csütörtök, december 05, 2019

David Almond: A ​nap színe

Egyetlen nyári napba ill. kb. 160 oldalba írta bele David Almond a gyermekkort, annak végét, a gyászt és annak feldolgozását, a megélt életet, és még a Nap színét is. Megannyi dolgot, amit át szeretnék adni a gyerekeimnek: hogy tudják így látni a világot, hogy mennyi csoda van benne, itt és most. Nem is tudom, tud-e bárki más úgy írni, mint Almond. 

Neil Gaiman: Sandman: Az Álmok fejedelme-gyűjtemény 1.

A Sandman már eredeti megjelenésekor (’80-as évek vége/’90-es évek eleje) kultikussá vált, lévén hasonlóan forradalmi a képregény műfajában, mint ami ugyanakkor a rock/metal zenék terén zajlott (grunge, progresszív metal stb.). Az, hogy a Fumax pont ezeket a vaskos és drága gyűjteményes köteteket adja ki, jelzi, hogy van akkora piacuk, hogy megérje, és ebből arra következtetek, hogy nemcsak azok veszik meg, akik közel három évtizeddel ezelőtt külföldi magazinokat böngészve álmodoztak róla, de a később érkezettek is. Persze ez a sorozat időtállóságának is köszönhető.
Az első kötetben az első három gyűjteményes kötet szerepel, ezek már megjelentek egyszer magyarul, de annyira veszettül gyönyörű ez az új verzió, hogy sajnos KELL.

vasárnap, november 24, 2019

Papolczy Péter – William Shakespeare – Szabó Lőrinc: Hogyne szeretnélek! – szonettek három hangra

Ebben a szép kis kötetben van egy narancssárga könyvjelzőszalag, rakat mókás illusztráció, valamint jónéhány Shakespeare örökbecsű szonettjeiből, s azok három verzióban: a (többé-kevésbé) eredeti angol nyelvűben, Szabó Lőrinc szépséges fordításaiban, valamint a kapcsolódó kultúrtörténeti érdekességekkel is szolgáló Papolczy Péter sajátos értelmezéseiben. Utóbbiak nagyon maiak, jobbára módfelett viccesek és azt az elvet követik, hogy ebben az országban legalább az asszociáció még szabad

vasárnap, november 10, 2019

Garth Ennis: John Constantine, Hellblazer: Káros szenvedélyek

John Constantine okkult detektív figuráját Alan Moore alkotta meg a Mocsárlény általa írt részeihez, de aztán a róla szóló, önálló képregényeket Jamie Delano kezdte el írni a DC Comics-nál. Az észak-ír születésű Garth Ennis 1991-ben vette át a sorozatot, mely addig is sikeres volt, de ő új szintre emelte. Nem csoda, hogy a Constantine – A démonvadász című, 2005-ös mozifilm, Keanu Reeves főszereplésével, erősen erre a kötetre épült. Melynek a legfőbb ereje nem is az okkult vonalban van, hanem az emberi oldalában, amit elsősorban a rák kapcsán írt bele a sorozatba Ennis. Kemény, őszinte, nagyon ott van.

hétfő, október 28, 2019

Molnár Krisztina Rita: Remélem, örülsz

Novelláskötet az emberi életről, a gyakran hétköznapinak tűnő, mégis sorsfordító pillanatokról, múltról és jelenről, melyek között olyan kicsi a különbség. Van benne derű és szép is, de a vége megzúzott. Ennek ellenére ez az a fajta szépirodalom, ahol nem a lila köd vagy a világfájdalom, hanem a valóság, a lényeg megragadása és együttérző ábrázolása számít.

kedd, október 22, 2019

Joanne Harris: Az epertolvaj

Vianne Rocher régi ismerősünk. Ő volt a Csokoládé című regény hősnője, mely épp két évtizede jelent meg, és hatása a népszerű irodalomra máig érződik. Joanne Harris akár egyszemélyben is felelőssé tehető a gasztroregények elterjedéséért, de míg annak divatja lecsengett, s mára inkább beépült az elsősorban nőknek szánt irodalomba, mélyebb szinten az erős és független nők ábrázolásának, köztudatba hozatalának úttörője volt.
Mindazonáltal a korábbi két folytatás nem talált utat hozzám, minden mondanivalójuk és izgalmas cselekményük mellett is erőltetettnek éreztem őket. Ám Az epertolvaj, a negyedik kötet a sorozatban, újra elvarázsolt. Ekulton írtam le, miért.

péntek, október 11, 2019

Bryan Lee O'Malley: Repeta

Bár az elején amolyan tipikus amerikai sitcomnak tűnik a sztori, idővel felerősödik benne némi természetfeletti szál, s vele együtt a mondanivaló is, amit viszont az egyre kuszább történetből nem mindig könnyű kiszálazni. A főszereplő Katie nem igazán gondolja át, mit csinál, és ez is rém emberi, az meg, hogy ebből katyvasz lesz, teljesen logikus, hiszen minél régebbi dolgot csinál vissza a varázsgombával, annál több minden változik meg, mire újra felveszi a jelenben a fonalat. Viszont mindeközben azért jut is valamire, és amire jut, azért nagyon megérte végigolvasni ezt a vaskosnak tűnő, igen kreatív megoldásokkal operáló képregénykötetet. 

kedd, szeptember 24, 2019

Ray Bradbury: Az illusztrált ember

Bradbury második novelláskötete volt ez, 1951-ben jelent meg. Hogy az idő fogott-e ezeken az írásokon, relatív. Egyfelől a hidegháború elején és az űrkorszak előtt íródtak, tehát bizonyos technikai elemek mai szemmel végképp idejétmúltnak hatnak (hogy mondjuk az ember rakétákon járja be az űrt, meg hogy az az űr mennyire különbözik attól, amit ma tudunk róla). Másfelől viszont Bradbury már ekkor is az emberire koncentrált, s az nem változott. Ugyanakkor már az első novellában (A szavanna) döbbenetes módon előre látta, mit hoz a jövő – lényegében az okoslakásokat írta meg, jelenünket és közeljövőnket. De ebben sem a technikai részletek ragadták meg, hanem hogy milyen hatással lesz mindez az emberre. Megrázó, hogy közel 70 évvel ezelőtt megírta a technikai fejlődés okozta elidegenedést, itt épp gyerekek és szüleik tekintetében.

szombat, szeptember 21, 2019

Wéber Anikó: Az ​osztály vesztese

Van az iskolai bántalmazás. Vannak az iskolai osztályon belüli osztálykülönbségek, vagy nevezzük kulturális vagy akár emberi különbségeknek. Van az, hogy mindenkinek megvan a maga baja. És hogy nincs két ember, aki ugyanazt a dolgot ugyanúgy látná. És lehet mindebből egy szájbarágós regényt írni, vagy lehet egy ilyet, mint ez, ami őszinte, egyszerű (abban az értelemben, hogy követhető), valóságos. Nekem legalábbis annak tűnt.
Ezért szeretném, ha minél több, a regényben szereplő 5. osztályoshoz hasonló korú iskolás elolvasná. Nem kötelezőként, de segítségként. Meg persze a szüleik és tanáraik is. Mert a regény, szintén nem szájbarágósan, de arra is rávilágít, hogy a felnőtteknek jobban oda kellene figyelniük a gyerekekre...

kedd, szeptember 17, 2019

PEAR JAM - A magyar Pearl Jam tribute csapat a Muzikumban, 2019.09.13.

Still Alive! volt a magyar Pearl Jam tribute zenekar koncertjének a címe, és nem pusztán az örök PJ himnusz miatt, hanem mert Töce gitáros kivált, és emiatt elmaradt az előző pesti buli, és szóval az évek meg a problémák meg minden… ja, még élünk. De még hogy!
Házibuli volt ez és együttlélegzés. Hammer site-on a koncertbeszámolóm.


vasárnap, szeptember 01, 2019

TATTOO THE SUN FESZTIVÁL - Watch My Dying, divideD, Diabolus In Musica, 2019.08.30.

A nyár tökéletes zárásaként a Dürer Kert lezajlott, irgalmatlan Tattoo The Sun fesztiválon most csak három bandát sikerült megnéznem a sokból, és mind máshogy volt klassz.
A Diabolus In Musica a kert színpadán zenélt feelingesen, illőn az időponthoz.
A divideD a '80-as éveket turbózta fel látvány- és dallamorgiával.
A Watch My Dying meg a 20. szülinapját ünnepelte vendégekkel, lufikkal, érett zúzással és vásott poénokkal, története egyik legjobb koncertjét adva.
Hammer site-on a cikkem meg link sok fotóhoz. 



szerda, augusztus 28, 2019

Molnár Krisztina Rita: Borostyán, az időkapus

Fraknó vára Ausztriában található, Burgenlandban. Egykor Magyarországhoz tartozott, s máig az Esterházy-család birtoka. Számos érdekessége van, de a legfurcsább mégiscsak a kitömött krokodil, amely az egyik boltív alatt lóg. Ő az egyik főszereplője Molnár Krisztina Rita legújabb gyermekkönyvének, melyben talán az a legfantasztikusabb, hogy a valóságról (történelemről, kultúrtörténetről) mesél úgy, hogy leköti az olvasót.
Teljes cikkem ekulton.