Metz Ferenc: Háromszorosan (Kopária 1.)

Metz Ferenc bemutatkozó képregénye ez. Emberünk fogta Lúdas Matyi történetét (melyet Fazekas Mihály írt az 1800-as évek elején), és kerekített belőle egy olyan fél-disztópikus horrort, amit simán oda lehet tenni mondjuk a Hellboy mellé, és amelynek számos rétege van. Remekmű.

Teljes cikkem róla ekulton. 

Luke Pearson: Hilda a vadonban (Hilda 1-2.)

Luke Pearson brit író-rajzoló. Az első képregénye, mely Hildáról szól, eredetileg 2010-ben jelent meg, és 2018-ban indult az ebből írt, Netflix-féle tévésorozat. Nem tudom, hányan várták, hogy magyarul is megjelenjen a képregény, de szívből remélem, hogy lesz annyira népszerű, amennyire megérdemli, mert valami varázslatos.

Teljes cikkem róla ekulton. 

Interjú Rédei Viktóriával

Rédei Viktória az Ezerfejű történetei című díjnyertes képregénysorozat társszerzője. Első regénye 2026 tavaszán jelent meg Vélt és valódi falak címmel. A ’90-es évek eleji Berlinben játszódó történet komoly kérdéseket boncolgat, emellett szépirodalmi műveket meghaladó mélységű jellemábrázolás jellemzi – de humornak sincs híján. Volt hát miről beszélgetni.

Az interjú az ekultura.hu-n olvasható. 

Képregénysaláta: Szüretelők / Grunge / Punk

Mármeg három képregényről írtam rövidebben: az egyik a burgundiai szőlőszüretről szól, a másik a grunge-, a harmadik meg a punk történetéről. Jó mind.

ekulton a teljes cikk.

  

 

 

 

Thomas Day - Guillaume Sorel: Macbeth - Skócia királya

Macbeth, a 11. századi skót király nevét a legtöbben nyilván Shakespeare drámájából ismerik. Ezt a káprázatos és felkavaró képregényt két francia, Thomas Day író és Guillaume Sorel illusztrátor készítette, ám ők alaposan visszaástak a történet eredetéhez, a (részben ellentmondásos, és semmiképp sem elégséges) történelmi forrásokhoz, illetve a legendákhoz, melyek a valóban élt hadvezér és király életét követően nevéhez fonódtak.

Teljes cikkem róla ekulton. 

Edward Ross: Képregény lépésről lépésre

Ha nem lenne elég egyértelmű a cím alapján, miről is szól ez a színes kötet, hát az alcím biztos segít: Illusztrált útmutató, ami bevezet téged a saját képregényed elkészítésébe. Mindazonáltal még a legkevésbé rajzolni tanít Edward Ross képregénye. Ha mutat is trükköket, azt nem ebből a kötetből kell megtanulni. De azt is jelzi nyomban az elején, hogy a képregényhez nem elég a rajzoló illetve az, ha valaki tud rajzolni.

Hiszen a legtöbb képregénynek van története, cselekménye, saját világa, szereplői is, és ha ezeket mind megírta és megrajzolta, aki vállalja az adott feladatot (mert bizony képregényt nem csak egymagunkban lehet ám készíteni!), és elkészül a Nagy Mű, akkor még mindig ott van, hogy hogyan add ki, hogyan juttasd el a potenciális olvasókhoz. Minderről jóval alaposabban mesél a kötet, akkor is, ha nyilván vannak részek, amelyek azért messze bonyolultabbak, mint ami ebbe a 184 oldalba belefért. 

Teljes cikkem ekulton. 

Best of 2025

• Könyv

2025-ben sokat olvastam, még a Biblia első felét is, és az alábbiak adták talán a legtöbbet (olvasási sorrendben):

Molnár Krisztina Rita: Ilyen kék virágok

John Fire (Lame Deer) - Richard Erdoes: Sánta Őz, a sziúindián sámán

David Almond: The Falling Boy

Szabó Imola Julianna: Szimona és Zsabka

J. R. R. Tolkien - Charles Dixon - Sean Deming - DavidWenzel: A hobbit (képregény)

Katya Balen: Mindenhol látom a fényt

És nagyon megtisztelő volt, hogy interjút készíthettem David Almonddal. 

 

• Film

Ebben az évben is alig jutottam el moziba, de lement végig a Breaking Bad (ja, későn érő típus vagyok...), meg haladtam a Better Call Saul-lal is, és ezek elég jók ám. Meg végül is, a botrány és a rettenet sok rövidítés ellenére a Sandman 2. évadja is, csak abból még hátra van egy rész.

De igazából ezek voltak, amik nagyon tetszettek:

I am Martin Parr

A föníciai séma

Galaxy Quest – Galaktitkos küldetés

• Koncert

2025-ben is csak töredékére jutottam el azon koncerteknek, amelyekre szerettem volna, cserébe mind annyira jó volt, hogy néhány híján muszáj felsorolnom őket, s ami nincs itt a listán, az is remek volt:

XXI. Stagediving: Petofi, Watch My Dying, Beerzebub, MWS, Dürerkert

Bran, Gyömrő

Tengeri Püspök / Dead Gray / Alva, Dürer kert

Queensryche / Night Demon, Dürer kert

Wall Of Sleep / Magma Rise / At Night I Fly / Devil Seed, BarbaNegra

Steve von Till, A38

Thy Catafalque / Boru, A38

Nightbreed: Árnyak, Dying Wish, De Facto, Land Of Charon, AnalogMusic Hall

Thrash-Mosh Club: Undertakers, Atomic, Slogan, Instant

Bigfoot Preston / Redbreast Wilson, Muzikum

Téli Zaj: Vatafaka, Nular, Ann my Guard, Watch My Dying,Téveszme, Dürer kert

 

 

• Dalok

Katt ide a YouTube lejátszási listáért, de dalonként is mutatom:

Amorphis: Dancing Shadow

Avatarium: Between You, God, the Devil and the Dead

A-Z: The Remedy

Beton: Van egy visszatérő álmom

Bigfoot Preston: Borrowed Time

Coroner: Consequence

Deftones: my mind is a mountain

EiLEMA: Seven

Green Carnation: The Slave That You Are

Kovács Gáborján - Császár Róbert: Búval bélelt 

Messa: The Dress

Nagyúr: Élet

Steve Von Till: Watch Them Fade

Testament: Infanticide A.I.

The Answer Lies In The Black Void: Sine Morbo

Wall Of Sleep: Kingslayer

Wall Of Sleep: The Last Straw

stb. 

 

• Fotók

Azt akartam írni, hogy hát, ebben az évben nem igen kapott el a flow, de aztán átnéztem, miket tettem fel Instára, a facebookos fotós oldalamra, meg az ez évben indított és csúful hanyagolt Substack oldalamra, és rá kellett jönnöm, hogy többször volt szerencsém elkapni jó pillanatokat, mint amire emlékeztem, miközben még rakat fotó várja, hogy megszerkesszem és megmutassam.

Például ezeket nagyon szeretem: 

• Hammer / Underworld

Ebben az évben csak online ill. PDF Hammer volt, majd eljött az a pont (részemről bő 31 év után), hogy többen is otthagytuk a Hammert, ahogy arról írtam ehelyt novemberben. Az Underworld nevű magazinban folytatjuk, ami szintén főleg online ill. PDF, ámde van utóbbiból limitált nyomtatott verzió is, külön rendelésre, és az elég klasszul néz ki. Nem tudom, mire jutunk, meddig tart, de nekem jól esik ezzel foglalkozni, és remélem, azoknak is, akikről szól, és akik olvassák. Csak ez számít.

 

 

• Megmég

Kátai Tamás 50. születésnapjára (a Téli Zaj napján) megjelent egy kötet, Tűnő idő tárlat és más titokzatok címmel, melyben az ünnepelt zenéi által inspirált novellák és versek szerepelnek, valódi íróktól-költőktől, meg van a végén egy rövidke vers is tőlem. És az van, hogy jelent már meg csomó írásom nyomtatásban, de az mindig más alkotásáról szólt. Jelent meg múlt évben könyv a fotóimmal, amikhez valaki más írt novellákat (és ez azóta is hihetetlen számomra). De ez az első alkalom, hogy valami, amit én magam alkottam, megjelent így, könyvben. Megtisztelő és megindító ez, azért is, mert Tamás dalai olyan sokat jelentenek nekem, és annyira átszövik az életemet.

 

De meg magam is 50 lettem 2025-ben, és nem tudom, mennyi van még hátra, de azt érzem, hogy ami már a hátam mögött van, ahhoz máshogy állok, meg úgy az egész élethez. Gondolom, ez természetes, még ha nem is kell, hogy holmi évfordulókhoz kötődjön. Ezzel együtt is azt kívánom, legyen békés, jó év 2026 minden érző lénynek!

J. R. R. Tolkien - Charles Dixon - Sean Deming - David Wenzel: A hobbit (képregény)

Manapság ritka, hogy egy képregényben ennyi legyen a szöveg, de ezt 1989-ben adták ki eredetileg, akkor még belefért, és jó is így, mert így kerek, így tudja átadni a történetet a kötet. Mindazonáltal A hobbit képregény legfőbb erényét képregényes szempontból számomra az illusztrációk hangulata adja. Wenzel akvareljei nem tobzódnak harsány színekben, számtalan természetes, valós árnyalatot használva adja át egy-egy hely, jelenet atmoszféráját. Megannyi apróbb-nagyobb képkocka van itt, amit nagyban boldogan kitennék a lakásom falaira.

Teljes cikkem róla ekulton. 

Ozaki Kaori: Az istenek hazudnak

Ozaki Kaori mangája a borító alapján lehetne kedves, aranyos, akár giccses kis gyermekkori sztori is, de a cím és a fülszöveg jelzi, hogy nem az. De nem is az, amire számítottam, mert valamiféle természetfeletti szálra asszociáltam, holott valójában a valós emberi életről szól ez a könyv.

Teljes cikkem róla ekultura.hu-n. 

Neil Gaiman: Sandman: Az álmok fejedelme gyűjtemény – Nyitány

Közel 17 évvel a Sandman képregény sorozat befejezése után, 2013-ben tért vissza Neil Gaiman Álomhoz és a többi Végtelenhez, hogy elmesélje, mi is történt az Álomúrral a sorozatot elindító események előtt. Hogy elmondja, miért volt olyan fáradt Morpheus, hogy egy mágiával foglalkozó ember csapdába ejthette őt.

Akármilyen szemkápráztató és kreatív is ez a képregény, a sztorit kissé utólag hozzátoldottnak, erőltetettnek érzem, de az ekultos cikkben aztán még Gaiman botránya kapcsán is fejtegetek.

Katt tehát ide az ekultos cikkért. 

Tom Taylor - Matyáš Namai: A Dalai Láma útja

Nyilván nagyon erős képregény ez, a Dalai Láma története miatt is, meg Matyáš Namai rajzai miatt is. De néha kicsit nehéz volt követni, ill. elviseltem volna egy kicsit többet a tibeti buddhizmusból, hogy jobban átjöjjön, miért / hogyan képes ezt az egészet ilyen békésen viselni (sőt, kezelni) ez az ember.

Teljes cikkem róla ekulton. 

Jukimura Makoto: Vinland Saga 1.

Ha az a kérdés, hogy egy japán képregényíró-rajzoló képes lehet-e hitelesen írni-rajzolni a vikingekről japán létére, akkor a Vinland Saga első kötete elég egyértelmű választ ad rá. Túl azon, hogy Jukimura Makoto hű maradt a mangák stílusához és eszköztárához, szemlátomást mindent megtett, hogy hitelesen ábrázolja mind a vikingeket, mind a többi népet, akikkel találkoznak. Mind a történet, mind a szereplők, mind a történelmi háttér, és igen, még a rajzok is hűen hozzák azt, amit ma a vikingekről tudni lehet. 

Teljes cikkem az első kötetről ekulton. 

Josephine Mark: Gyógytúra

Ez is olyan gyermekkönyv/képregény, ami bekerül a kedvenceim közé. Mert megértéssel, szeretettel, de közben felszabadító humorral mesél a nagyon komoly betegségekről, és olyanfajta mintát mutat, ami valóban segítség lehet betegnek és hozzátartozónak egyaránt. És közben a farkas azt vonyítja, hogy born to be wild. Zseniális. 

Teljes cikkem róla ekulton. 

KaeRel: Csonthalma

A Csonthalma képregény a lengyel folklór természetfeletti lényeiről mesél mai mesét, úgy, hogy végül is gyerekek is olvashatják, noha néha félelmetes meg groteszk. De közben csomó valódi bölcsesség van benne, és rengeteg remek humor, képben és szövegben-sztoriban egyaránt.

Teljes cikkem róla ekulton.

Gino D'Antonio: Út az ismeretlenbe (A Vadnyugat története 1.)

Még gyerekkoromban, a Füles rejtvénymagazinban olvastam ennek az eredetileg 1967-ben indult, gigászi sorozatnak néhány epizódját. De ezek az európai stílusú, inkább a valóság ábrázolására törekvő, mintsem szuperhősös vagy karikatúrába hajló illusztrációk most is megállják a helyüket. A történet maga pedig ugyan még épp csak elkezdődik az első kötetben, de az máris látszik, hogy a szerzők képesek voltak realistán közelíteni a témához.

Teljes cikkem az első kötetről ekulton.

Nicoby - Vincent Zabus - Jostein Gaarder: Sofie világa 1.: A filozófia Szókratésztől Galileiig

Jostein Gaarder norvég írót a Sofie világa: Regény a filozófia történetéről c. könyve tette világhírűvé. Írt azóta is jó könyveket, de ilyen nagyszabásút és remekbeszabottat nem. Ebből készített két francia művész, Nicoby és Vincent Zabus képregényt. S minthogy az eredeti regény elég vaskos, a képregény a filozófia történetéről két kötetes lesz. És az első kötet legalábbis egész jól hozza a filozófiai tartalmat, s mellé igen kreatívan él a képregény adta lehetőségekkel.

Teljes cikkem ekulton.

Jay Allen Sanford: A Pink Floyd élmény

Az angol Pink Floyd az ismert világegyetem egyik legnagyobb rockzenekara volt, hatásuk a zenére általában, de a popkultúrára és akár korunkra is felmérhetetlen. Ám az, hogy forradalmi újításokat hoztak a rockzenébe, és hogy sok-sok millió albumot adtak el, nem jelenti azt, hogy merő öröm és diadalmenet volt a pályájuk. Sőt. Ez a fekete-fehér képregény is tökéletesen visszaadja, milyen zaklatott, belső konfliktusokkal terhelt pálya volt ez, mennyi emberi és művészi ellentét, probléma zajlott – gyakran nem is csak a háttérben.

Teljes cikkem a képregénykötetről ekulton.

Képregénysaláta: Kispál, CDT, Bedlam

Három Master-Lab Comics zenei képregényről írtam egy csokorban az ekultra: Kispál és a Borz, Cadaveres De Tortugas és The Bedlam. Mind jó. Még szép.

Katt ide a cikkét.

George Orwell - Matyáš Namai: 1984

Az 1984-et mindenkinek el kell olvasnia. A tisztánlátás végett. Hanem Matyáš Namai képregényes verziója saját jogán is zseniális. A fiatal cseh képregényesnek olyan kiforrott, sőt, felismerhető stílusa van, amihez foghatóval kevés pályatársa büszkélkedhet. Ezt már a Csernobil: Az atomváros bukása című kötettel is bizonyította, ám az 1984 talán még erősebb lett. 

Teljes cikkem róla ekulton.

Reinhard Kleist: Nick Cave – Uram, kegyelmezz

Nick Cave ausztrál énekes-zenész-író, aki mára Leonard Cohenre emlékeztető státuszba került, amint teltházas koncertje az Arénában is jelezte. De nem volt ez mindig így, Cave nagyon mélyről és messziről jött, és aki kicsit is odafigyelve hallgatja a dalait, hamar megérti, hogy nagyon mélyre és messzire is jutott…

Reinhard Kleist német képregényrajzoló eredetileg 2017-ben megjelent képregénye Cave életének zömét feldolgozza, bár Cave egyik fiának két évvel korábban történt halála nem szerepel benne, s nyilván az sem, ami az után következett. De azért így is épp eléggé megdolgozza az olvasót ez a kötet…

Teljes cikkem róla ekulton.