nat b

RandomSky

Név:

Ez amolyan félblog, nem igazi. Inkább csak arra van, hogy feltegyek akármi cikket, legyen Hammer-es, ekulturás, endless-es, vagy bármi egyéb, ami nekem valamiért fontos. És nem csak zenékről meg könyvekről meg filmekről. Hanem pl. helyekről, ahol járok. És biztos lesz itt pár gondolatom is, meg hasonlók.

kedd, január 02, 2018

Best of 2017

• Könyv
Eckhart Tolle: A most hatalma
Legjobban tetsző fotós könyvek:
Könyvileg vegyes év volt ez, jó, de jó pár olyan könyv került fel a listámra, amiről nem én írtam a cikket. Klassz volt az is, hogy több íróval (Tisza Kata, Erlend Loe, Szöllősi Mátyás) interjúzhattam is, mind remek élmény volt. Ahogy az is, hogy dolgozhattam a Philip Pullman-féle Északi fény trilógia új kiadásán és a végre elkészült folytatás/előzményregényen. Mi több, életemben először lefordítottam egy könyvet is. Nem valami nagy cuccot, egy mesekönyvszerűséget, mely Tolkien életéről szól, de jó volt vele molyolni.


• Film
Idétlen időkig (végre megnéztem, és örök kedvenc lett belőle)
És két különlegesség:
Az a fura, hogy moziilag ezt az évet kevésbé éreztem erősnek, legalábbis kevesebbszer jutottam el moziba, és úgy tűnt, nem szól most annyi film hozzám. Mégis hosszabb listát írok azokról, amik emlékezetesek, amiket DVD-n is meg akarok venni, mint múlt évben.

Bizony, ebben az évben olyan sok különféle fotós kiállításon jártam, hogy van miért külön emlegetni őket. És ezek csak azok, amelyek a legjobban tetszettek (és a Kornissra még el sem jutottam).


• Koncert
Fates Warning / A New Tomorrow, A38
Nomad / Slogan, ShowBarlang
Dream Theater, Tüske csarnok
Mastodon / Ørdøg, Barba Negra Track
Avatarium, Dürer kert
VoiVod / Perihelion, Dürer kert
Aebsence, Kék Yuk
Sólstafir / Myrkur, A38
Időrendi sorrend, bár nehéz lenne megmondani, melyik tetszett a legjobban. És nem is tudom, volt-e valaha olyan év, amikor elmondhattam, hogy az év végi 20-as albumlistám első négy helyezettjét is láthattam élőben. Döbbenet. És hogy amiket fel sem tettem a listára, azok is jók voltak. És mennyi koncertre el se jutottam!


• Dalok
...és némi bónusz hardcore arcoknak

2017 simán durvább év volt, mint 2016, amikor még azt hittük, hogy, pedig dehogy.
Azért ilyen kultúr értelemben frankó év volt szerintem, amint fentebb látható. Kivéve, hogy meghalt Chris Cornell és Warrel Dane. Nekik még nagyon nem kellett volna...
Ami még jó volt ebben az évben számomra: eljutottam pár napra Bergenbe, s azóta együttérzek a Monty Python-féle kék papagájjal: én is vágyok vissza a fjordokra. Megjártam a birminghami Photography Show-t (mivel kivételesen pont a London Book Fair után tartották), az is jó élmény volt. Persze rengeteget fotóztam is, bár a Flickr-en egy fia képemet nem válogatták be az Explore-ba. Úgy fest, a közízléstől távol járok, de az észlelhető művészi színvonal számomra még elérendő magasságokban van. Sebaj, az élmény a fontos. Továbbá ebben az évben írtam a FotóVideó magazinba jó pár cikket, főleg teszteket ilyen-olyan fotós cuccokról, de oda is készítettem néhány frankó interjút, amikre büszke vagyok. De ennek a történetnek valószínűleg el is jött a vége (bár még van pár bevállalt és megírandó cikk előttem), mert úgy vagyok vele, hogy a hobbimban nem akarok senkivel harcolni, arra ott van az élet többi része, nem? De gond egy szál se, jó, hogy részese lehettem annak a lapnak is.
És annak is nagyon örülök, hogy elindítottam a Hammer honlapján Az irodalom visszavág - Magyar írók és a rock/metal zene sorozatot, melyből 3 rész jelent meg '17-ben, és lesz még jó pár '18-ban.

És akkor kívánom, hogy 2018 végre igazán, tényleg jó év legyen mindannyiótoknak! Ragyogjatok, legyetek a mostban (Tolle nyomán), és ha sikerült, mutassátok meg nekem is, hogy kell :)

Címkék: , , , , , , ,

vasárnap, december 31, 2017

Északi fény: Värttinä / Mari Boine koncert, MüPa, 2017.12.18.

Ahogy a MüPa honlapja írta, „a skandináv világzene két kultikus előadója” lépett fel a magától értetődőnek tűnő, de a koncerten számos értelmezéssel gazdagodott „Északi fény” esten
A finn Värttinä esetében tudtam, hogy vidám, tempós, de a mélységeket sem nélkülöző koncertre számíthatok, és nem is kellett csalatkoznom. A számi Mari Boine zenéjét viszont szégyenszemre nem ismertem korábban, ám a koncertje megindító és gyönyörű volt. S így egyben az egész az év egyik legjobb élménye számomra.

Címkék: ,

szombat, december 30, 2017

Vancsó Zoltán - könyv, interjú, slideshow

Vancsó Zoltánt jó ideje napjaink egyik legizgalmasabb, legegyedibb látásmódú fotósának tartom, és ebben az évben elég sokszor volt szerencsém a munkásságával foglalkozni.
Először is, írtam a legutóbbi fotóalbumáról, melynek Facebook – Az első évek 2010-2015 a címe.
Aztán készítettem vele egy meglehetősen őszinte és engem legalábbis felvillanyozó interjút, mely két részletben jelent meg, egyik fele az ekulton, másik fele a FotóVideó magazinban (utóbbiban nyomtatott formában is).
S bár sajnos ebben az évben egyetlen workshopjára vagy táborába se jutottam el (utóbbiban még sose jártam), viszont ott voltam a Lurdy moziban a Zoltán Képszínháza: Fakuló szezon - Vakáció és válság analógiája c. slideshow vetítés ősbemutatóján. 2017-ben kijutott nekem a remek és emlékezetes fotós kiállításokból (Salgado, Alex Webb, Elliott Erwitt, Sziget 25 (Benkő Imre egyik képén én is látható vagyok), Bruno Barbey Frankfurtban, Vivian Maier (bár ez a kiállítás pont nem volt annyira lenyűgöző)), de egyik sem adott ilyen sajátos élményt. Ez a slideshow vagy diaporáma vagy diavetítés ugyanis egyszerre volt kiállítás és mozi. Zoltán zseniálisan válogatta hozzá össze a képeket és zenéket, amelyek külön-külön is nagy élményt jelentettek volna, de így meg szinte sokkoló volt, jó értelemben.

Címkék: , , , , ,

Tisza Kata: Akik nem sírnak rendesen + interjú, miegymás

Számomra az év egyik leginkább meghatározó élménye volt Tisza Kata új könyve. Nálam tiszta lappal indult a hölgy, a 10 évvel ezelőtti felhajtásról mit sem tudtam, de nem is érdekelt. Ritka és nagyon jó élmény, hogy belelapozok egy könyvbe, és pár sor után tudom, hogy KELL. Az Akik nem sírnak rendesen ilyen volt, de sokkal többet adott, mint elsőre gondoltam. Rengeteg-rengeteg élettapasztalat, keresetlen őszinteséggel kimondott igazság van benne. Olyanok, amiknél legszívesebben felkiáltottam volna, hogy "igen, ez az, ezt mondom már mióta, hiába", meg hogy "azt az eget, ez de nagyon betalált", meg hasonlók. Megosztó könyv, ahogy Kata személyisége is, de szerintem leginkább azért megosztó, mert amikről beszél, azokkal a többség nem mer, nem szeret, nem akar szembenézni - pláne, hogy előbb-utóbb kénytelen lesz. És jobb úgy menni elébük, hogy készülsz rá, hogy gondolkodtál már rajta...
Tisza Kata. Fotó: én
Aztán volt a Petőfi Irodalmi Múzeumban egy (illetve kettő) felolvasóestje Katának, Másik Jánossal közösen. Az is döbbenetes élmény volt, azért is, ahogy Kata felolvasott, de azért is, ahogy János énekelt, meg a kettejük közötti kölcsönhatás miatt is. Erről is írtam cikket, a YouTube csatornámra meg felraktam pár videót is, amiket ott készítettem.
S végül júliusban interjúztam is Katával. Másfél órát vettem fel, és sokkal többe került leírni, és égett a képemről a bőr, hogy olyan sokára készültem el vele, de nem vesztett semmit az értékéből közben sem. Szerintem baromi jó interjú lett, nem miattam, nyilván, hanem amiket mondott, és persze olyan hosszú, hogy önmagában is kitenne egy könyvet. Ekulton két részletben jelent meg, ez itt az interjú első fele, a második fele meg az első végén lévő linken található.

Címkék: , , ,

szerda, december 27, 2017

Erlend Loe: Doppler hazatér + interjú

A fene se gondolta volna, hogy Erlend Loe visszahozza Dopplert, s még egy könyvet szentel neki, megalkotván így a férfi életközépi válság trilógiáját.
Ami aztán a Doppler hazatér-ben történik, arra lehetett is számítani, meg nem is. De hazudnék, ha azt mondanám, jobban arclekaparós könyv, mint a két korábbi rész.
Viszont egész áprilisig nem is álmodtam arról, hogy egyszer majd interjúzok az íróval, aztán tessék, ez is megtörtént. Arra számítottam mondjuk, hogy jó lesz, de még annál is jobb volt.
Az interjú leírva, de létezik videós verzióban is (katt az írott verzióra, s kicsit lefelé görgetni), bár sajnos elég halk lett, és a kamera végig huntingolt, ahogy szakszóval mondani szokás.

Címkék: ,

kedd, december 26, 2017

Molnár Krisztina Rita: Derűs hétköznapok – Kalendárium

Bár valamelyest az ünnepek is megjelennek benne, ez a Kalendárium azért is különleges, mert a hétköznapokról szól, arról, hogyan lehet azokat tartalmasabbá, élhetőbbé tenni. Teszi ezt az írónőtől és illusztrátortól már megszokott, rájuk oly jellemző bájjal, finomsággal és érzékenységgel. Szívesen adnám ajándékba úgy mindenkinek.

Címkék:

vasárnap, december 03, 2017

Chade-Meng Tan: Belső Kereső Önmagadhoz

Chade-Meng Tan a Google HR szakértője, aki a keleti tanokra építve alakított ki egy olyan meditációs és önsegélyező technikát, melyet a modern nyugati világban élő emberek könnyebben elsajátíthatnak és használhatnak - önmaguk s a világ örömére. Az írónak van humora, és képes úgy magyarázni, hogy bárki megérthesse. A könyv emberek ezreinek (valójában millióinak és évek ezreinek) tapasztalataira és eredményeire épül, tehát ki lehet jelenteni, hogy a meditáció működik és jót tesz. És ezt immáron számtalan tudományos kutatás is bizonyítja. Úgyhogy hajrá, menjen mindenki meditálni! :)

Jostein Gaarder: Kérdem én

Melankolikus hangulatú képek díszítik Jostein Gaarder elvileg gyerekeknek szánt, de felnőtteket is gondolkodásra késztető, csodaszép könyvét, melyben csak kérdések vannak, oldalpáronként egy, talán kettő. Így aztán elolvasni pár perc ezt a könyvet, megválaszolni a kérdéseit azonban egy élet sem elég.

Címkék:

Ian McDonald: Luna – Újhold

A Luna egy olyan, jövőbéli Holdon játszódik, amit már valamelyest meghódított az ember. Öt nagy dinasztia uralkodik rajta meg azokon a piacokon, amelyeket a Hold maga nyitott meg. Így például a főszereplő család, a brazil származású Corták a hélium-3-ból élnek – ezzel világít ugyanis a Földön maradt emberiség. A kék bolygó, ha nem is ment még teljesen tönkre, olyan állapotban van, amilyennek a jelen alapján nem nehéz elképzelni – ám mindezt McDonald viszonylag röviden és velősen intézi el. A Luna nem a Földről szól, hanem arról, hogy miféle civilizációt alakíthat ki az ember egy teljesen új, és nagyon-nagyon nem embernek való terepen. És ebben aztán kiéli magát az író!

Címkék:

péntek, november 17, 2017

Gavin Edwards: Bill Murray és a Tao

Bill Murray hihetetlen egy fószer. Elképesztő sztorik keringenek róla az interneten, amiket az ember simán el is hisz, amennyiben látta már őt valamelyik filmjében (például az Idétlen időkigben, a Szellemirtókban vagy az Elveszett jelentésben). Gavin Edwards-ot is ez indította el ennek a könyvnek a megírására, ám végül jóval több lett a kötet, mint a Murray-hez kapcsolódó, meghökkentő esetek gyűjteménye. Murray ugyanis a nagy taoista és zen mesterek módszerét alkalmazva, teljesen váratlan, meghökkentő húzásaival kizökkenti az embereket a megszokott kerékvágásból. Ez pedig azért jó, mert lehetőséget ad, hogy másként nézzünk magunkra, az életünkre, a világra – ami hovatovább a megvilágosodáshoz is elvezethet…

Címkék:

hétfő, október 30, 2017

John Irving: Garp szerint a világ

A Garp szerint a világ a ’70-es évek végének/’80-as évek elejének egyik amerikai kultuszkönyve, melyből 1982-ben mozifilm is készült. Ahogy az új magyar kiadás borítójáról sejteni lehet, Robin Williams volt a főszereplője, Glenn Close játszotta Garp anyját, és mindent összevetve jó film volt, de azért a könyvet is el kell olvasni.
Ennek ellenére én egész eddig az új kiadásig nem olvastam el. Taszított a könyv vastagsága meg a kis betűméret. Meg voltak félelmeim, hogy fájni fog. Ezek beigazolódtak, de az is, hogy tényleg el kell olvasni. 

Címkék:

vasárnap, október 29, 2017

Sebastião Salgado: Genesis – kiállítás a Műcsarnokban

Sebastião Salgado korunk egyik legfontosabb fotográfusa, mind művészi értelemben, mind pedig annak fontosságában, amit képein elénk tár. A Műcsarnokban tegnap este nyíló tárlaton legutóbbi projektjéből, a Genesisből láthatunk számos fotót – ez a sorozat a Föld azon részét mutatja be, amely a modern civilizációtól szinte érintetlenül, a teremtés avagy az őskor óta mit sem változva létezik.
Gyönyörű és felkavaró kiállítás, november 12-ig látogatható, menjen, ki látni mer! :) Teljes cikkem ekulton

Címkék: ,

csütörtök, október 19, 2017

Chris Cornell emlékest, 2017.06.23., A38 Hajó

Az van, hogy május 18-án meghalt Chris Cornell, a Soundgarden énekese, és az eléggé megzúzott. Amit akkor írtam, tán sosem fogom megjelentetni sehol, mert talán túl személyes, bár eléggé biztos vagyok benne, hogy senkit nem érdekel annyira - s pont ezért sem.
Viszont eltelt azóta 5 hónap meg egy nap, szóval elkezdem újra kirakni az ilyen-olyan cikkeimet ide. Kezdve a Cornell emlékestről szóló cikkemmel. Van rakat fotóm is róla, a cikkben a link.

szombat, május 13, 2017

The Photography Show – Birmingham

Úgy hozta az élet, hogy épp Angliában jártam más okból kifolyólag, így el tudtam menni a birminghami Photography Show-ra, ami ugyan nem olyan fontos rendezvény, mint a Photokina, de így is roppant érdekes meg izgalmas.
És itt vannak fotóim róla.
The Photography Show 2017, Birmingham

Címkék: ,

Szily László: Kitolás – Túlélőkalauz kezdő apáknak

Közhely, hogy az apák le vannak sza… szavazva, és hogy hozzájuk aztán nem szól egy könyv sem. Ez már jó ideje nem igaz, de kb. igaz volt, mikor az első Kitolás könyv először megjelent, még 2003-ban. Ugyanis cikkem tárgya eredetileg két részből állt, ám ez az új kiadás mindkét kötetet tartalmazza. Az első részben a terhesség-szülés-csecsemőkor viszontagságait veszi végig a szerző az egyszeri, nyomorult apa szemszögéből, a második pedig a kisgyerekkorét (úgy az óvoda végéig).
Lehet rajta megbotránkozni és nagyokat nevetni, és mindent a kettő között. Teljes cikkem ekulton.

Címkék: