The Photography Show – Birmingham

Úgy hozta az élet, hogy épp Angliában jártam más okból kifolyólag, így el tudtam menni a birminghami Photography Show-ra, ami ugyan nem olyan fontos rendezvény, mint a Photokina, de így is roppant érdekes meg izgalmas.

A FotoVideo magazinba írtam róla cikket.

És itt vannak fotóim róla.

Szily László: Kitolás – Túlélőkalauz kezdő apáknak

Közhely, hogy az apák le vannak sza… szavazva, és hogy hozzájuk aztán nem szól egy könyv sem. Ez már jó ideje nem igaz, de kb. igaz volt, mikor az első Kitolás könyv először megjelent, még 2003-ban. Ugyanis cikkem tárgya eredetileg két részből állt, ám ez az új kiadás mindkét kötetet tartalmazza. Az első részben a terhesség-szülés-csecsemőkor viszontagságait veszi végig a szerző az egyszeri, nyomorult apa szemszögéből, a második pedig a kisgyerekkorét (úgy az óvoda végéig).

Lehet rajta megbotránkozni és nagyokat nevetni, és mindent a kettő között. Teljes cikkem ekulton.

Slogan: Előbújhat minden állat (CD) + interjú

A Slogan egy legendás underground zenekar, mely a '90-es évek első felében feszegette a zene meg az érzékelés határait, aztán nem rég új albummal jelentkeztek, ami még inkább megosztóra sikeredett, merthogy sokkoló egy anyag. Elsőre legalábbis, de ha az ember rászánja az időt, és a mélyére ás, rájön, hogy ma is ugyanarról beszélnek, mint régen, csak máshogy, mert közben sok minden változott a világban. És túl a megtekert vagy épp kő egyszerű zenei témákon, a végül megdöbbentően fogósnak bizonyuló dallamokon, ez az üzenet az, amiért annyira szeretem.

S hogy mi is az, arról beszéltek ebben az interjúban.

A lemezkritikám meg itt olvasható.

Esther és Jerry Hicks: Sara első könyve

Ez a könyv Salamon beavató meséi címen már 2001-ben megjelent egy másik kiadónál, de a borítón és a címen kívül mi sem változott – így az sem, hogy ma is jó kis olvasmány. A vonzás törvényéről már jóval Rhonda Byrne A titok című óriási bestsellere előtt is lehetett hallani (például épp Esther és Jerry Hicks könyveiből), de az hozta igazán divatba 2007-ben. A Sara könyvek is ezt magyarázzák el, épp csak a 8-13 éves korosztály számára fogyaszthatóbb formában, kedves, de nem cukormázas történetbe foglalva.

Teljes cikkem ekulton.

Vakondok 4: Végigjátszás

Ez a fura című film a magyarországi számítógépes játék-fejlesztésről szól, elsősorban a ’80-as évekbeli hőskorról, de jó sok érdekeset és izgalmasat megmutatva a ’90-es évekből is. Hogy ez nem hangzik sem érdekesnek, sem izgalmasnak? Lehet, de a film mégis az.

Teljes cikkem ekulton.

Untold Faith interjú

A nagykárolyi Untold Faith zenekarban egy régi nagy kedvencem, a Psycho Symphony két tagja muzsikál. Ebben a formációban némileg brutkóbb a zene, de progresszív metal témák is bőven vannak benne. Bemutatkozó EP-jük, a 3 tételes Prologue​:​Flatline nem rég jelent meg, ennek kapcsán kerestem meg Mogyorós Attila gitárost.

Az interjú a Hammer site-on jelent meg.

Neil Gaiman: Északi mitológia

Ez még mindig nem egy új, igazi Gaiman regény, de attól még pont ugyanolyan élvezetes olvasmány, mint kb. bármi, amit Neil valaha írt. Még akkor is, ha ezeket a történeteket nem ő írta, ő csupán feldolgozta. Jószerével nem is kellene többet mondanom, mint amit a könyv címe és szerzője alapján úgyis sejt az ember, és aki a kettő közül (skandináv mítoszok vagy Gaiman) bármelyiket szereti, az nyugodtan mehet megvenni a könyvet.

Teljes cikkem ekulton.

Moon Of Soul interjú

A kisvárdai Moon Of Soul több mint 20 éve alakult, de a nemrég megjelent, Világteremtő című EP előtt hosszú időn át szünetelt a zenekar. A korai idők death/thrash metalos témáit ugyan már rég maguk mögött hagyták, de ma is valami egészen sajátos hangulat és komplexitás jellemzi a zenéjüket. Az énekes-gitáros Csernyánszky Gábort faggattam ki a visszatérésről és az öt új dalról a Hammer site-on.

Little G Weevil – Művészetek Palotája, 2017. február 11.

Little G Weevil, eredeti nevén Szűcs Gábor, Budapesten született, ám Amerikában, a blues hazájában lett a szakma és közönség által is elismert, világhírű blues muzsikus. A MüPában tartott koncertjén egymagában és vendégeivel ill. zenésztársaival együtt is elvarázsolta az egybegyűlteket.

Beszámolóm a koncertről ekulton. Fotóim meg itt.

Carlos Ruiz Zafón: Marina

Zafón A szél árnyéka előtt írta ezt a regényt, mely elvileg ifjúsági, de szerintem félelmetesebb annál, hogysem 16 éves kor alatt szívesen adnám bárki kezébe. Egyébként nagyon sok minden benne van a későbbi, sokak által hőn szeretett felnőttregényeiből (kezdve nyomban a már itt is főszereplő Barcelonával), de más arányokban, kevésbé hatásosan és kifinomultan.

Teljes cikkem ekulton.

Nomad: Márványmenyasszony (CD)

A Nomad egy jó kis rockzenekar, olyan zenével, amelyet jószerével bárki élvezhet. Három sokat látott muzsikus és egy még mindig szemtelenül fiatal, igen tehetséges énekes tolja itt a rockot, de olyat, amibe a könnyed, de nem buta rádiós slágerek épp úgy beleférnek, mint az elgondolkodtató, elkalandozó számok, vagy épp az alkalmankénti zúzdák.

A Márványmenyasszony a csapat harmadik albuma, és nehéz rá szavakat találni, tekintve, hogy az első kettőre már ellőttem minden szuperlatívuszt. De azért volt még mit írnom róla ekultra is.

Szily László: Beírás

Szily László könyvének az az alcíme, hogy „Iskolai túlélőkalauz apáknak”. Ahogy a borítóról is sejtheti az az olvasó is, aki egyébként mit sem sejt, ez egy humoros könyv. Persze kinek mi a humoros. A legjobban talán azok fognak rajta szórakozni, akiknek nincs, nem volt és nem is lesz soha iskolás gyerekük. Ám nekik csak így, könyvben olvasva jutnak ki olyan élmények, amikhez foghatót senki soha sehol máshol nem élhet át, mint ha iskolás gyermek apja. Az utóbbi alkasztba tartozók meg azért fognak remekül szórakozni ezen a könyvön, mert végre úgy érezhetik, nincsenek egyedül a nyomorukkal. És ez nem az a „dögöljön meg a szomszéd tehene” típusú káröröm, hanem a szenvedésben sorstársak „akolmelege”, mely számos ember életét mentette már meg. Állítólag.

Teljes cikkem ekulton.

Watch My Dying interjú

Watch My Dying. Foto: UN

Végre csak elkészült a WMD a 4.2 EP-vel, meg megint dobosváltás volt, szóval volt miről kérdeznem Veres Gábor énekest. Hammer site-on a teljes interjú.

Majoros Nóra: Bolygóvadászok

Majoros Nóra negyedik könyve a Bolygóvadászok, és megint valami más, kivéve, hogy ez is gyerekeknek szól. Meg hogy felnőttként/szülőként is remekül szórakoztam rajta. A többi is nagyon tetszett, de mind közül ez a legkönnyedebb. Első ránézésre legalábbis.

Teljes cikkem ekulton.

Krist Van Moois: 7köznapi EGO – Beszélgetések az EGOval az EGOról

A 7köznapi EGO nem egy megmondó könyv. Nem tuti válaszokat meg módszereket ír le, amik, ha nálunk nem működnek, akkor vagy magunkat hibáztatjuk, vagy az írót/átadót. Azt írja le, hogy igen, a spirituális út, legyen bármi is a neve, nehéz, és igen, teljesen normális, hogy az ember bukdácsol rajta, és néha utálja az egészet, és szívesen feladná, és néha meg is teszi. Ám nem az együttérző megértés a legfőbb lényege (az „csak” amolyan plusz ajándék, amit sok szellemi vezetőtől, mestertől, edzőtől sem kap meg az útját kereső ember). Hanem a kérdésfeltevés. Csupa olyan kérdés van benne, ami jó eséllyel mindenkiben megfogalmazódik ama hosszú és nehéz út valamely pontján, aki csak olyanra adja a fejét, hogy jobbítson magán, hogy erősítse a lelkét/szellemét (vagy akár a testét). És ezekre nem ad univerzális választ. Ha ad egyáltalán, akkor saját példákat mesél el, abban a reményben, hogy az is segít, ha látjuk, hogy más is volt már így vele. És az a helyzet, hogy igen, segít. Sokszor ez többet ad, mint az, ha újabb emelkedett, örök és nagy igazságokat tuszkol az ember a fejébe. Krist Van Moois nem vitatja el a nagy mesterek igazát, csak azt mondja, hogy annak, aki még csak útban van a nagy mesterek magasságai felé, gyakran elrettentő eme magasság.

Teljes írásom ekulton.

Torben Kuhlmann: Armstrong – Egy egér kalandos utazása a Holdra

Torben Kuhlmann első könyve, a Lindbergh egy elbűvölő és gyönyörű mesekönyv volt, és arról az egérről szólt, aki elsőként repülte át az Atlanti-óceánt (egy ugyanilyen nevű amerikai férfiú is megtette ugyanezt). Az Armstrong megannyi szempontból folytatása a Lindberghnek, csak ennek az az alcíme, hogy „Egy egér kalandos utazása a Holdra”, s természetesen az űrrepülés, s azon belül is az első Holdra szállás hőseinek állít emléket.

Ekulton a cin-cin-cikkem (bocs).

Best of 2016

• Könyv

John Williams: Stoner

Fekete István: Tüskevár

Molnár Krisztina Rita: A ​víz ösvénye

Ted Chiang: Életed ​története és más novellák

Varró Dániel: Mi ​lett hova?

Jessie Ann Foley: Egyszerű ​dal

Naomi Novik: Rengeteg

Christopher Moore: Biff ​evangéliuma

Krist Van Moois: 7köznapi ​ego

Garth Stein: Enzo, ​avagy az emberré válás művészete

Legjobban tetsző fotós könyv:

Henry Carroll: Read ​This If You Want to Take Great Photographs

Könyvileg egész jó év volt ez, bár régóta esedékes- ill. újraolvasások is felkerültek erre a best of listámra.

• Film

Ifjúság

Sing Street

Kubo és a varázshúrok

Érkezés (alul az én véleményem) 

Mozi téren ez egy baromi erős év volt, és úgy sejtem, a még nem látott filmek közt is van olyan, ami erre a szűk listára felférne. Mindenesetre ez a fenti négy örök élmény.

• Koncert

Ignite, Barba Negra

Bran, Fonó

Black Sabbath / Rival Sons, Aréna

Clue / De Facto, Dürer kert

Pearl Jam: Ten20 tribute / Alone In The Moon, Dürer kert

VoiVod, Barba Negra

Crowbar, Barba Negra

Watch My Dying / Nomad, Akvárium

(Időrendi sorrend, bár nehéz lenne megmondani, melyik tetszett a legjobban. A Sabbath koncerten pl. annyira cefetül voltam, hogy hiába tudtam, hogy A Legendákat látom, nem tudtam annyira élvezni, mint a lista több más buliját.)

• Dalok

Angertea – Snakes

Borknagar - Winter Thrice

Candlemass - Death Thy Lover

Clue – Turquoise

Crowbar - Falling While Rising

Death Angel – Lost

De Facto - Sámán ének

Fates Warning - Seven Stars

Gojira - Low Lands

Ignite - Nothing Can Stop Me (hogy ne megint a Falu legyen :))

David Lang - Simple Song #3 (Youth OST)

Madder Mortem - Fallow Season

Metallica - Atlas, Rise!

New Model Army - Winter

Nomad - Az utolsó katona

Oceans of Slumber - Suffer The Last Bridge

Slogan - Soha Nem Változik

Testament - Brotherhood of the Snake

Thy Catafalque - Vonatút az éjszakában (Ady Endre Intercity)

Vektor – Pteropticon

VoiVod - Post Society

Watch My Dying - Kő alatt

...és így tovább.

2016-ban is volt hát minek örülni, s persze nem csak ilyen fentebbi értelemben. Meg sírni és dühöngeni is volt miért. Az évek már csak ilyenek. De azt remélem, hogy 2017-ben sokkal több lesz az örömből és jóból, és sokkal kevesebb a negatívokból, a gyászból. De tényleg, megnéznék már egy igazán jó évet, meg hogy ti mindenki, aki ezt olvassa és/vagy a szeretteim közé tartozik, hogy viselnétek egy olyat! :)

Varró Dániel: Mi lett hova?

Korunk Karinthyja, a rímeket romhányi könnyedséggel és bravúrossággal összeöltő Varró Dani mindig őszinte költő volt, a baba- és kisgyerekkorról szóló költeményei sem nyálkendőzték a valóság, a mindennapi élet apróbb-nagyobb bosszúságait, árnyoldalait. Így nem meglepő, mégis szívet melengető, hogy a Mi lett hova? egy lassan negyvenesbe hajló férfiú, férj és apa gondolatait, érzéseit tükrözi, a költőre jellemző trükkökkel persze. Varró úgy játszik a magyar nyelvvel, a különféle verselésekkel, ritmusokkal, meg amivel még nem szégyell, ahogy karácsonykor az apukák a gyereknek vett Legóval. Lubickol és élvezkedik mindezekben, ám közben nem csak vicceseket mond.

Teljes cikkem ekulton.

Molnár Krisztina Rita: A víz ösvénye

Az év alighanem legszebb könyvének két főszereplője egy árvának született, tíz éves fiú, Tamás, és az őt nevelő, családjába őt befogadó Eszter, akik Lillafüreden töltenek pár áprilisi napot. Tamás asztmás, és a Szent István barlang levegője meg az erdei séták jót tesznek neki – ám a gyógyulás lelki folyamat, amint a betegségek okai is gyakran lelki eredetűek. Gyógyulnivalójuk mindkettejüknek van, és az a csodálatos hely, az ott megélt találkozások mindkettejüknek nagyon sokat segítenek.

Cikkem az ekultura.hu-n.

Christopher Moore: Biff evangéliuma

Jézusról körülbelül annyi mű született már összesen, mint a holokausztról, de míg néha az az ember érzése, hogy a II. világháború borzalmairól minden ötödik túlélőnek volt valami mondanivalója, szóval elég jól dokumentálták, addig Jézus életéről alig tudunk valamit. Nem csak történelmi értelemben, hogy egyáltalán valós személy volt-e (bár állítólag arra azért van elég bizonyíték), hanem hogy a Bibliában abból a 33 évből kimarad úgy harminc. Van szó a születéséről, pár elejtett mondat a gyermekkorából, aztán meg már be is tölti a harmadik x-et, és elkezdi nyilvános működését. Bizonyára sokan feltették már azt a kérdést, hogy mit csinált a kimaradt három évtizedben, és sokféle választ is adtak erre. Ezen válaszok egyike Christopher Moore legismertebb, legsikeresebb regénye. Melyet én a Galaxis útikalauz stopposoknak című sci-fi klasszikussal emlegetek egy lapon, mert majdnem ugyanolyan vicces. De van ennél közelebbi rokona is, csak az film: a Monty Python csoporttól a Brian élete, mely szintén Jézussal foglalkozik, csak egészen máshogy.

Cikkem ekulton.