Rédei Viktória – Gyuricza Márta: Az Ezerfejű Történetei. Második: Mihály és a sárkány

Az Ezerfejű Történetei sorozat második kötete ez, immáron 160 oldalon (az első 96 oldalas volt), és bár más szereplőkre helyezi a hangsúlyt, nagyon is folytatása az elsőnek (mely tavasszal elnyerte az Alfabéta-díjat az önállóan megjelent 20 oldal feletti terjedelmű Kép-regény kategóriában), itt-ott jelentősen gazdagítva az abban olvasottakat. S közben olyannyira nagyszabású és szerteágazó történet, hogy épp úgy igaz, hogy nem lehet a második kötetről semmit írni az első ismerete nélkül, mint hogy simán lehet általánosságokban beszélni róla. Ugyanis, mint ez a kötet megmutatta, úgyis jön egy újabb fordulat, úgyis más megvilágításba kerül minden, úgyis olyan örvénylő labirintus, mint az a félelmetes szimbólum a borítóján…

Teljes cikkem róla ekulton.

Polonkai Tamás: Lélekvándorlás

Ezen a négy számos EP-n a Polly Is Dead-ben megismert Polonkai Tamás énekel, akusztikus gitáron játszik, s mindezt néhány további hangszer fűszerezi. Az anyag pontosan azt az utat járja végig, amit a címe jelez: kezdődik a Temetés-sel, átmegy a Purgatórium-on, eléri az Újjászületés-t, s kibontakozik belőle az Életöröm. Ha mindezek és az EP borítója alapján komor, gyászos zenére számít a hallgató, úgy téved. Az egész anyagban mélységes derű van, bizalom az iránt, hogy élet s halál nem csupán annyi, amennyit látunk belőle a hétköznapokban.

Teljes cikkem róla ekulton.

Kelly Jones: Különleges csirkék egy nem mindennapi baromfiudvarból

Remek nyári ifjúsági regény egy lányról, akinek a családja örököl egy farmot, ahol ki-ki a maga módján nem tud mit kezdeni – mígnem az említett lány talál egy csirkét, aki vagy ami elég furán viselkedik. Majd továbbiak követik, meg egy rejtély. Van mondanivaló, avagy üzenet is, de szerencsésen adagolva.

Teljes cikkem róla ekulton.

Björn Natthiko Lindeblad - Caroline Bankler - Navid Modiri: Lehet, hogy tévedek

„A közgazdász, aki buddhista erdei szerzetesnek állt” – így a könyv alcíme, és ha az ember csak egy pici kis érdeklődést is mutat a buddhizmus iránt, bizonyára látott már hasonlót, de dögivel: nyugati figura ezért vagy azért úgy dönt, fejest ugrik a távol-keleti vallásba, eldob mindent, hogy megvilágosodjon, majd megírja / elmeséli, mire jött rá. Pusztán ezért el nem olvastam volna még egy könyvet, hanem a fülszöveg ezen része csak felkeltette az érdeklődésemet: „hogyan tér vissza Svédországba tizenhét év szerzetesi élet után – elveszetten, munka és pénz nélkül, egyenesen a depresszióba zuhanva”, ahogy emez is: „2018-ban Björnnél az ALS néven ismert, gyógyíthatatlan betegséget diagnosztizálták, amelynek eredményeként 2022 januárjában eutanáziában halt meg szerettei körében”.

Jól olvasható és érthető, hitelesnek ható könyv ez, jó hosszan írtam róla ekulton.

Roy Thomas: Conan kegyetlen kardja 6.

Folytatódik az eredetileg 1974-től két évtizeden át megjelent Conan képregénysorozat. A korábbiakhoz hasonlóan súlyos hatodik kötetbe már nem került Robert E. Howard által írt eredeti Conan sztori, az L. Sprague de Camp és Lin Carter által írt történetek pedig messze nem olyan jók. Ám az, hogy Howard máig izgalmasnak és lebilincselő hangulatúnak ható novelláihoz nem foghatók a páros írásai, nem jelenti azt, hogy Roy Thomas és rajzolói (élükön a felülmúlhatatlan John Buscemával) nem tudtak látványos, olvasmányos, élvezetes képregényeket kerekíteni belőlük. De, tudtak.

Teljes cikkem róla ekulton.

Matyáš Namai: Csernobil - Az atomváros bukása

Féltem ettől a képregénytől, mert tudtam, hogy fájni fog, s persze, hogy úgy is lett. Mégis, milyen legyen, ha nem fájdalmas és borzalmas és kiakasztó és felkavaró és dühítő és zokognivaló, ha a csernobili atomkatasztrófáról olvas vagy hall az ember?! 

Ha a cseh-japán Matyáš Namai pálcikaembereket rajzolt volna csupán, s odaírja mellé pár szóban, mi történt, akkor is így lenne. De ő ennél sokkal többet tett. Ez a képregény képregényként is kiemelkedő lett. Egyrészt a néha absztraktba csapó, művészinek is simán nevezhető, de közben könnyen követhető képivilága miatt, másrészt amiatt, ahogy az eseményeket elmeséli. 

Teljes cikkem ekulton.

Gimesi Dóra: Amikor mesélni kezdtek a fák

Gimesi Dóra új mesekönyve a Városligetben játszódik, és ennél szebb emléket aligha lehetne állítani az egyik főszereplőjének, a nyárfának, melyet százhuszonhárom éves korában vágtak ki a Liget átépítése miatt. A fa oly sok mindent látott élete során, lett volna mit mesélnie. S ez a könyv pontosan ezt teszi, és a gazdagon illusztrált 56 oldal néhány rövid fejezetébe valahogy annyi élet, annyi történelem, annyi emberség fért, hogy aki csak elolvassa, kincsként fogja majd őrizni, s adja tovább a gyerekeinek. Ha van még egy cseppnyi igazság a világon (melyben kivághatnak egy ilyen fát, noha egészséges volt még), akkor így lesz.

Teljes cikkem ekulton olvasható.

Bruce Dickinson / Divided – Bp. Barba Negra, 2024.06.01.

Eljött végre az első budapesti Bruce Dickinson szólókoncert napja is, mely egyben 2024 nyarának is első napja volt. A Barba Negra nagysátra csurig telt, a Mester pedig (mint utóbb kiderült, betegen is) hatalmas koncertet adott, számos olyan pillanattal, amilyenért még a tömeget meg a többi, általam egyre rosszabbul viselt nehísséget is megérte elviselnem (meg azt, hogy nem volt módom fotózni).

Hammer site-on írtam róla.

Kántor Mihály: Magyar Rocktörténet ’80-’90

A Magyar Rocktörténet képregény második kötetéből a díszdobozos limitált kiadást kaptam, amely egyszerűen káprázatosan néz ki (s extraként van benne néhány oldalnyi szkeccs, egyes oldalak / képek korai változatai). Már pusztán az igényes kivitelezés miatt is érdemes megvennie minden képregényrajongónak.

Maradt a ’60-as és ’70-es évekről szóló első kötetben megalapozott koncepció, vagyis hogy mindegyik évtizedet más-más rajzoló illusztrálta. Így, hogy már egyben megvan mindkét kötet, még inkább érződnek ennek előnyei – a változatosság ugyanis itt tényleg gyönyörködtet, és ez a megoldás bőven ad teret a kreativitásnak.

Ezzel együtt a második kötetben vannak hangsúlyeltolódások, van, aki többet kap, mint érdemelne, más meg kevesebbet. De összességében remek kiadvány, és ekulton írtam róla hosszabban.

Tulpa, Múzeumok majálisa, 2024.05.26.

Egyfelől nem akármi a Múzeumok majálisán, a Nemzeti Múzeum napsütötte lépcsőjével szemben felállított színpadon játszani, másfelől viszont van is benne kihívás, pláne így délután 4-kor. Ráadásul most láttam először a Tulpát Galambos Dorinával, s voltak félelmeim. Aztán végül csoda klassz koncert lett belőle.

Hammer site-on írtam le, hogy ezt hogy értem.

Astrid Lindgren: Ronja, a rabló lánya

Astrid Lindgren nevét a legtöbben a Harisnyás Pippi történetek miatt ismerik, de írt ő más klasszikus gyerekregényt is, mi több, más erős lánykaraktert is kitalált. Például Ronját.

Bár nem történelmi regény, nyilván a késő középkori Svédországban játszódik ez a történet, s a hegyirablók a főszereplői. Mattis az ő vezérük, az ő várában élnek, ahol egy viharos éjszakán megszületik emberünk lánya, Ronja. Aki azon túlmenően is különleges és karakán lánnyá cseperedik, hogy rablóvezér az apukája.

Teljes cikkem erről a varázslatos, mégis egyszerű és természetes regényről ekulton.

Cselőtei Zsófia Olga: A cirkusztanoda

Cselőtei Zsófia Olga könyve igazi kincs, olyan, mintha megtalálnék egy régi könyvet, mely még gyermekkoromban elveszett és azóta is hiányzott. Elbűvölő, varázslatos kis kötet, mely szavak nélkül mesél el egy történetet, melynek főszereplője a címlapon is látható kis bohóc.

Az illusztrációk egészen sajátos stílusa és atmoszférája önmagában elég, hogy magával ragadja az olvasót.

Teljes cikkem róla ekulton.

Philip K. Dick: A kozmosz bábjai

Philip Kindred Dick (1928–1982) az egyik legnagyobb hatású sci-fi író volt, akinek írásai máig befolyással vannak az irányzatra – pláne mivel számos elemük mintha valóra vált volna az utóbbi években. A kozmosz bábjai korai regénye, és nem tartozik a legjobbjai közé. Mégis jó, hogy az Agave újra kiadta, különösen, hogy Pék Zoltán új, értő fordításában. Nem csak azért jó ez, mert ott a helye a polcon, hanem mert amilyen tipikus PDK-mű, annyira egyedi is bizonyos szempontból.

Bővebben az ekultos cikkemben fejtem ki.

Turi Márton (szerk.): Az finom lesz!

Az 1920-as évekbeli Londonban, egy nemesi házban (fent és lent) játszódó Csengetett, Mylord? egyike a valaha volt legsikeresebb tévésorozatoknak. Legalábbis Magyarországon. Bezzeg Angliában a BBC az első vetítése óta nem adta le újra. Hogy hogy történhetett mindez, miért lett a magyar tévénézők akkora kedvence s megannyi máig közkézen forgó szállóige forrása, s miért nem zabálták a britek, miközben a Jimmy Perry-David Croft szerzőpáros számos sitcomját imádták? Nos, ezekről is szó van a Turi Márton által szerkesztett, tehát kimondottan magyar kiadású kötetben. De még mi minden más is került bele!
Van, akinek túl sokféle is. De mindenképp sokkal-sokkal finomabb, mint amiket Mabel kap, s amikre a könyv címével szok válaszolni.

Teljes cikkem róla ekulton.