, mielőtt még emberekből rockdinoszauruszokká váltak… És akkor még ott volt a Hero meg a Children of the Winter, két gyöngyszem. Hogy ezekből a grunge korszakban nem lett sláger, az egy óriási kib…ás. Nem is annyira a bandával, inkább a hallgatókkal. Nem juthatott el ez a csodálatos zenekar azokhoz, akik értékelhették volna. Mégis, ahogy a szövegben áll, Kory hős lett a maga idejében, underground hős. Izzó, szabad zenéje a mai napig nem vesztett fényéből, és soha nem is fog, mert az öröknek és elpusztíthatatlannak mondott Rock lényege rejlik benne.
A harmadik, egyszerre bonyolultabb és slágeresebb Salutations From The Ghetto Nation albumot én magam még a Drugs…-nál is jobban szeretem. A Chill Pill album már befordult, tüskés, nehéz anyag lett, míg az utolsó sorlemez, a Space Age Playbos egy iszonyat kemény punk rock (Junkies-ék is istenítik). Ennek az albumnak a címét vette fel Kory új bandája, ahol fehérre hidrogénezett, punkos séróval nyomja a punkot. Biztos állat ma is, de már sosem lesz az, ami volt.
„Calling out to our world, believers in freedom, I’m a believer…”