szerda, szeptember 15, 2021

Lakatos Botond: Tisza-tó, a zöld labirintus

Lakatos Botond nagyalakú, keményfedeles, 72 oldalas képregénykötetének a címe mindent elárul, még a „Kalandozások a természetben” alcím ellenére is, ez bizony egy ismeretterjesztő kiadvány. Nem regény, mint a Tüskevár, még ha van is itt néhány szereplő, főképp egy idősebb ember, aki az ifjabbikat okítja, hogy melyik állat vagy növény micsoda. Ám a rajzokban, meg az egész kötetben van valami elbűvölő, ami a teljesen minimálisra és funkcionálisra vett „történet” mellett is vonzóvá és élménnyé teszi az olvasását.

Teljes cikkem ekulton.

hétfő, szeptember 13, 2021

Keep Floyding – Aquincum Romkert, 2021. szeptember 11.

A Keep Floyding egy közel két évtizede létező Pink Floyd tribute zenekar. Híven a progresszív rock brit óriásának szellemiségéhez, rendre előállnak valami különlegessel. Aquincumban többször is felléptek már (mely helyszín eleve utalás a Floyd legendás, 1971-es Pompeii-beli koncertjére), s önmagában ez a varázslatos környezet is garantálná az emlékezetes élményt. Ám erre a nyárbúcsúztató alkalomra olyan programot állítottak össze, mely könnyet csal minden megszállott PF-rajongó szemébe – azokat azonban, akik csak a legnagyobb slágereket ismerik, jól megdolgozta…

Teljes cikkem ekulton



hétfő, szeptember 06, 2021

Neil Gaiman – P. Craig Russell: Északi mitológia I.

Neil Gaiman 2017-ben állt elő az Északi mitológia című novellafüzérével, amiből aztán képregénysorozat lett, ez az első gyűjteményes kötete, és sem Neil, sem rajzoló társai nem hibáztak. Színes, változatos, de a korunkban ismert eredetikhez eléggé ragaszkodó lett a cucc, sajnos vagy sem, ez bizony így is kihagyhatatlan. 

Teljes cikkem ekulton.

kedd, augusztus 17, 2021

Thy Catafalque: Vadak

Több, mint húsz évvel indulása után itt a tizedik Thy Catafalque album, s csak azt írhatom, mint az eddigiekről: ugyanaz, és megint más. És nagyon szeretem.

És ennél jóval többet is írtam róla, annyi mindent, hogy a Hammer nyomtatott verziójába nem is fért bele, de itt olvasható a teljes verzió.

péntek, augusztus 06, 2021

JP Ahonen: Belzebubs HC

JP Ahonen finn képregényrajzoló legsikeresebb sorozata az interneten is követhető Belzebubs, mely egy finn black metal zenekar tagjainak (metalos és azon kívüli) életéről szól. Az első gyűjteményes kötet magyarul 2017-ben jelent meg, a második két évre rá, cikkem tárgya pedig e kettő egy keményfedeles kiadványba helyezett kiadása. Mely nagyobb az eddigiekben megszokott CD méretnél, ami jól jön, ha az apró, rejtett részleteket, utalásokat is szeretnénk felfedezni. Márpedig van mit. Ahogy kacagni is.

Teljes cikkem e-kvlton.

péntek, július 23, 2021

Ernest Cline: Ready Player Two

Végül is elég fura lett volna, ha nem készül folytatás a Ready Player One-hoz. Lehet, hogy kerek, befejezett volt az első rész, de amiből merít (elsősorban a '80-as évek popkultúrája, a mainstream, mindenki által ismert könyvektől-filmektől-zenéktől-játékoktól kezdve a beavatott kevesek által kultivált, félig elfeledett remekművekig), abban számtalan folytatásos cucc van.

Az első rész maga is kultikus kedvenc lett megannyi olvasó körében, aztán jött a Spielberg által rendezett filmverzió, és hiába szedték ki belőle az eredeti regény megannyi ínyenc részét, s változtatták sokkal menőbbre, csilivilibbre és hollywoodibbra, új szintre emelte Ernest Cline regényének népszerűségét.

A második rész pedig, részint híven a megidézett popkult alkotások egy részéhez, részben ismétli az elsőt. Itt is küldetés van, csak nem három kulcsot kell megtalálni a közeljövő szuperinteraktívvá alakított internetes világaiban, hanem hét szilánkot. Stb-stb. Hogy Cline klisékből dolgozik, nem lehet a szemére vetni, hiszen pont az a lényege, hogy már megalkotott, meglévő elemekből épít valami újat, ami persze nem is új, de... Igen, ebbe jobb nem is belebonyolódni. Van, amiben kicsit olyan, mint az eredeti trilógia után készült Star Wars filmek, de igazából a Ready Player Two nem erőlködik úgy, ahogy amazok, hogy mindenáron előzmény és még szuperebb folytatás legyen. Amivel nem akarom azt mondani, hogy nem erőltetett, hanem hogy Cline meg sem próbál kilépni az első rész árnyékából. Emel a téten, persze, az is hagyomány, de azt hiszem, nem veszi túl komolyan magát. És végül is ez volt az első rész kulcsa is számomra: hogy szórakoztató volt.

Aztán hogy az egyes olvasók mennyire akadnak majd fenn a történet bakugrásain vagy az itt-ott beleszőtt, de nem igazán fajsúlyos, csak annak látszani akaró filozófikusabb pillanatokon, csakis a saját beállítottságukon fog múlni. Cline milliószor kijátssza a klasszikus korai videójátékok (vagy épp megannyi űropera és fantasy történet) Jokerét: ezektől sem vártuk el, hogy minden logikus, hihető és konzekvens legyen bennük. Abba sem tudok belekötni, hogy beáll a sorba, és ő is felszólal az LMBT ill. BLM csoportok jogaiért. Ahogy egy időben kötelező volt minden filmbe fekete szereplőt tenni, úgy most ennek van itt az ideje, majd pont ő lóg ki a sorból. Az első részben is szerepelt ez, de ott nekem hitelesebbnek tűnt, jobban beleilleszkedett a sztoriba, itt túl van tolva.
Ezzel együtt amire kifut a regény, az legalábbis elgondolkodtató, még ha szintén nem is eredeti. Cline próbált pozitívan állni a lehetséges jövőhöz, már önmagában ez is üdítő.

Máskülönben persze ez a regény is pörgős, izgalmas, szövevényes. És túlírt, akárcsak az első. Már annál is volt olyan érzésem, hogy Cline, akár tudat alatt, de szinte a filmverziót készítette elő a részletes leírásokkal meg a többi. Így másodjára sem a cselekmény, sem a geek háttér nem üt akkorát, de ez is a folytatások sajátja.
Más kérdés, hogy bár az első részben is volt megannyi utalás, ami nekem semmit sem mondott, de nem zavart, itt van olyan fejezet vagy szint, ahol egyszerűen untam, pont azért, mert semmit nem mondott nekem az adott geek háttér. És van olyan is, ahol meg azt éreztem, hogy ha az olvasó nem ismeri az adott környezetet, amibe a küldetés aktuális része vezeti hőseinket, hát Cline durván el is spoilerez neki egy halom dolgot. Az meg nem szép dolog.

De persze, jó volt ismerős dolgokra, utalásokra lelni, nekem pl. mindig öröm, ha hard rock/heavy metal zenekarokat is megemlítenek saját közegükön kívül. Nyilván olyan tömény ez a regény is utalások szintjén, hogy tuti a felét nem kaptam el, ugyanakkor azt gondolom, a magyar fordítás egy picit alaposabb is lehetett volna, mert van néhány olyan utalás, amelynek létezik magyar fordítása vagy értelmezése, ám itt nem az szerepel. De azt aláírom, hogy ez embertelen nagy munkát igényelt volna a fordítótól ill. szerkesztőtől, és megértem, ha a kiadó szerette volna minél előbb kihozni a magyar változatot.

vasárnap, július 18, 2021

Patrick Smith: Üdv a fedélzeten!

Patrick Smith pilóta és blogger könyvének „Tények és tévhitek a repülésről” az alcíme, s valóban azok a témák, kérdések adják a savát-borsát, amelyek sokunk fejében megfordultak már, amennyiben volt szerencsénk repülni. Smith közérthetően és élményszerűen foglalja össze, hogy mitől marad egyáltalán fenn a levegőben akár egy nagy dög Boeing 747-es is, mi micsoda a repülőgépeken, hogy működnek a repterek (s Smith szerint melyek a legszebbek vagy épp legocsmányabbak), milyen az élete a pilótáknak, mik lehetnek a bosszantó késések okai, és szerinte mit csinálhatnának másként a repterek és légitársaságok, és így tovább.

Teljes cikkem ekulton.

péntek, július 09, 2021

Horváth Attila 50: Madrass, Flop, A Kert – RAM Colosseum, a Magyar Rockhírességek Csarnoka

Horváth Attila, a Madrass, a Flop és A Kert gitárosa, életében másodszor is betöltötte a 25-öt, ennek örömére összehozott valamit, ami gyakorlatilag lehetetlen, s mégis megtörtént. Mindhárom zenekara színpadra lépett a meghívott szerencsések örömére. A helyszín végül a Rockmúzeum lett, melynek alapítói közé tartozik, és olyan, mint egy soktermű szentély.

Teljes cikkem ekulton



hétfő, június 28, 2021

EiLEMA / Icenap, Analog Music Hall, 2021.06.25.

Az év első valódi koncertje volt ez számomra, két nappal az Eilema első albumának hivatalos megjelenése előtt, az Analog Music Hall kellemes teraszán. Mivel már korábban eljutott hozzám az album, és ott van az év eddigi legjobb anyagai között, jó kis estében volt részem.

Cikkem a Hammer site-on.



hétfő, június 14, 2021

Frank Herbert: A Dűne Istencsászára

Frank Herbert a Dűne sorozat korábbi három részében is olyan léptékekben gondolkozott és szőtte lélegzetelállító történetfolyamát, mely próbára teszi a hétköznapi emberi elmét, ám jelen kötet nem „csupán” az időben ugrik nagyot. Különösen a címszereplő fejtegetéseit, ill. párbeszédeit kell koncentrált figyelemmel olvasni. S bár a legfontosabb gondolati szálak nem változtak – továbbra is a hatalom, a vallás, a tömegek mibenlétén és működésén spekulál a legtöbbet Herbert –, egyre messzebbre visz, úgy, hogy már az első rész is évezredekkel a mi jelenünk utáni, elképzelt jövőben játszódott.

Teljes cikkem ekulton.

péntek, június 11, 2021

Bloody Holly And The RicketZ interjú - Hammer exkluzív unplugged felvétellel

A Bloody Holly And The RicketZ nevű horrorpunk zenekar a múlt évben alakult, az énekese pedig a Lángolóról is ismert Kirsch András. Az eredeti koncepció szerint rajta kívül mindenki nőnemű lenne a csapatban, ez átmenetileg nem így volt, de azért megszületett a bemutatkozó EP-jük, az ötszámos Slashes To Slashes, Guts To Guts.A mérhetetlenül fogós dalokból négyet unplugged verzióban is előadott a csapat az interjú során a kedvemért, a YouTube-videó is ott van az interjúban a Hammer oldalán