csütörtök, november 29, 2018

Madder Mortem interjú

A Madder Mortem régi kedvencem. Kő underground zenekar a norvég erdők mélyéről, egy fantasztikus és erős hangú (és személyiségű) énekesnővel az élen. Totál más zene, mint bármi, és a Marrow c. új albumuk is az év legjobbjai között van. Már harmadszor interjúztam Agnetével, és megint baromi jó dolgokat mondott.

kedd, november 27, 2018

Peter Wohlleben: Érted a fák beszédét?

Peter Wohlleben egy német erdész, akinek A fák titkos élete című ismeretterjesztő műve hazánkban is bestseller lett. Annak a gyerekek számára „szelidített” verziója ez a nagy alakú, fotókkal és rajzokkal gazdagon illusztrált kötet, de én felnőtt fejjel is nagyon élveztem. 

hétfő, november 12, 2018

Douglas Adams: Galaxis útikalauz stopposoknak (színházi előadás)

Vannak dolgok a világegyetemben, amikről az ember hajlamos azt gondolni, hogy lehetetlenek. Nekem például eszembe nem jutott volna, hogy Douglas Adams klasszikus sci-fi paródiáját színpadra lehet állítani, de a Marosvásárhelyi Színművészeti Egyetem két tagjának vizsgaelőadása bebizonyította, hogy pedig de.
A nyáron láttam a darabot, de lesz még. Hogy mikor, az is olvasható az ekultos beszámolómban.

vasárnap, október 28, 2018

Ray Bradbury: Októberi vidék

Ez a gyűjtemény Ray Bradbury első novelláskötetéből (Dark Carnival, 1947) vett át tizenöt sztorit, további néggyel megtoldva, és így, ahogy van, a hátborzongató, horrorisztikus irodalom klasszikusának számít. Sokaknak talán meglepő is lesz, hogy milyen sötét hangulatú, félelmetes írások ezek. Magam legalábbis nem az effélék miatt szerettem meg Bradbury írásait, és egyik-másik novellát elég sokkolónak és betegnek találtam. De már ezek a korai írásai is elképesztő ötletekkel voltak tele, melyek aztán rengeteg más íróra és egyéb művészre voltak hatással. Ha jobban ismerném a korszak irodalmát, talán elősorolhatnék néhány akkori nagy- vagy obskúrus nevet, akik hathattak a még ifjú Bradburyre. Nekem azonban úgy tűnik, hogy még Poe vagy Lovecraft hatása sem konkrét ötletek, hangulatok formájában jelentkezett (ha ugyan), inkább azt látom valószínűnek, hogy Bradbury magába szívott mindent, és olyan agya meg lelke volt, melyek minden hatást úgy pörgettek-forgattak át, teljesen váratlan asszociációkba és sztori-magvakba, hogy nem igazán lehet ráismerni az elődök befolyására. Miközben pedig nagyon is ősi szimbólumokkal, motívumokkal és megoldásokkal dolgozott ő is.

A meztelen Juliet

Az angol bestsellerszerző, Nick Hornby újabb regényéből készült feldolgozás ez. A korábbi filmesítések nem mindegyike ütötte meg az eredeti könyv szintjét, de A meztelen Juliet sok szempontból jobban tetszett, mint a regény – már amennyire arra így közel 9 év távlatából emlékszem. Jó párbeszédek, jó színészi alakítások, jó zenék, egy látszólag könnyed, mégis erős mondanivalót hordozó filmben.

csütörtök, október 04, 2018

Alone In The Moon interjú

Az Alone In The Moon trió második albuma tavasszal jelent meg Ruin Pop címmel. Az anyag sajátos egyvelege a grunge-nak, punknak, stoner/hard rocknak és sok egyébnek, és leginkább az éjszakai Budapestről szól. Az énekes-gitáros Várhidi Adriánnal készítettem interjút, aki nagyon jókat mondott. Zenei, szövegi, gondolati és szív-lélek síkon is kivételes csapat ill. ember, áldás, hogy van!
S imhol az interjú.


szerda, október 03, 2018

Walking Papers / Ozone Mama, 2018.10.01. A38 Hajó

Valami egészen döbbenetes, delejező, mágikus koncertben volt részünk. Lehet, nem is, inkább biztos, hogy életem egyik legjobb koncertélménye, és bár intuitíve éreztem én ezt előre, mégsem számítottam rá, hogy ennyire jó lesz.
A Hammer site-on jelent meg a cikkem, amiben leírtam, hogy ezt mégis hogy értem.


szerda, szeptember 26, 2018

Thy Catafalque interjú

Geometria címmel májusban jelent meg a nyolcadik Thy Catafalque album, egy újabb remekmű, és abban a hónapban a HammerWorld magazinban volt is egy interjúm Kátai Tamással. Ez itt azonban a teljes verzió.


Carlos Ruiz Zafón: Lelkek labirintusa

Zafón egy irdatlan méretű és labirintus-szerűen szövevényes történetfolyam újabb (utolsó?) részében megint (részben) más nézőpontokból mesél tovább. Az eddigi legvaskosabb kötet is izgalmas és lebilincselő, még ha a legendás első rész (A szél árnyéka) hangulatát csak nyomokban idézi is fel.

szerda, augusztus 22, 2018

David Almond: The Colour of the Sun

Egyetlen nyári napról szól ez a regény, de ilyet csak Almond tud. Egy régvolt korról és számunkra ismeretlen, észak-angol helyről mesél (a saját gyermekkoráról), de úgy, hogy az ember érti és érzi, hogy végül is ez a gyermekkor, ez a felnőtté válás, ez a Nap és ez a nyár, mindnyájunknak, akárhány változatban is. Csodaszép, megindító, elvarázsolt.

kedd, augusztus 14, 2018

Theodora Goss / Budapest Katalógus


Az a megtiszteltetés ért, hogy egy fotóm, s a hozzá kapcsolódó rövidke interjú bekerült a Budapest Katalógusba.
Theodora Goss egy magyar származású amerikai írónő, aki leginkább fantasy/sci-fi novellákat és regényeket ír, emellett egyetemi tanár Bostonban, és egy rendkívül kedves, érdekes személyiség. A többi elolvasható itt (de lesz egy hosszabb interjú is).


hétfő, augusztus 06, 2018

Ozone Mama / Asphalt Horsemen, 2018.08.01., Bp. Barba Negra Track

Kívánom mindenkinek, hogy amikor valaki jó estét kíván neki, legalább ilyen jó estéje legyen, mint nekem volt ezen az augusztusin, midőn a Barba Negra Track kisszínpadán ez a két társulat játszott. Baromi jó hangulatú, barátságos, vidám bulit tolt mindkettő, én meg írtam erről a Hammer site-ra, és fotóztam is jó sokat (a cikk alján a link, tessék megnézni, mert egyik-másik képre igen büszke vagyok).

Asphalt Horsemen

Ozone Mama

péntek, július 27, 2018

Neil Gaiman: Death – Halál: Teljes gyűjtemény

A Sandman képregénysorozat a `90-es évek elején indult, és egyik vezére volt annak a forradalomnak, ami hasonló módon újította meg a képregényes világot (és hosszú távon a mozit is), mint a rockzenét a seattle-i grunge. Neil Gaiman is a Sandman írójaként vált világhírűvé. A sorozatot számos különféle rajzoló illusztrálta, s ez csak még tovább gazdagítja az amúgy is zseniális ötletekkel teli sztorikat.
Halál egyike a Végteleneknek, melyek közé Sandman, avagy Álom (Morpheus stb.) is tartozik. Előbbi utóbbi nővére, és bár változó, hogy milyen korúnak tűnik, de alapvetően gót lánykának néz ki. Fekete, tupírozott haj, szintén feketével kihúzott szemek és ajkak, fekete rucik, és egy jókora Ankh (egyiptomi kereszt, mely éppenséggel az élet szimbóluma)… Ez a gyönyörű kötet azon hosszabb-rövidebb történeteket gyűjti össze, melyekben fontos szerep jut neki.