Köhler Ágnes számos lemezborítót készített már, de fotósként is sokat adott a metal világához – nem szólva arról, hogy hosszú éveken át énekesnőként is aktív volt. Mindezekről is megkérdeztem őt, ahogy közelgő portrékiállításáról is, melynek Az Árnyék fénye – A Lélek árnyai a címe.
Az interjú az Underworld oldalán olvasható.
• Könyv
2025-ben sokat olvastam, még a Biblia első felét is, és az alábbiak adták talán a legtöbbet (olvasási sorrendben):
Molnár Krisztina Rita: Ilyen kék virágok
John Fire (Lame Deer) - Richard Erdoes: Sánta Őz, a sziúindián sámán
Szabó Imola Julianna: Szimona és Zsabka
J. R. R. Tolkien - Charles Dixon - Sean Deming - DavidWenzel: A hobbit (képregény)
Katya Balen: Mindenhol látom a fényt
És nagyon megtisztelő volt, hogy interjút készíthettem David Almonddal.
• Film
Ebben az évben is alig jutottam el moziba, de lement végig a Breaking Bad (ja, későn érő típus vagyok...), meg haladtam a Better Call Saul-lal is, és ezek elég jók ám. Meg végül is, a botrány és a rettenet sok rövidítés ellenére a Sandman 2. évadja is, csak abból még hátra van egy rész.
De igazából ezek voltak, amik nagyon tetszettek:
I am Martin Parr
Galaxy Quest – Galaktitkos küldetés
• Koncert
2025-ben is csak töredékére jutottam el azon koncerteknek, amelyekre szerettem volna, cserébe mind annyira jó volt, hogy néhány híján muszáj felsorolnom őket, s ami nincs itt a listán, az is remek volt:
XXI. Stagediving: Petofi, Watch My Dying, Beerzebub, MWS, Dürerkert
Tengeri Püspök / Dead Gray / Alva, Dürer kert
Queensryche / Night Demon, Dürer kert
Wall Of Sleep / Magma Rise / At Night I Fly / Devil Seed, BarbaNegra
Nightbreed: Árnyak, Dying Wish, De Facto, Land Of Charon, AnalogMusic Hall
Thrash-Mosh Club: Undertakers, Atomic, Slogan, Instant
Bigfoot Preston / Redbreast Wilson, Muzikum
Téli Zaj: Vatafaka, Nular, Ann my Guard, Watch My Dying,Téveszme, Dürer kert
• Dalok
Katt ide a YouTube lejátszási listáért, de dalonként is mutatom:
Avatarium: Between You, God, the Devil and the Dead
Beton: Van egy visszatérő álmom
Bigfoot Preston: Borrowed Time
Deftones: my mind is a mountain
Green Carnation: The Slave That You Are
Kovács Gáborján - Császár Róbert: Búval bélelt
Steve Von Till: Watch Them Fade
The Answer Lies In The Black Void: Sine Morbo
stb.
• Fotók
Azt akartam írni, hogy hát, ebben az évben nem igen kapott el a flow, de aztán átnéztem, miket tettem fel Instára, a facebookos fotós oldalamra, meg az ez évben indított és csúful hanyagolt Substack oldalamra, és rá kellett jönnöm, hogy többször volt szerencsém elkapni jó pillanatokat, mint amire emlékeztem, miközben még rakat fotó várja, hogy megszerkesszem és megmutassam.
Például ezeket nagyon szeretem:
• Hammer / Underworld
Ebben az évben csak online ill. PDF Hammer volt, majd eljött az a pont (részemről bő 31 év után), hogy többen is otthagytuk a Hammert, ahogy arról írtam ehelyt novemberben. Az Underworld nevű magazinban folytatjuk, ami szintén főleg online ill. PDF, ámde van utóbbiból limitált nyomtatott verzió is, külön rendelésre, és az elég klasszul néz ki. Nem tudom, mire jutunk, meddig tart, de nekem jól esik ezzel foglalkozni, és remélem, azoknak is, akikről szól, és akik olvassák. Csak ez számít.
• Megmég
Kátai Tamás 50. születésnapjára (a Téli Zaj napján) megjelent egy kötet, Tűnő idő tárlat és más titokzatok címmel, melyben az ünnepelt zenéi által inspirált novellák és versek szerepelnek, valódi íróktól-költőktől, meg van a végén egy rövidke vers is tőlem. És az van, hogy jelent már meg csomó írásom nyomtatásban, de az mindig más alkotásáról szólt. Jelent meg múlt évben könyv a fotóimmal, amikhez valaki más írt novellákat (és ez azóta is hihetetlen számomra). De ez az első alkalom, hogy valami, amit én magam alkottam, megjelent így, könyvben. Megtisztelő és megindító ez, azért is, mert Tamás dalai olyan sokat jelentenek nekem, és annyira átszövik az életemet.
De meg magam is 50 lettem 2025-ben, és nem tudom, mennyi van még hátra, de azt érzem, hogy ami már a hátam mögött van, ahhoz máshogy állok, meg úgy az egész élethez. Gondolom, ez természetes, még ha nem is kell, hogy holmi évfordulókhoz kötődjön. Ezzel együtt is azt kívánom, legyen békés, jó év 2026 minden érző lénynek!
Nem gondolom, hogy pont velem kellene interjút készítenie bárkinek, nem vagyok művész, csak mert néha fotózok, és az újságírónak az a dolga, hogy kérdezzen, nem az, hogy őt kérdezzék. De Gede Norbert a Rockbooktól olyan kérdéseket is feltett, amelyeken egy ideje már gondolkodom, és előbb-utóbb nekiültem volna megfogalmazni, leírni a válaszaimat. Hát akkor most ez megtörtént. Úgyhogy megtisztelő és jó élmény volt, köszönöm szépen.
Ide kattintva olvasható, és szólok, hogy cefet hosszú interjú, és főleg a Hammerről szól, de meg fotózásról is, miegymás.
• Könyv
Ebben az évben rekord mennyiségű képregényt olvastam, máskülönben (is) elég változatos olvasmányaim voltak. De nem jött be minden, pedig próbálkoztam szépirodalomtól az ifjúsági/gyermekirodalomig nagyon sokfélével. Azért bőven volt jó olvasmányélményem, csak olyan kedvencelni való, katartikus nem (ill. de, ld. lentebb az utólagos betoldást).
A legjobb képregény a sok, csúcsszuper minőségű külföldi és magyar között egy underground sorozat 2. kötete volt:
Rédei Viktória – Gyuricza Márta: Az Ezerfejű Történetei. Második: Mihály és a sárkány
A legjobb ifjúsági egy újraolvasott klasszikus:
Astrid Lindgren: Ronja, a rabló lánya
Ez a kettő gondolkodtatott el legjobban:
Björn Natthiko Lindeblad - Caroline Bankler - Navid Modiri: Lehet, hogy tévedek
Hayley Campbell: Minden élők és holtak
És ezek is nagyon tetszettek, viszont mivel más már írt róluk korábban ekultra, ezért ezekről nem írtam külön cikket:
Fredrik Backman: A nagymamám azt üzeni, bocs
Ursula K. Le Guin: Valós és valótlan I.
(Utólagos +1, mivel nem sikerült megírnom a cikket még '24-ben, de akkor olvastam, és nagyon sokat adott, s aztán másodjára is, '25 elején: Schäffer Erzsébet: Pipacsvirágom)
• Film
Ebben az évben alig jutottam el moziba, és a sorozatok terén sem találtam olyat, amit muszáj újranézni meg felemlegetni. De ez a két film nagyon nagy élmény volt, a másodikat ezért kétszer is megnéztem:
(A Dűne: Második rész is rendkívüli, de attól még a regény mondanivalóját, megannyi rétegét nem adja át.)
• Koncert
Ez ilyen „nem” év volt, vagyis koncertre sem jutottam el annyira, mint szerettem volna. Végül is minden jó volt, amin jártam, de ezeket kiemelném:
Thy Catafalque, Magyar Zene Háza
Mad Robots / Angertea / Ghost Toast, Dürer kert
Bruce Dickinson / Divided, Barba Negra
Fekete Zaj: Enslaved / Perihelion, Sástó
Watch My Dying / Ørdøg / The Answer Lies In The Black Void, A38
Thy Catafalque / Gire, Dürer kert
• Dalok
Katt ide a YouTube lejátszási listáért, lentebb meg külön felsorolva:
• Fotók
Fotózni sem tudtam olyan sokat, mint szeretném, egy-két elkapott jó pillanat tán akadt, ill. a legtöbb koncerten fényképeztem is, és szerintem azokon is lőttem pár szépet vagy érdekeset vagy művészinek felfoghatót, pl. ezt:
De meg itt vannak a fotós oldalaim, tessenek böngészni:
Viszont ebben az évben jelent meg egy könyv, a Szavak és árnyak, amelyben az én fekete-fehér fotóimhoz írt rövid kis novellákat Kleinheincz Csilla. Erről talán egyszer majd írok hosszabban is, de nyilvánvaló, hogy olyan megtiszteltetés és élmény, amire nem igen vannak szavaim.
• Kiállítás
Ebben az évben összesen öt kiállításra jutottam el, de egy volt igazán, tényleg nagyon felvillanyozó:
Kereki Sándor – A hetvenes évek Budapestje egy srác szemével, Capa-központ
(A Szépművészetiben az Istenek és démonok királysága. Mezopotámia Kr. e. 1000-500 című kiállítás is nagyon jó, metalos fejjel pláne, de a múzeum árképzése, ahogy a tömeget kezelik, és az, hogy a néhány oldalas infofüzetért még külön fizetni kell, nagyon antipatikus. A felelős álmodjon Pazuzuval.)
Ugyanakkor megvolt életem első saját fotós kiállítása, ami mégsem volt tisztán saját (ld. még fentebb a „könyvünket”), merthogy két wekerlei hölgy, Csóka Eszter ötletgazda és Egri Krisztina magyartanárnő és versválogató tehet róla, hogy lett ilyen: Wekerlei fotó-vers galéria. Ez alapból is megtisztelő volt, de ahogy Kriszta válogatta a verseket a wekerlei képeimhez, és amilyen verseket, hát… megrázó és valahogy megtisztító élmény volt. A képek és versek a tavasz és nyár egy részében voltak láthatóak a Kós Károly tér kerítésén.
• Hammer
A Hammerről még annyit, hogy ebben az évben a nyomtatott lap fenntartása már annyi veszteséggel járt, hogy átmenetileg inkább szünetel. Van rá remény, hogy 2025 tavaszán visszatér úgy is, de addig is írjuk a honlapra és a digitális lapszámokba, amit sikerül. Utóbbi esetében annyi a különbség a nyomtatotthoz mérten, hogy 1. nincs kinyomtatva, nem dolgozik rajta a nyomda, 2. az olvasó nem fizet érte, és 3. több tér jut az írásokra és Posta Jani grafikusnak, hogy kiélje a kreativitását, és ez utóbbi pont nagyszerű. És mivel sok jó zene volt ebben az évben, és jókat lehetett róluk beszélgetni az alkotóikkal, ebben az évben úgy összetettben lelkesebb voltam, mint már nagyon sok éve.
Igaz, az év megannyi más területen annyi rosszat hozott (nekem is, a szeretteimnek is, országnak-világnak is), hogy elég egyértelmű, hogy a zene, a könyvek, ezek a fent felsorolt dolgok továbbra is az én drogjaim, avagy menedékeim. Végül is mindegy. Szoktam mondani, hogy nem üdülni jöttünk e földre, de azért azt sem hiszem, hogy öröm nélkül kell leélnünk a nekünk adatott időt. Márpedig a fentiek nekem örömöt okoztak. Köszönöm szépen minden érintettnek.
• Könyv
Fredrik Backman: Hétköznapiszorongások
Molnár Krisztina Rita: Az angyalmeséje
Orson Scott Card: A hetedik fiú és A rézbőrű próféta
Lipták Gábor: Aranyhíd - Balatonimesék, mondák, történetek
Kleinheincz Csilla: Alvilágiszövedék
Ebben az évben kevesebbet vállaltam az újdonságok közül, hogy írjak róluk,
próbáltam az aktuális kedvem alapján választani, jó pár régóta várakozó könyv
is sorra került, de sok közülük nem azt adta, mint reméltem, ami nem
feltétlenül a könyv hibája (vagy hiba egyáltalán). Azért az ebben az évben
megjelentek között is akadt emlékezetes, amit nagyon szerettem, de a legjobban
Backman regénye tetszett. (De a legkirályabb momentum az, hogy korrektúrázhattam A Holló képregényt, és így belekerült a nevem a magyar kiadásba :) )
• Film
This is Spinal Tap (A turné)
Valahogy ebben az évben is kevés olyan filmet láttam, akár moziban, akár máshol, ami igazán nagyon betalált volna, de a Kojot négy lelke annyira, hogy kétszer is megnéztem moziban, és azóta is érzem a hatását.
Meg végre megnéztem azt a klasszikus metal filmet (This is Spinal Tap), amit nyilván már sokkal régebben illett volna látnom, lehetőleg még az eredeti megjelenése, 1984 előtt, mert az lett volna igazán metal. Mai fejjel mondjuk jó darabig legalább annyira elszomorított (mert valóságos), amennyire vicces volt, de összességében jó élmény, tán kéne írnom róla valamikor. Stb.
• Koncert
Mad Robots / Ghost Toast / Tengeri Püspök, Dürer kert
Slowmesh / Eilema / Alva, Dürer kert
Swallow The Sun / Avatarium / Shores Of Null, Barba Negra
Thy Catafalque / Platon Karataev, Budapest Park
VoiVod / Crowbar / Planet Of Zeus, Dürer kert
Storm The Studio / Ørdøg / Z!enemi, Barba Negra
Fekete Zaj: Thy Catafalque / Kalandra, Sástó
7/8 Feszt: Ghost Toast / Autopilot / Mad Robots / Angertea / Stabbed / Eilema, Vörös/Kék Yuk
Thy Catafalque / Kaláka ill. Master Boot Record / arottenbit, A38
Már az előző év is a Thy Catafalque-ról szólt nekem, 2023 meg végképp. Rá kellett jönnöm, hogy az új évezredben semmi más zene nem volt rám akkora hatással, mint a TC, és jó eséllyel az új évezred legjobb koncertje számomra a Park-beli fellépésük volt. Végignéztem, mi minden volt 2000 óta, és persze csoda dolgok, de ez mindet túlragyogta, ami azért is meglepő, mert ha nem is aréna koncert volt, de semmiképp sem klubbuli.
Ám klubbuliból is jutott jó pár további zseniális, magyar és külföldi egyaránt, és pl. nem hittem volna, hogy lesz az évben az Avatariumnál is jobb koncert. A magyar underground meg ismét megerősítette bennem a metalba vetett hitet. Más kérdés, hogy háromszor annyi koncertre szerettem volna eljutni, mint amennyire sikerült.
Katt ide a teljes YouTube lejátszási listáért, ill. alant egyesével:
Sonic Bear Punch: Minden visszaszáll
Spirit Adrift: Death Won't Stop Me
The Answer Lies In The Black Void:Ataraxia
A legtöbb szereplőtől más számokat is feltehettem volna ide, érdemes utánuk ásni.
• Fotók
Ez az év nem a fotózásról szólt számomra, hiába, hogy sok koncertképet lőttem – írtam múlt évben, és most is igaz. Valahogy sem idő, sem megfelelő hangulat nem volt hozzá, bár az UNfotóra ill. az Insta oldalamra tettem néhányat, aminek tán megvan a maga atmoszférája.
• Kiállítás
Sur les traces de Tolkien et de l'imaginaire médiéval – Peintures et dessins de John Howe
GULÁCSY. Na’Conxypan hercege. Gulácsy Lajos (1882–1932) életmű-kiállítása
Magyar Menyasszony kiállítás a Magyar Nemzeti Múzeumban
Ebben az évben egész sok remek kiállításra jutottam el, ezek itt a legkiemelkedőbbek, legemlékezetesebbek (de pl. a martonvásári Brunszvik kastélyban látott Beethoven Múzeum állandó kiállítását is idevehetném, csak arról se cikket nem írtam, sem fotót nem tudok mutatni).
Mindezeken kívül kajakra kétévnyit öregedtem ez alatt az egy év alatt, de (cserébe?) eljutottam egy baráti meghívás nyomán Bretagne-ba, azon belül Finistère-be, és egyszer tán majd erről is írok hosszabban. Nem is csak az ottani élményekről, látott-tapasztalt dolgokról, de hogy mindez hogy csapódott le bennem. Mert azért így 48 évesen nem igen számítottam rá, hogy ér még olyan élmény, ami meghatározó. (Mármint, nyilván, ha egy idióta áthajt a piroson és összetöri a kocsidat, nem szólva betegségekről, háborúkról és a többi, ezek nyilván meghatározó élmények, de most a jó, szemléletformáló, megerősítő élményekre célzok.) Persze nem kellene néhány nap alapján levonnom messzemenő következtetéseket, de talán ennyi idősen érzi az ember, mi hogy. És az van, hogy a fotóimon nem is nagyon láthatók azok a dolgok, amik annyira megfogtak abban a helyben (részint persze, mert meg kell élni). Szerencsés vagyok, mert jó pár gyönyörű meg érdekes helyen jártam már életemben, itthon és külföldön egyaránt, de Bretagne-ban mintha minden ott lenne, amit jónak gondolok, amilyen életet élni volna jó. És ez megerősítő élmény, akkor is, ha tisztában vagyok vele, hogy nem hogy bretonul, de franciául sem fogok megtanulni soha az életben J
Fő, hogy megéltem, meg a fentieket is, hálám minden művésznek és mindenki másnak, akinek része volt benne. Az eddigi tapasztalataim alapján meg inkább nem is kívánok semmit a következő évre, mert nem hogy nem jön be, de csak még ötleteket adok a dark side-nak. Még az is valószínűbb, hogy a magyar fociválogatott nyeri a ’24-es EB-t, mint hogy igazán jó év jöjjön. Szoktam mondani, hogy a nagy számok törvénye alapján már jöhetnének jobb idők is, de úgy tűnik, a dolgok nem így működnek. Ez van. Ha most azonnal feldobom a talpam, akkor is annyi áldás meg szép meg jó volt az életemben, hogy szavam nem lehet.
Kiss Tibor Noé elsősorban íróként ismert, három szépirodalmi regénye és kisprózái számos elismerésben részesültek. Emellett azonban fotózással is foglalkozik, és sok képe áll kölcsönhatásban az írásműveivel. Első regénye, az Inkognitó a transzgender identitásról szól, de egészen máshogy, mint ahogy azt a tömegmédiában láthatjuk, s további művei is a magyar valóság kíméletlenül őszinte, mégis szépirodalmi tükörképei. De számos fotójára is igaz ez a leírás.
A vele készült interjúm a FotóVideó honlapján olvasható.
Júniusban nyílt meg a Capa Központban a világ első állandó Robert Capa életműkiállítása, de két további kiállítást is megnéztünk ott. Külön-külön is érdekesek, így együtt pedig végképp emlékezetes élményt nyújtottak.
Cikkem a kiállításokról a FotóVideó oldalán.
• Könyv
Neil Gaiman: Sandman: Az álmok fejedelme-gyűjtemény 4.
David Petersen: Egérőrség - Fekete Fejsze
Alexander Weinstein: Az Új Világ gyermekei és más történetek
Simon Jimenez: Elveszett madarak
Michael Blake: Farkasokkal táncoló / A szent út
Ebben az évben is sokat olvastam, de mint látható, nem feltétlenül a 2022-ben megjelent könyvek adták a legtöbbet.
Moziba alig jutottam el, abban sem feltétlenül volt köszönet, de a Belfast nagyon tetszett. A Provence-i vakáció régebbi film, csak most találtam rá, és nagyon jó élmény volt. Sorozat vonalon meg a Sandman tetszett leginkább (de A korona eddig látott majd' 3 évada is nagyon jó, és az első három epizód alapján Ted Lasso rajongó is lettem).
Jó sok koncertre, amire szerettem volna, nem jutottam el, mindenesetre az alábbiakon fotóztam is:
Thy Catafalque / All Machines Will Fail, Akvárium
Mercyful Fate / Death Angel, Fezen
Lénárd László emlékest. Barba Negra Track
|
Katt ide a teljes YouTube lejátszási listáért, ill. alant egyesével: Avatarium: Death, Where Is Your Sting Half Gramme Of Soma: Muck & Cheese Oceans Of Slumber: The Lighthouse |
A legtöbb szereplőtől más számokat is feltehettem volna ide, érdemes utánuk ásni.
Ez az év nem a fotózásról szólt számomra, hiába, hogy sok koncertképet lőttem. Valahogy sem idő, sem megfelelő hangulat nem volt hozzá, bár az UNfotóra ill. az Insta oldalamra tettem néhányat, aminek tán megvan a maga atmoszférája.
Szóval persze, még ennek a tetves rohadt évnek is megvoltak a maga kincsei. Nyilván. Csak közben a háború, a világban és országban zajló mindenféle szar, az, hogy az ember egészen biztos lehet benne, hogy átcseszik, kihasználják, és elveszik tőle a levegőt, az élhető életet. A fenti kincsek dacára. És tudom, hogy lehetne rosszabb is, esélyes, hogy lesz is. Úgyhogy ez a lista leginkább emlékeztető annak egy részére, ami jót meg szépet találtam én 2022-ben, megosztva veletek, hátha nektek is ad valamit.