nat b

RandomSky

Név:

Ez amolyan félblog, nem igazi. Inkább csak arra van, hogy feltegyek akármi cikket, legyen Hammer-es, ekulturás, endless-es, vagy bármi egyéb, ami nekem valamiért fontos. És nem csak zenékről meg könyvekről meg filmekről. Hanem pl. helyekről, ahol járok. És biztos lesz itt pár gondolatom is, meg hasonlók.

vasárnap, február 19, 2017

Nomad: Márványmenyasszony (CD)

A Nomad egy jó kis rockzenekar, olyan zenével, amelyet jószerével bárki élvezhet. Három sokat látott muzsikus és egy még mindig szemtelenül fiatal, igen tehetséges énekes tolja itt a rockot, de olyat, amibe a könnyed, de nem buta rádiós slágerek épp úgy beleférnek, mint az elgondolkodtató, elkalandozó számok, vagy épp az alkalmankénti zúzdák.
A Márványmenyasszony a csapat harmadik albuma, és nehéz rá szavakat találni, tekintve, hogy az első kettőre már ellőttem minden szuperlatívuszt. De azért volt még mit írnom róla ekultra is.

Címkék:

Szily László: Beírás

Szily László könyvének az az alcíme, hogy „Iskolai túlélőkalauz apáknak”. Ahogy a borítóról is sejtheti az az olvasó is, aki egyébként mit sem sejt, ez egy humoros könyv. Persze kinek mi a humoros. A legjobban talán azok fognak rajta szórakozni, akiknek nincs, nem volt és nem is lesz soha iskolás gyerekük. Ám nekik csak így, könyvben olvasva jutnak ki olyan élmények, amikhez foghatót senki soha sehol máshol nem élhet át, mint ha iskolás gyermek apja. Az utóbbi alkasztba tartozók meg azért fognak remekül szórakozni ezen a könyvön, mert végre úgy érezhetik, nincsenek egyedül a nyomorukkal. És ez nem az a „dögöljön meg a szomszéd tehene” típusú káröröm, hanem a szenvedésben sorstársak „akolmelege”, mely számos ember életét mentette már meg. Állítólag.

Címkék:

vasárnap, február 12, 2017

Watch My Dying interjú

Watch My Dying. Foto: UN
Végre csak elkészült a WMD a 4.2 EP-vel, meg megint dobosváltás volt, szóval volt miről kérdeznem Veres Gábor énekest. Hammer site-on a teljes interjú.

Címkék: ,

Majoros Nóra: Bolygóvadászok

Majoros Nóra negyedik könyve a Bolygóvadászok, és megint valami más, kivéve, hogy ez is gyerekeknek szól. Meg hogy felnőttként/szülőként is remekül szórakoztam rajta. A többi is nagyon tetszett, de mind közül ez a legkönnyedebb. Első ránézésre legalábbis.

Címkék:

csütörtök, január 26, 2017

Krist Van Moois: 7köznapi EGO – Beszélgetések az EGOval az EGOról

A 7köznapi EGO nem egy megmondó könyv. Nem tuti válaszokat meg módszereket ír le, amik, ha nálunk nem működnek, akkor vagy magunkat hibáztatjuk, vagy az írót/átadót. Azt írja le, hogy igen, a spirituális út, legyen bármi is a neve, nehéz, és igen, teljesen normális, hogy az ember bukdácsol rajta, és néha utálja az egészet, és szívesen feladná, és néha meg is teszi. Ám nem az együttérző megértés a legfőbb lényege (az „csak” amolyan plusz ajándék, amit sok szellemi vezetőtől, mestertől, edzőtől sem kap meg az útját kereső ember). Hanem a kérdésfeltevés. Csupa olyan kérdés van benne, ami jó eséllyel mindenkiben megfogalmazódik ama hosszú és nehéz út valamely pontján, aki csak olyanra adja a fejét, hogy jobbítson magán, hogy erősítse a lelkét/szellemét (vagy akár a testét). És ezekre nem ad univerzális választ. Ha ad egyáltalán, akkor saját példákat mesél el, abban a reményben, hogy az is segít, ha látjuk, hogy más is volt már így vele. És az a helyzet, hogy igen, segít. Sokszor ez többet ad, mint az, ha újabb emelkedett, örök és nagy igazságokat tuszkol az ember a fejébe. Krist Van Moois nem vitatja el a nagy mesterek igazát, csak azt mondja, hogy annak, aki még csak útban van a nagy mesterek magasságai felé, gyakran elrettentő eme magasság.

Címkék:

Torben Kuhlmann: Armstrong – Egy egér kalandos utazása a Holdra

Torben Kuhlmann első könyve, a Lindbergh egy elbűvölő és gyönyörű mesekönyv volt, és arról az egérről szólt, aki elsőként repülte át az Atlanti-óceánt (egy ugyanilyen nevű amerikai férfiú is megtette ugyanezt). Az Armstrong megannyi szempontból folytatása a Lindberghnek, csak ennek az az alcíme, hogy „Egy egér kalandos utazása a Holdra”, s természetesen az űrrepülés, s azon belül is az első Holdra szállás hőseinek állít emléket.

Címkék:

szerda, december 28, 2016

Best of 2016

• Könyv
Fekete István: Tüskevár
Garth Stein: Enzo, ​avagy az emberré válás művészete
Legjobban tetsző fotós könyv:
Könyvileg egész jó év volt ez, bár régóta esedékes- ill. újraolvasások is felkerültek erre a best of listámra.


• Film
Érkezés (alul az én véleményem) 
Mozi téren ez egy baromi erős év volt, és úgy sejtem, a még nem látott filmek közt is van olyan, ami erre a szűk listára felférne. Mindenesetre ez a fenti négy örök élmény.


• Koncert
Ignite, Barba Negra
Bran, Fonó
Black Sabbath / Rival Sons, Aréna
Clue / De Facto, Dürer kert
Pearl Jam: Ten20 tribute / Alone In The Moon, Dürer kert
VoiVod, Barba Negra
Crowbar, Barba Negra
Watch My Dying / Nomad, Akvárium
(Időrendi sorrend, bár nehéz lenne megmondani, melyik tetszett a legjobban. A Sabbath koncerten pl. annyira cefetül voltam, hogy hiába tudtam, hogy A Legendákat látom, nem tudtam annyira élvezni, mint a lista több más buliját.)


• Dalok
Ignite - Nothing Can Stop Me (hogy ne megint a Falu legyen :))
...és így tovább.

2016-ban is volt hát minek örülni, s persze nem csak ilyen fentebbi értelemben. Meg sírni és dühöngeni is volt miért. Az évek már csak ilyenek. De azt remélem, hogy 2017-ben sokkal több lesz az örömből és jóból, és sokkal kevesebb a negatívokból, a gyászból. De tényleg, megnéznék már egy igazán jó évet, meg hogy ti mindenki, aki ezt olvassa és/vagy a szeretteim közé tartozik, hogy viselnétek egy olyat! :)

Címkék: , , , ,

kedd, december 27, 2016

Varró Dániel: Mi lett hova?

Korunk Karinthyja, a rímeket romhányi könnyedséggel és bravúrossággal összeöltő Varró Dani mindig őszinte költő volt, a baba- és kisgyerekkorról szóló költeményei sem nyálkendőzték a valóság, a mindennapi élet apróbb-nagyobb bosszúságait, árnyoldalait. Így nem meglepő, mégis szívet melengető, hogy a Mi lett hova? egy lassan negyvenesbe hajló férfiú, férj és apa gondolatait, érzéseit tükrözi, a költőre jellemző trükkökkel persze. Varró úgy játszik a magyar nyelvvel, a különféle verselésekkel, ritmusokkal, meg amivel még nem szégyell, ahogy karácsonykor az apukák a gyereknek vett Legóval. Lubickol és élvezkedik mindezekben, ám közben nem csak vicceseket mond.

Címkék:

csütörtök, december 22, 2016

Molnár Krisztina Rita: A víz ösvénye

Az év alighanem legszebb könyvének két főszereplője egy árvának született, tíz éves fiú, Tamás, és az őt nevelő, családjába őt befogadó Eszter, akik Lillafüreden töltenek pár áprilisi napot. Tamás asztmás, és a Szent István barlang levegője meg az erdei séták jót tesznek neki – ám a gyógyulás lelki folyamat, amint a betegségek okai is gyakran lelki eredetűek. Gyógyulnivalójuk mindkettejüknek van, és az a csodálatos hely, az ott megélt találkozások mindkettejüknek nagyon sokat segítenek.

Címkék:

Christopher Moore: Biff evangéliuma

Jézusról körülbelül annyi mű született már összesen, mint a holokausztról, de míg néha az az ember érzése, hogy a II. világháború borzalmairól minden ötödik túlélőnek volt valami mondanivalója, szóval elég jól dokumentálták, addig Jézus életéről alig tudunk valamit. Nem csak történelmi értelemben, hogy egyáltalán valós személy volt-e (bár állítólag arra azért van elég bizonyíték), hanem hogy a Bibliában abból a 33 évből kimarad úgy harminc. Van szó a születéséről, pár elejtett mondat a gyermekkorából, aztán meg már be is tölti a harmadik x-et, és elkezdi nyilvános működését. Bizonyára sokan feltették már azt a kérdést, hogy mit csinált a kimaradt három évtizedben, és sokféle választ is adtak erre. Ezen válaszok egyike Christopher Moore legismertebb, legsikeresebb regénye. Melyet én a Galaxis útikalauz stopposoknak című sci-fi klasszikussal emlegetek egy lapon, mert majdnem ugyanolyan vicces. De van ennél közelebbi rokona is, csak az film: a Monty Python csoporttól a Brian élete, mely szintén Jézussal foglalkozik, csak egészen máshogy.

Címkék:

vasárnap, december 18, 2016

Erdélyi Anna: Hajdinaföldi történetek – Mesék a neveletlen hercegről

Az alcímben említett neveletlen herceg egy Marci nevű fiú, Hajdinaföld örököse, akit egyetlen magántanár sem volt még képes huzamosabb ideig elviselni. Nincs ember, aki vállalná a nevelését, mígnem egy nap felbukkan valaki, aki a mesék ködébe burkolózó Árpahegyről érkezik, hogy tanítója legyen Marcinak. A kötet fejezetei apránként elmesélik, mire is jutnak egymással. Az árpahegyi tanító egészen máshogy viszonyul a trónörököshöz, mint elődei: szelíden és határozottan, kitartóan és mélységes megértéssel. És annyit elárulhatok, hogy bizony nagyon is sokra jut a végletekig elkényeztetett, szemtelen, nemtörődöm, pökhendi fiúval.
Szülőnek és gyereknek egyaránt sokat segíthet ez a könyv. Teljes cikkem róla ekulton.

Címkék:

szerda, november 30, 2016

Katherine Addison: A koboldcsászár

2015-ben A koboldcsászár kapta a legjobb fantasy regénynek járó Locus-díjat, de három további rangos fantasy díjra is jelölték. Mindez azt bizonyítja, hogy a díjakat kiosztók (a szakértők, illetve a közönség egyaránt) éheznek az újra, a szokatlanra, a végre-valami-másra abban a zsánerben, ami eredetileg pont úgy született, hogy mindezt adta. Ugyanis A koboldcsászár, miközben számos klasszikus fantasy (és néhány steampunk) elemet használ, alapvetően más, mint a tipikus fantasy regények. És ez elsősorban a címszereplőnek köszönhető, akihez foghatóan emberi és emberséges hőst bármilyen féle irodalomban is keveset találni.

Címkék:

Jeffrey Brown: Jedi Akadémia

Ez már az ötödik Jeffrey Brown könyv, mely magyarul is megjelenik, de az első, amely nem 64 oldalas, illetve nem úgy néz ki, mintha kisgyerekeknek készült volna. Nem mintha a Darth Vader sorozat korábban megjelent négy kötete csak gyerekekhez szólna, de azok (így vagy úgy) leginkább kisebb gyerekekről szólnak, míg a Jedi Akadémia főszereplője nem Darth Vader és különféle rokonai és barátai, hanem egy tatuini fiú, aki épp kijárta az általános iskolát, és minden vágya, hogy pilótaképzőbe mehessen.
Ez egy jó humorú, kedves és szerethető regény, és ekulton írtam róla.

Címkék:

kedd, november 08, 2016

Ted Chiang: Érkezés – Életed története és más novellák

Az utóbbi évek egyik (ha nem a) legjobb sci-fi könyve ez, és ki tudja, megjelent-e volna valaha, ha nincs a mozifilm. Pedig eredeti megjelenésekor is sokan így vélekedtek róla. A film alapjául szolgáló novella mellett további hét sorakozik itt, mind más és más, bár a végére kirajzolódik belőlük egy nyitott és okos, éles szemű és bátor író. Az, hogy az emberek lelkivilága érdekli, Bradbury-re emlékeztet, de a tudományos precizitás és kidolgozottság inkább a hardcore sci-fi szerzőkkel hozza őt rokonságba. Bradburyhez mérten Chiang nem mutat annyi együttérzést, megértést és szeretetet úgy általában az emberek iránt, de így is nyilvánvaló, hogy mikor szimpatizál a szereplőivel – ahogy az is, hogy jellemábrázolás terén messze felülmúlja a legtöbb sci-fi szerzőt. Olyannyira, hogy ez a kötet legalább annyira szépirodalom, amennyire „csodálatosan fantasztikus”. Sci-finek pedig a kifejezés eredeti értelmében számít: bár vannak itt is űrhajók és földönkívüliek (épp az „Életed történeté”-ben), a maga módján mindegyik írás tudományos fantasztikum. Vagyis Chiang azt teszi, mint megannyi nagy sci-fi író (és a világ folyását megváltoztató gondolkodó és felfedező): eljátszik a „mi-lenne-ha” kérdésével. S teszi mindezt így vagy úgy tudományos alapon, vagy ha mégsem, akkor attól „tudományos”, amilyen pengeéles logikával és aprólékosan építi fel a történetet

Címkék:

vasárnap, október 30, 2016

Roald Dahl: A barátságos óriás

Roald Dahl nevét sokan a felnőtteknek szóló Meghökkentő mesék sorozatból ismerik, de a gyerekeknek is meghökkentő meséket írt, s bár minden könyve más és más, abban mindegyik egyezik, hogy fiatal olvasóit nem nézte csekély értelműeknek. Sosem volt rest igazi mondanivalót adni a gyerekeknek, ha pedig az ostobaságot és lustaságot kellett ostorozni, végképp nem fogta vissza magát. De az üzenetet mindig úgy adta át, hogy az olvasó közben remekül szórakozzon.
Ezen regénye tele van nyelvi leleményekkel, amiket a káprázatos fordítás vissza is ad. A címszereplő minden idők alighanem legjobb fej, legszeretetreméltóbb óriása, ám ez csupán egy ok a számosból, amely miatt érdemes elolvasni a könyvet.

Címkék:

Timo Parvela - Bjørn Sortland: A játék

A Kepler62 sorozat eme első része azért került a kezembe, mert a kiadó azzal promózta, hogy „a finn klasszikus segítségével átvezetheted a virtuális játékok világából a gyereket az irodalom dimenzióiba”. Arra meg nagy szüksége lenne a nagyobbik fiamnak. És annyi bizonyos, hogy a könyv nagyon tetszett neki, és várjuk a folytatást.

Címkék:

szerda, október 05, 2016

Kubo és a varázshúrok

Ez egy rendkívül különleges animációs film. Megannyi értelemben különleges, de leginkább azért, mert, bár Amerikában készült, és rengeteg kaland, akció és humor van benne, olyan ősi és mély mondanivalót hordoz, amilyet manapság nagyon ritkán találni meg a mozgóképes médiumban. Mesefilm, mely nem átall félelmetes és szomorú is lenni – híven úgy az igazi, valós élethez, mint ahhoz a világhoz és üzenethez, amit bemutat és elmond.

Címkék:

Philip K. Dick: Emlékmás

Az Emlékmás című válogatásba hat, klasszikusnak számító, magyarul már korábban megjelent novella került (melyek zöme így vagy úgy de a mozivásznon is felbukkant), és ugyanennyi eddig kiadatlan. A felhozatal így elég vegyes, a zseniálistól a maradékig van itt mindenféle, de még az olyan, hovatovább kiszámítható sztori is súlyos mondanivalót cipel, mint a záró „Mi az ember?”, mely akár egy nyitottabb női magazinban is helyet kaphatott volna, mert talán ez az egyetlen Dick-írás, melyben van valamiféle romantika. Vagy ott „A megőrzőgép”, mely egy hagymázas ötletre épül: mi lenne, ha egy gép élőlénnyé tudná változtatni a klasszikus zeneműveket, s mivé válnának aztán ezek, ha szabadjára engednénk őket…

Címkék: