2015-ben A koboldcsászár
kapta a legjobb fantasy regénynek járó Locus-díjat, de három további
rangos fantasy díjra is jelölték. Mindez azt bizonyítja, hogy a díjakat
kiosztók (a szakértők, illetve a közönség egyaránt) éheznek az újra, a szokatlanra, a végre-valami-másra abban a zsánerben, ami eredetileg pont úgy született, hogy mindezt adta. Ugyanis A koboldcsászár, miközben számos klasszikus fantasy (és néhány steampunk) elemet használ, alapvetően más, mint a tipikus fantasy regények. És ez elsősorban a címszereplőnek köszönhető, akihez foghatóan emberi és emberséges hőst bármilyen féle irodalomban is keveset találni.
szerda, november 30, 2016
Jeffrey Brown: Jedi Akadémia
Ez már az ötödik Jeffrey Brown könyv, mely magyarul is
megjelenik, de az első, amely nem 64 oldalas, illetve nem úgy néz ki,
mintha kisgyerekeknek készült volna. Nem mintha a Darth Vader sorozat korábban megjelent négy kötete csak gyerekekhez szólna, de azok (így vagy úgy) leginkább kisebb gyerekekről szólnak, míg a Jedi Akadémia
főszereplője nem Darth Vader és különféle rokonai és barátai, hanem egy
tatuini fiú, aki épp kijárta az általános iskolát, és minden vágya,
hogy pilótaképzőbe mehessen.
Ez egy jó humorú, kedves és szerethető regény, és ekulton írtam róla.
kedd, november 08, 2016
Ted Chiang: Érkezés – Életed története és más novellák
Az utóbbi évek egyik (ha nem a) legjobb sci-fi könyve ez, és ki tudja,
megjelent-e volna valaha, ha nincs a mozifilm. Pedig eredeti
megjelenésekor is sokan így vélekedtek róla. A film alapjául szolgáló
novella mellett további hét sorakozik itt, mind más és más, bár a végére
kirajzolódik belőlük egy nyitott és okos, éles szemű és bátor író. Az,
hogy az emberek lelkivilága érdekli, Bradbury-re emlékeztet, de a
tudományos precizitás és kidolgozottság inkább a hardcore sci-fi
szerzőkkel hozza őt rokonságba. Bradburyhez mérten Chiang nem mutat
annyi együttérzést, megértést és szeretetet úgy általában az emberek
iránt, de így is nyilvánvaló, hogy mikor szimpatizál a szereplőivel –
ahogy az is, hogy jellemábrázolás terén messze felülmúlja a legtöbb
sci-fi szerzőt. Olyannyira, hogy ez a kötet legalább annyira
szépirodalom, amennyire „csodálatosan fantasztikus”. Sci-finek pedig a
kifejezés eredeti értelmében számít: bár vannak itt is űrhajók és
földönkívüliek (épp az „Életed történeté”-ben), a maga módján mindegyik
írás tudományos fantasztikum. Vagyis Chiang azt teszi, mint megannyi
nagy sci-fi író (és a világ folyását megváltoztató gondolkodó és
felfedező): eljátszik a „mi-lenne-ha” kérdésével. S teszi mindezt így
vagy úgy tudományos alapon, vagy ha mégsem, akkor attól „tudományos”,
amilyen pengeéles logikával és aprólékosan építi fel a történetet
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)