hétfő, december 28, 2015

Best of 2015

• Könyv 
Brooke Davis: Az elveszett és meglett dolgok könyve
Kahlil Gibran: A próféta 
Siobhan Dowd: A láp gyermeke 
Bornai Tibor: A sors kvantumfizikája avagy a Bornai-sejtés 
George R. R. Martin: Sárkányok tánca 
Mike Carey: The Unwritten sorozat 1.-3. 
Robert Holdstock: Lavondyss 
Szabó T. Anna: Senki madara 
Neil Gaiman: Felkavaró tartalom 
Újraolvasások:
Az év legjobban tetsző fotóskönyve:
Peter K. Burian · Robert Caputo: Fotóiskola(Tippek és trükkök)
Könyvileg jó év volt ez. Az első helyen lévő könyv szerzőjével két interjút is készítettem, a másodikat élőben Budapesten, és szuper volt. A próféta az, amit sokan akár évente újra elolvasnak, jó eséllyel eztán én is így teszek majd. De a többi említett is nagy élmény volt.

• Film
Liza, a rókatündér
A Föld sója
A kis herceg (Nem saját cikk, de nagyon egyetértek vele)
Mentőakció (Szintén nem az én cikkem, de egy a véleményünk)
Filmileg is jó év volt ez, legalábbis a fentiek mind nagyon tetszettek, egytől-egyig emlékezetes, DVD-n beszerzendő darabok.

• Koncert 
Overkill/Sanctuary, Club 202
Spock's Beard / Synaesthesia / Special Providence, A38
Nomad / Tér-Idő, A38
Watch My Dying / divideD, Dürer
Geoff Tate's Operation: Mindcrime, A38
Flop / Clue / Powetrip, Dürer
Ebben az évben összesen ennyi koncertre jutottam el, mert ez ilyen sűrű év volt... Mindazonáltal egyik fenti koncert sem volt csont nélkül zsír, ha érthető, mire gondolok, de viszont mindegyiken volt sok olyan pillanat, amit nagyon élveztem.

• Dalok
(Igazából nem ez a kedvenc dalom az új QR lemezről, de azt nem találtam meg a neten ilyen formában.)
stb.

Indokolatlan nosztalgiázás és ebből eredendő közéletizés:
Még azt szeretném leírni, hogy 1986-ban, 11 évesen kezdett el érdekelni a foci, a legendás magyar-brazil meccs miatt. Aztán jött a katasztrofális mexikói VB, melyet követően két dolog történt velem és a magyar futballal: én elkezdtem gombfocizni, ők meg soha többé nem jutottak ki sehova. Én adtam fel előbb, úgy '90-ben, a magyar válogatottnak meg egész mostanáig nem sikerült kijutnia világversenyre. De most, de most! Úgy fél szemmel néztem a meccset a norvégokkal (egy kezemen össze tudnám számolni, hány magyar meccset néztem az utóbbi másfél évtizedben), és egész jó volt, tényleg. Nem tudom, mire számítsunk az EB-n, de szeretném itt nyomát hagyni annak, hogy valami, ami egykor régen érdekelt, pedig magyarként nem volt miért, most végre újra olyan szintre jutott, hogy akár érdekelhetne is. Végtére is kocafocinézőként meg szoktam nézni a VB-ket meg az EB-ket, ha kijutnak, szurkolok az íreknek, persze azoknak is hiába, de most majd a magyaroknak is szurkolhatok, és akármilyenek is az esélyek, ilyet három évtizede nem élhettem meg, az pedig nagy idő.
Erről persze menthetetlenül eszébe jut az embernek a stadionépítkezés, amiről meg az egészségügyi ellátás, és sajnos nem bírom magamban tartani az alábbiakat: egy olyan kormány, ami hagyja ilyen szintre zülleni a közegészségügyet, az nem érdemli meg a nép bizalmát, annak önként le kell mondania. Nem kívánok én senkinek semmi rosszat, de azoknak, akiknek hatalmában állna javítani a helyzeten, azért azt kívánom, hogy végig kelljen élniük azt, amit a legtöbb átlagember, ha arra kényszerül, hogy így vagy úgy orvoshoz, kórházba menjen. Mivel ebben az évben számos értékes tapasztalatot szereztem különféle szinteken és módokon arról, hogy mi is van itten, biztos vagyok benne, hogy nagyban előremozdítaná országunk s annak népének javát, ha ez az álmom valóra válhatna. Amen.
S a végére még valami jót is
Kb. három évtized, vagy mondjuk negyed évszázad telt el azóta, hogy először megfordult a fejemben, hogy milyen jó lenne fotózni. Mindig volt valamiféle fényképezőm, de sosem olyan igazán jó, és sosem volt időm, indíttatásom, s mindenek fölött: pénzem, hogy kitanuljam és legalább valami hobby szinten műveljem is. 2015 ilyen szempontból sorsfordító volt, mert elmentem egy olcsó, mégis remek fotós tanfolyamra, ami nagyon lelkesítő és inspiráló volt, aztán vettem egy komolyabb gépet (semmi igazán komoly, de az eddigiekhez mérten mindenképp frankó), és nagyon élvezem. Lehet, egyszer majd írok ide arról, mit jelent nekem (meg szerintem úgy általában) a fényképezés. Flickren és Indafotón vannak képeim, előbbin eddig egy fotóm került be az Explore-ba (a napi "legjobbak" közé, sok-sok-sok ezerből), utóbbin meg már egész sokszor válogatták be képemet a Böngészőbe. Ez jó, örülök is neki, de az igazi maga a fotózás, ami teljesen ki tud kapcsolni, és segít jobban látni, jobban érteni mindent. Bárcsak mindenki kipróbálhatná!

vasárnap, december 27, 2015

East: Symphonic (CD+DVD)

Az idén 40 éves East zenekar 2014 áprilisában a MüPában a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekarával közösen lépett fel. Ennek a különleges estének a felvétele jelent meg két CD-n és egy DVD-n. Utóbbi nem tartalmazza a teljes koncertet, cserébe viszont az egyik legélvezetesebb koncertfelvétel, amihez valaha szerencsém volt. Ez nyilván a hely és a szimfo zenekar miatt is van, de leginkább azért, mert a filmesek ritka profi munkát végeztek (egy ritka profi zenekaron, persze). Szuperül elkapott képek, pillanatok vannak itt, és persze felejthetetlen, örök érvényű dalok, amik csak érettebbek és mélyebbek lettek az eltelt évek alatt.

Rob Harrell: Zarf élete - Támadnak a vérmenyétek

Mókás, de tartalmas gyerekkönyv ez, az a típus, amin a felnőttek is jól szórakozhatnak, minthogy egyes kiszólásokat meg összefüggéseket jobban értenek, mint a később érkezettek. Ritka, hogy modern környezetbe helyezve, modern dolgokkal dúsítva jól, zökkenőmentesen, erőltetés nélkül működjenek a klasszikus meg népmesei elemek, de Harrell szuper munkát végzett, ráadásul a rajzai is nagyon viccesek.

Orson Scott Card: Az elme gyermekei

Az elme gyermekei a Végjáték sorozat 4. része, és sokak szerint nem szerényebb alkotás, mint a Végjáték című első rész, mely a sci-fi klasszikusai közé tartozik. Card itt már olyan filozófiai és történetvezetési mélységekbe megy, amikhez foghatót talán csak Frank Herbert Dűne sorozatának a vége felé tapasztaltam eddig.