Érdekes panelek, jellemábrázoló közelik, atmoszférikus nagytotálok és a harc hevét érzékletesen megjelenítő képek sorjáznak itt is, ám művészi újításoknak épp úgy nincs helye, mint a színeknek. Nem is baj, ez a Conan sorozat így tökéletes. Nem tudom, ki hogy van vele, elvégre mégiscsak már-már ódonnak számít ez a képregény, én még azt is szeretem benne, hogy a stílus gyakran a korabeli Füles magazinokban megjelent magyar képregénysorozatokra emlékeztet. Ám ez távolról sem jelenti azt, hogy nincs változatosság, vagy hogy már nem John Buscema rajzait tartom a leghívebbnek Robert E. Howard örökségéhez. Így is minden résztvevő hozzátesz valami egyénit.
