nat b

RandomSky

Név:

Ez amolyan félblog, nem igazi. Inkább csak arra van, hogy feltegyek akármi cikket, legyen Hammer-es, ekulturás, endless-es, vagy bármi egyéb, ami nekem valamiért fontos. És nem csak zenékről meg könyvekről meg filmekről. Hanem pl. helyekről, ahol járok. És biztos lesz itt pár gondolatom is, meg hasonlók.

szerda, november 30, 2016

Katherine Addison: A koboldcsászár

2015-ben A koboldcsászár kapta a legjobb fantasy regénynek járó Locus-díjat, de három további rangos fantasy díjra is jelölték. Mindez azt bizonyítja, hogy a díjakat kiosztók (a szakértők, illetve a közönség egyaránt) éheznek az újra, a szokatlanra, a végre-valami-másra abban a zsánerben, ami eredetileg pont úgy született, hogy mindezt adta. Ugyanis A koboldcsászár, miközben számos klasszikus fantasy (és néhány steampunk) elemet használ, alapvetően más, mint a tipikus fantasy regények. És ez elsősorban a címszereplőnek köszönhető, akihez foghatóan emberi és emberséges hőst bármilyen féle irodalomban is keveset találni.

Címkék:

Jeffrey Brown: Jedi Akadémia

Ez már az ötödik Jeffrey Brown könyv, mely magyarul is megjelenik, de az első, amely nem 64 oldalas, illetve nem úgy néz ki, mintha kisgyerekeknek készült volna. Nem mintha a Darth Vader sorozat korábban megjelent négy kötete csak gyerekekhez szólna, de azok (így vagy úgy) leginkább kisebb gyerekekről szólnak, míg a Jedi Akadémia főszereplője nem Darth Vader és különféle rokonai és barátai, hanem egy tatuini fiú, aki épp kijárta az általános iskolát, és minden vágya, hogy pilótaképzőbe mehessen.
Ez egy jó humorú, kedves és szerethető regény, és ekulton írtam róla.

Címkék:

kedd, november 08, 2016

Ted Chiang: Érkezés – Életed története és más novellák

Az utóbbi évek egyik (ha nem a) legjobb sci-fi könyve ez, és ki tudja, megjelent-e volna valaha, ha nincs a mozifilm. Pedig eredeti megjelenésekor is sokan így vélekedtek róla. A film alapjául szolgáló novella mellett további hét sorakozik itt, mind más és más, bár a végére kirajzolódik belőlük egy nyitott és okos, éles szemű és bátor író. Az, hogy az emberek lelkivilága érdekli, Bradbury-re emlékeztet, de a tudományos precizitás és kidolgozottság inkább a hardcore sci-fi szerzőkkel hozza őt rokonságba. Bradburyhez mérten Chiang nem mutat annyi együttérzést, megértést és szeretetet úgy általában az emberek iránt, de így is nyilvánvaló, hogy mikor szimpatizál a szereplőivel – ahogy az is, hogy jellemábrázolás terén messze felülmúlja a legtöbb sci-fi szerzőt. Olyannyira, hogy ez a kötet legalább annyira szépirodalom, amennyire „csodálatosan fantasztikus”. Sci-finek pedig a kifejezés eredeti értelmében számít: bár vannak itt is űrhajók és földönkívüliek (épp az „Életed történeté”-ben), a maga módján mindegyik írás tudományos fantasztikum. Vagyis Chiang azt teszi, mint megannyi nagy sci-fi író (és a világ folyását megváltoztató gondolkodó és felfedező): eljátszik a „mi-lenne-ha” kérdésével. S teszi mindezt így vagy úgy tudományos alapon, vagy ha mégsem, akkor attól „tudományos”, amilyen pengeéles logikával és aprólékosan építi fel a történetet

Címkék:

vasárnap, október 30, 2016

Roald Dahl: A barátságos óriás

Roald Dahl nevét sokan a felnőtteknek szóló Meghökkentő mesék sorozatból ismerik, de a gyerekeknek is meghökkentő meséket írt, s bár minden könyve más és más, abban mindegyik egyezik, hogy fiatal olvasóit nem nézte csekély értelműeknek. Sosem volt rest igazi mondanivalót adni a gyerekeknek, ha pedig az ostobaságot és lustaságot kellett ostorozni, végképp nem fogta vissza magát. De az üzenetet mindig úgy adta át, hogy az olvasó közben remekül szórakozzon.
Ezen regénye tele van nyelvi leleményekkel, amiket a káprázatos fordítás vissza is ad. A címszereplő minden idők alighanem legjobb fej, legszeretetreméltóbb óriása, ám ez csupán egy ok a számosból, amely miatt érdemes elolvasni a könyvet.

Címkék:

Timo Parvela - Bjørn Sortland: A játék

A Kepler62 sorozat eme első része azért került a kezembe, mert a kiadó azzal promózta, hogy „a finn klasszikus segítségével átvezetheted a virtuális játékok világából a gyereket az irodalom dimenzióiba”. Arra meg nagy szüksége lenne a nagyobbik fiamnak. És annyi bizonyos, hogy a könyv nagyon tetszett neki, és várjuk a folytatást.

Címkék:

szerda, október 05, 2016

Kubo és a varázshúrok

Ez egy rendkívül különleges animációs film. Megannyi értelemben különleges, de leginkább azért, mert, bár Amerikában készült, és rengeteg kaland, akció és humor van benne, olyan ősi és mély mondanivalót hordoz, amilyet manapság nagyon ritkán találni meg a mozgóképes médiumban. Mesefilm, mely nem átall félelmetes és szomorú is lenni – híven úgy az igazi, valós élethez, mint ahhoz a világhoz és üzenethez, amit bemutat és elmond.

Címkék:

Philip K. Dick: Emlékmás

Az Emlékmás című válogatásba hat, klasszikusnak számító, magyarul már korábban megjelent novella került (melyek zöme így vagy úgy de a mozivásznon is felbukkant), és ugyanennyi eddig kiadatlan. A felhozatal így elég vegyes, a zseniálistól a maradékig van itt mindenféle, de még az olyan, hovatovább kiszámítható sztori is súlyos mondanivalót cipel, mint a záró „Mi az ember?”, mely akár egy nyitottabb női magazinban is helyet kaphatott volna, mert talán ez az egyetlen Dick-írás, melyben van valamiféle romantika. Vagy ott „A megőrzőgép”, mely egy hagymázas ötletre épül: mi lenne, ha egy gép élőlénnyé tudná változtatni a klasszikus zeneműveket, s mivé válnának aztán ezek, ha szabadjára engednénk őket…

Címkék:

kedd, szeptember 27, 2016

Sárkányok mindig lesznek (Petőfi Irodalmi Múzeum)

Sárkányok, elsősorban az irodalomban, az ókortól napjainkig. Ezt adja igen interaktív, érdekfeszítő, különleges és izgalmas formában a Petőfi Irodalmi Múzeum eme kiállítása, még november 6-ig.
Nekem nagyon tetszett, nagyon élveztem, és ezt bővebben az ekulton fejtém ki vala.

Címkék:

csütörtök, augusztus 25, 2016

Igaz Dóra: Nyár, nagyi, net

Nehéz lehet komoly dolgokról olyan gyerekkönyvet írni, ami szórakoztató, de közben elkerüli a szájbarágósság, a prédikálás, az elidétlenkedés, a „gyerekhez-le-kell-ereszkedni”-féle hozzáállás csapdáit. De Igaz Dórának sikerült.
Berci, a történet főszereplője, számítógépfüggő. Itt a nyári szünet, amit kénytelen vidéken, a nagyinál tölteni, és már előre retteg, hogy halálra fogja ott unni magát, tablet és Minecraft és Skype nélkül. De aztán kiderül, hogy nagyinak is van tabletje meg wifije, sőt, Wifije is, de ami még fontosabb, remek ötletei és remek érzéke, hogy kimozdítsa Bercit a gép-kattanásból. S közben a könyv, a szöveg is jó, szülőknek és gyerekeknek egyaránt élvezetes olvasmány.

Címkék:

Molnár Krisztina Rita: Kréta-rajz

Három éve jelent meg Molnár Krisztina Rita első gyerekkönyve, a Maléna kertje, egy kívül-belül szépséges és tartalmas, kedves és békebeli hangulatú kötet. A Kréta-rajz ennek a folytatása, mely nem pont ugyanott veszi fel a fonalat, ahol az előző véget ért.
Három gyerek, három barát nyaralását meséli el, és mindhárom egészen más - de ennél jóval többről szól ez a szépséges könyv. Jelenről és múltról, az élet nagy kérdéseiről, de közben szórakoztató, kedves olvasmány is. Teljes cikkem ekulton.

Címkék:

csütörtök, augusztus 18, 2016

Sing Street

Zenés film, mely a '80-as évek Dublinjában játszódik, és kamaszok a főszereplői. Hááát...
John Carney (Once) rendezte. Ja? Akkor kell. OK, az írek miatt mindenképp megnéztem volna, mi ez, de a '80-as évek popja... hát, voltak abban óriási dolgok, de minden zseniális dalra jutott száz borzalmas. Szerencsére nem ebben a filmben. Sőt, itt van Motörhead és The Clash is. Meg érzelmek, poénok, izgalmak, sok-sok zene, és az ifjúság érzése. Nekem ez már hogynepersze nosztalgia, mégis széles vigyorral, fellelkesülten jöttem ki a végén a moziból. Ha ez nem lesz kultfilm, akkor nemtommi.
Ez meg itt a Motörhead dal a filmből:

Címkék:

Christopher Moore: A velencei sárkány

Aki azt remélte, hogy Christopher Moore-t börtönbe vetik azért, mert meggyalázta Shakespeare egyes darabjainak emlékét a Bolond című regényben, az megszívta, mert ehelyett az történt, hogy Moore szabadlábon írt még egy könyvet, hogy tovább forgassa a Bárdot a sírjában. Jelen kötet A velencei kalmár és az Othello sajátosan moore-ias katyvasza, bár az író maga is bevallja, hogy nem emlékszik már, mi egyéb Shakespeare műből lopott különféle további motívumokat. Amint ennyiből is sejthető, az előzményhez hasonlóan épp úgy van itt tragikus, mint komikus szál – s legfőképp újra találkozhatunk Tarsollyal, aki itt már nem címszereplő, de alkalmanként még mindig mesélő.

Címkék:

vasárnap, július 17, 2016

John Williams: Stoner

Ez a cikk a HammerWorld magazin 2016. júniusi (No. 285) számában jelent meg
Ez a könyv nem a stoner nevű, lelazult zenei irányzatról szól, hanem egy emberről. Egy teljesen átlagos emberről. Olyanról, akinek vannak jó meg rossz tulajdonságai, aki hozott pár jó és pár rossz döntést az életében, aki sokat szenvedett és keveset élt, és aki még megannyi más miatt olyan, mint bármelyikünk. Ha azt nézem, mi benne a metal, hát legfeljebb annak a szenvedélynek a hőfoka, amellyel az irodalom és annak tanítása iránt viseltetett, és hogy volt néhány alkalom az életében, amikor kiállt az igazáért, amikor inkább választotta az egyenes gerincet, tudván tudva, hogy akkor is elroppantják…
William Stoner az 1800-as évek végén született egy keményen güriző farmer család egyetlen gyermekeként, és a Missouri Egyetemre ment, hogy mezőgazdálkodást tanuljon. Ám ott elrabolta a szívét az irodalom. Közben jött az I. világháború, ahova ő nem ment, ám a két ember közül, akit talán barátjának nevezhetett, az egyik igen, ám nem tért vissza élve. Stoner inkább maradt az egyetemen, a tanári pályát választotta, és amolyan szürke eminenciásként élte le az életét. Rosszul házasodott, élete egyetlen fényét, a lányát az anyja elidegenítette tőle, és így tovább. Nem mesélem el, de nem is nagyon van mit elmesélni, mert teljesen átlagos mindaz, ami vele történik.
Akkor miért lett ekkora siker a Stoner? Pláne miért lett egy könyv bestseller 50 évvel a megjelenése után? Talán mert ilyen fajta, egyszerre gyönyörű, mégis végtelenül egyszerű szépirodalmat nem ír ma senki? Vagy mert annyira őszinte és lényegláttató, hogy még a politikai korrektséghez sem ragaszkodik, ahogy ma szokás? Vagy mert annyira igazi, hiteles, hogy az már fáj, és mert mégis olyan csodálatos pillanatai vannak, amilyenekért megéri embernek születni?

Címkék:

szerda, június 29, 2016

Jessie Ann Foley: Egyszerű dal

Romantikus ifjúsági regény. Nem kimondottan az én asztalom. Viszont a grunge-korszakban játszódik, és a főszereplő lány elszökik benne egy Nirvana koncertre. Így viszont már KELL. Még akkor is, ha nekem mindig is sokkal többet jelentett a többi Seattle-i grunge banda (Pearl Jam, Soundgarden, Alice In Chains, Screaming Trees stb. - az első kettőt szintén megemlítik a regényben).
Tetszett, amit a zenéről, a koncertekről írt. Meg az is, amit a fiatalkori szerelmekről, csalódásokról. Családról, gyászról. Hogy ilyen őszinte és hiteles. De a legjobban azért az a néhány jó fej ír tetszett, meg amit általuk mesélt el az írónő. Merthogy az események zöme Írországban történik, ami szintén szívem csücske.

Címkék:

péntek, június 24, 2016

Michael Reaves – Neil Gaiman: Köztesvilág

Gaiman és Reaves eredetileg tévésorozatnak szánta a 15 éves Joey Harker történetét, és valóban látványos, pörgős filmet lehetne forgatni belőle. Roppant szórakoztató regény ez, űrkalózokkal, alternatív világokkal, szuperképességekkel (és hétköznapi lúzerségekkel), sok-sok akcióval, eszement ötlettel és szereplővel.
Teljes cikkem róla ekulton.

Címkék:

Kazuo Ishiguro: Az eltemetett óriás

Kazuo Ishiguro japán származású, ám angol író, akinek olyan szépirodalmi remekműveket köszönhet a világ, mint a Napok romjai vagy a Ne engedj el… S bár rég várt új regényét könnyű lenne fantasynek beállítani, valójában ez is ízig-vérig ishigurói szépirodalom.
A történet az Arthur király halála utáni időkben játszódik Britanniában, mely, úgy fest, kezd visszasüllyedni holmi vaskori vagy késő kőkori szintre – legalábbis a két főszereplő, Axl és Beatrice, az idős briton házaspár barlangban lakik. Egy nap aztán felkerekednek, hogy rég nem látott fiuk nyomába eredjenek. Útjuk megannyi értelemben kalandos, egyben szimbolikus, és többek között felejtésről, háborúról és békéről, kitartásról szól. Meg öregedésről, tisztességről, hűségről, emberségről és embertelenségről.

Címkék:

kedd, május 31, 2016

Naomi Novik: Rengeteg

A Rengeteg egy rendkívüli mese, a szó régebbi értelmében, amilyenek a népmesék és a Grimm-fivérek vagy Andersen meséi eredetileg voltak. Vagy még inkább: a Rengeteg az a történet, ami később, idővel válik mesévé. Igen, egy rétege arról szól, hogy mint lesznek a mesék, de ez csak egy réteg, amire még nagyon sok olyasmi kerül, melyeket a komor, borzalmas, kegyetlen jelzőkkel lehet a legrövidebben körülírni. Ám ez sem minden. És nem csak azért, mert ennek a történetnek is jó a vége – különben sem annyira egyértelműen jó vég az. És a rétegek meg mondanivaló meg izgalmak mellé került jó adag humor, és érdekes szereplők is.

Címkék: