Katarzyna Ryrych: A Bojtorjánmező lakói

A lengyel szerző könyve azt mutatja meg, hogy a gyermekkor örök, ebben a modern világban is. Elvarázsolt, fura, megható és vicces, nagyon szerethető könyv.

Teljes cikkem róla ekulton.

Kojot négy lelke

Magyar rajzfilm az észak-amerikai indiánok eredetmítoszáról, meg arról, hogy még mindig lenne tán értelme megpróbálni helyreállítani a harmóniát az emberiség és a természet között. Egyedi képvilágú, megindító és erős film, mely nem fél humort is használni.

Teljes cikkem róla ekulton.

Neil Gaiman - Michael Zulli: A tények Miss Finch távozásának ügyében és más történetek

Ez a szép kiállítású, keményfedeles képregénykötet eredetiben 2007-ben jelent meg. Nem tartozik a legfontosabb Gaiman-képregények közé, egyértelmű, hogy a Netflix-féle Sandman: Az álmok fejedelme tévésorozat sikere nélkül várhattunk volna rá tovább. De semmiképp sem „maradék” cucc ez, nagyon is örömteli, hogy megjelent. Akkor is, ha megosztja az olvasóit, már csak Zulli sajátos rajzstílusa(i) miatt is.

Teljes cikkem ekulton.

Mad Robots / Ghost Toast / Tengeri Püspök, Bp. Dürer Kert, 2023.03.17.

Három remek underground banda zúzta meg Szent Patrik napján a Dürer Kertet, nekem katartikus élményt okozva, megerősítve, úgy abban, hogy ott vannak a legjobb zenék, meg hogy én is ott érzem otthon magam, akármi legyen is (márpedig akármiből igen cifrán jutott mostanság, máshogy is lehetnék underground, ha picit máshogy alakul).

Lelkes, ám visszafogott cikkem a Hammer oldalán olvasható, s ott van link sokkal több fotómhoz is.

Katya Balen: Október, Október

A cím egyben a főszereplő neve: a 11 éves lány édesapjával él az erdőben, vadon és szabadon, mondhatni, ami azt is jelenti, hogy maguk termelik, gyűjtögetik és akár vadásszák az élelmüket. Októbert az apja tanítja, leginkább gyakorlati dolgokra. Anyját szinte sosem látja, de még annál is ritkábban kívánja látni – kicsikorában elköltözött Londonba, és Október teljes mértékben boldog és elégedett az életével így, ahogy van. Mindez idillinek is tűnhet, de persze nem lenne történet és regény mindebből, ha nem történne valami. Valami rossz, amit a könyv fülszövege is elárul. És ahogy sejthető: miután édesapját baleset éri, a lányt a „nő, aki az anyja” veszi magához, s persze sem a vele való együttélés, sem a londoni iskolába beilleszkedés nem megy könnyen az erdőhöz szokott gyermeknek.

Teljes cikkem erről a csodás könyvről ekulton.

David Almond: Paper Boat, Paper Bird

A Paper Boat, Paper Girl rövidke kis könyv, főszereplője ugyanaz a Mina, aki a Skellig (avagy Szárnyak titka) c. regényben is szerepel, s mely David Almond legnagyobb sikere volt. Utóbb a My Name is Mina c. könyv is róla szólt. Ez a szépséges kis kötet azonban független mindkettőtől, és egy apró epizódot mesél el csupán. Melyben a világra sajátosan nyitott, azt sajátosan értelmező és élő, tizenéves lány Kiotóban, a császári Japán régi fővárosában jár. 

Teljes cikkem ekulton.

Mester Csaba • Tóth-Laboncz Attila: Viva Las Vegas! – Egri Péter misztikus utazása

32 oldalas képregény módfelett szórakoztató, csak részben valós sztorival, és ember legyen a talpán, aki megállja, hogy ne hallgassa mellé Egriék vérpezsdítő zenéjét. Magam ugyan nem vagyok egy nagy rockabilly fan, de őket még én is elismerem. Mester Csaba jellegzetes stílusú fekete-fehér rajzai remekül átadják a zene és a sztori hangulatát, tényleg laza és menő az egész.

Teljes cikkem ekulton.

Frank Herbert: A Dűne Káptalanház

A Dűne sorozat hatodik része ez, egyben az utolsó, amelyet Frank Herbert írt – egy évvel megjelenése után az író elhunyt, s magával vitte a sírba a történet konklúzióját. Máig emlékszem, milyen érzés volt, mikor először olvastam el az első magyar kiadást. Egyszerre volt szikrázóan felvillanyozó és mélységesen döbbenetes élmény – hogy mire vezette ki Herbert a sztorit, és hogy meghalt, és sosem tudjuk meg…

Mégis érdemes végigolvasni (mind a hatot), mert szemléletformáló ereje van.

Teljes cikkem ekulton.

Metal Lords

Ha úgy nézem, ez alapvetően egy ostoba tinifilm a Netflixen, amiben történetesen metal szól, tehát mégis tetszik.

Ha úgy nézem, egész sok különféle fiatalkori probléma megjelenik benne. Felszínesen, de ott van. Ha neked is van hasonló bajod, talán pont jól jön, hogy egy ilyen filmben szóba kerül, mely azt sugallja, hogy de azért rendbe jöhetsz, majd "a zene segít". De az is lehet, hogy csak felidegesít, hogy elbagatellizálják. És épp úgy igaz, hogy ennyitől senki nem gyógyul meg, mint az, hogy de attól még nagyon sokat segíthet a zene.

Igen, amerikai, tinivígjáték rakat klisével és hülyeséggel. De igen, a metal ez is. Lázadás, sebzettségből fakadó fuck you a világnak. De az is, amit Hunter Odüsszeusz kapcsán előad az osztályban. Remek beszéd, és igaz, akkor is, ha a metal ennél is sokkal több.

Zeneileg gyorstalpaló a legfontosabb bandák említésével, és valahol vicces, hogy Tom Morello, a Rage Against The Machine gitárosa volt a producer (meg a Skull Fucker dalát is ő írta), és egy kis szerep kedvéért fel is tűnik, Scott Ian (Anthrax), Kirk Hammett (Metallica) és a mindig bölcs Rob Halford (Judas Priest) társaságában. (Volt hasonló a Pop, csajok, satöbbi filmverziójában is, meg sok más helyütt.)

Bolondos, aranyos, néhol komoly, néhol szörnyen blőd film ez, de a zenén túl is bőven van benne jó, amiért megéri megnézni. (És Hunter egy kicsit Lénárd Lacira emlékeztetett, talán ilyen lett volna fiatalon, ha zenésznek áll Amerikában, nem pedig metal lapot indít emitt a végét járó(?) múlt rendszer napjaiban.)

 

Hunter metal listája:

Neil Gaiman - P. Craig Russell: Északi mitológia II.

Minőségi, szórakoztató képregény (több különféle rajzolóval), de a mítoszok sűreje, a mélysége is ott van. Épp ezért többször olvasós darab ill. sorozat.

Teljes cikkem ekult.

Nekünk írták a dalt! - A magyar populáris zene hőskora és társadalmi hatásai, 1957-től a rendszerváltozásig / Kiállítás a Zene Házában

Egy évvel azután, hogy megnyílt a Városligetben a Zene Háza, ez a különös, elvarázsolt hangulatú épület, 2023. január 22-én megnyitották első időszaki kiállításukat is. Mely kiállítás az egyik (ha nem A) legélvezetesebb, amin valaha jártam. S meggyőződésem, hogy azoknak is az lehet, akik még nem éltek az említett korban. Nekem „gyerekkorom lexebb dalai”-t idézi, szüleim 1 ill. 3 évesek voltak ’57-ben, úgyhogy számukra a lázadó ifjúkor is megjelenik itt, de a nálunk később érkezettek is jól fogják érezni magukat. Méghozzá azért, mert ez egy elképesztően kreatív ötletekkel teli, interaktív kiállítás.

Olyannyira, hogy két cikket is írtam róla.

A metal felől közelítő a Hammer honlapján olvasható.

Az általánosabb az ekultura.hu-n.

(De a fotók sem teljesen egyeznek a kettőben.)

 

Alan Moore: Különleges Úriemberek Szövetsége 2.

Alan Moore 1999-ben indult képregénysorozata legfőképp viktoriánus kori fiktív művek hőseit és gonoszait állítja csatasorba, hogy fergeteges, sziporkázó és vérfagyasztóan izgalmas kalandokban részeltesse szerencsés olvasóit. Eme második kötet úgy kezdődik, hogy égen-földön nem látni a címbéli szövetség bármely tagját. Hamar kiderül, hogy azért, mert a nyitóoldalak a Mars bolygón játszódnak, ahol épp csata zajlik, melynek folyományaként földönkívüliek támadnak Földünkre. Ahol aztán pont, hogy a K.Ú.Sz. tagjaival kell felvenniük a harcot – s úgy tűnik, az invazív förtelmek állnak nyerésre… 

Teljes cikkem ekulton.