nat b

RandomSky

Név:

Ez amolyan félblog, nem igazi. Inkább csak arra van, hogy feltegyek akármi cikket, legyen Hammer-es, ekulturás, endless-es, vagy bármi egyéb, ami nekem valamiért fontos. És nem csak zenékről meg könyvekről meg filmekről. Hanem pl. helyekről, ahol járok. És biztos lesz itt pár gondolatom is, meg hasonlók.

péntek, január 30, 2009

Simpson család, Death Note

Annyira nem volt időm blogzani, hogy az alábbi két cikk előbb került ki az ekultra, mint ide. Kívánom, hogy nekem és mindenki másnak ez legyen a legnagyobb baja :)
Szóval:

Matt Groening: Simpson család - Képregénykavalkád
Kiadó: Cartaphilus Könyvkiadó
Fordító(k): Puller István
Illusztrátor: Bill Morrison, Sondra Roy
Eredeti cím: Simpsons Comics Extravaganza
Oldalszám: 128
Ára: 2480 Ft


A Simpson család (The Simpsons) rajzfilmsorozat 1989 végén indult (kezdetben Csupó Gábor is a stáb tagja volt), és egyedülállóan sikeres lett, amit az is mutat, hogy még mindig nem hagyták abba.Mi több, 2007 nyarán végre
mozifilm is készült belőle, ami nem tetszett minden rajongónak, de azért brutál dollármilliókat hozott Matt Groeningék konyhájára.
A sorozat magyar tévéken is sikerrel futott, jelenleg a Comedy Central csatornán adják, és igen kiváló a szinkronja.

Nem vitás, hogy első pillantásra nehezen érthető ez a siker. Elnagyolt, ráadásul sárga színben pompázó, gülüszemű, karikatúra jellegű figurák a Simpson család tagjai, akik akkor sem tűnnek szerethetőnek, ha az ember szívből rühelli a Disney-féle iskolát. De elég végignézni egy epizódot, hogy életre szóló Simpson-függés (vagy épp -gyűlölet) alakuljon ki az emberben. Méghozzá azért, mert annyira humoros, s közben olyan brutálisan szatirikus. Az alkotók a politikai korrektséget mellőzve gyakorlatilag bármit nevetségessé tesznek, ami megérdemli, és ugye van miből válogatniuk. És a képregény is hozza a szintet.
Teljes cikk
ehunvane.


Ohba Tsugumi - Obata Takeshi: Death Note 1-3.
Kiadó: MangaFan Kiadó
Fordító(k): Nikolényi Gergely
Illusztrátor: Obata Takeshi
Eredeti cím: Death Note
Oldalszám: 200
Ára: 2000 Ft


A Death Note, azaz Halállista egy rendkívül sikeres manga sorozat, s a belőle készült anime széria, amit magyarul az Animax műsorán láthatunk, szintén sokak kedvence lett.
Ha csak felszínes pillantást vet rá az ember, hogy miről és hogyan is van szó, akár meglepőnek is vélheti ezt a nagy sikert, ugyanis a Death Note a bűn és bűnhődés mélységesen komor témáját járja körbe, jellemzően kevés akcióval. Mégis rendkívül izgalmas sztori ez, köszönhetően a legjobb pszichológiai thrillereket és krimiket idéző történetszövésnek.
Teljes cikk
emitt.

Címkék:

hétfő, január 05, 2009

Neil Gaiman: Törékeny holmik

Kiadó: Agave Könyvek
Kiadás éve: 2008
Fordította: Gálla Nóra, H. Kovács Mária, Huszár András, Kovács Kristóf, Pék László, Pék Zoltán, Roboz Gábor, Török Krisztina
Eredeti cím: Fragile Things
Oldalszám: 320
Ára: 2580 Ft
Kategória: fantasy / sci-fi / horror, szépirodalom

Neil Gaiman nevét ma már nem csak egy underground réteg ismeri hazánkban, bár kétlem, hogy az ő regényéből készült Csillagpor és az ő forgatókönyvére épülő Beowulf filmek ill. az utóbbi szűk két évben magyarul megjelent könyvei kapcsán mindenkihez eljutott a híre, aki értékelni, élvezni tudná az írásait. A magyar könyvkiadás továbbra is adós a Gaiman nevét az angol nyelvű világban kultikussá tevő Sandman képregény sorozat megjelentetésével, és bár remény mindig van, a gazdasági problémák miatt mintha annak fénye most megint halványabban derengene...

De az Agave Könyvek két regény (
Csillagpor, Sosehol ) után múlt decemberben a Törékeny holmik című válogatáskötetet is megjelentette. Ez az eredetileg 2006-ban kiadott könyv nem az első válogatás Gaiman novelláiból és verseiből – a Tükör és füst 1999-ben magyarul is megjelent. Magam azóta vagyok feltétlen híve a szerzőnek, és nem is kerülhetem meg, hogy összehasonlítsam a két kötetet. Íme: ez gyengébb. A Tükör és füst olyan volt, mint egy egyéni, ügyes ötletekből való szilveszteri tűzijátéksorozat, merő zsenialitás, amivel nem lehetett betelni (bár a petárdázást csúful büntetném, macskák). A Törékeny holmik közé viszont relatíve sok valóban törött, csonka darab is került. Gaiman, akinek még a Csillagpor megjelente ill. moziba kerülése előtt, és évekkel az utolsó magyar nyelvű megjelenése után, 2007 júliusában volt egy spontán jött dedikálása a Delta Vision boltjában, ami kb. három órán át tartott, vagyis már akkor kiderült, hogy aki szereti, az nagyon – szóval Neil mester ma már igazi sztár Amerikában és egyáltalán, Nyugaton, és ez meg is jelenik ebben a kötetben. Egy kevésbé elismert, sikeres írónak nem engedte volna meg a szerkesztője, hogy ennyi fölös, kevésbé sikerült írást megjelentessen. Mert szóval Gaimanben egyebek mellett épp azt szeretjük, hogy olyan üdítően tudja újrahasznosítani a régi paneleket, kliséket, mindenféle népmesei meg mitológiai meg akármilyen más elemeket, és szinte bármiről képes történeket kitalálni – ez azonban nem jelenti azt, hogy mindenből jót tud, vagy hogy mindet ki is kellene adni...

Félreértés ne essék, a Törékeny holmik java így is olyan jó, hogy ha ennél gyengébb művek nem jelenhetnének meg, az évente megjelenő könyvek száma töredékére zuhanna vissza. Épp csak egy ekkora géniusztól kevesebb resztlit, kevesebb olyat várnék, amit csak azért vagyok hajlandó elolvasni, mert ő írta.

Az is okoz némi problémát, hogy több írásában vannak számunkra (nem Amerikában vagy Angliában élők számára) kevéssé vagy nehezen értelmezhető utalások, és persze ott vannak a versek is, amiket rém nehéz lehetett magyarítani, és igazából a legtöbb esetben nem is sikerült... Elolvastam angolul, amit megtaláltam a neten, és amellett, hogy eredetiben sem mind jó (a Tündérverkliről maga Gaiman is elismeri, hogy „Mint vers nem nagy szám, de hangosan felolvasni rettenetesen élvezetes.”), mégiscsak van némi ritmusuk, lüktetésük, amit magyar nyelven javarészt nem sikerült visszaadni. De vannak kivételek, a már említett darab egészen jól hangzik magyarul is, vagy pl. A csészealjak eljövetele is üt, igaz, a tartalom, nem a forma miatt. Ám a legtöbb inkább prózavers, ami az eredeti ritmus híján képeinek értékéből is sokat veszít – különösen igaz ez az amúgy varázslatos és borzongató A titkos kamra c. versre.

A könyv elejére Gaiman olyan Bevezetőt írt, amiben mindegyik íráshoz fűz valami magyarázatot. Ezeket szerintem csak utóbb érdemes elolvasni, de érdemes, és már az is valami. Plusz közéjük rejtett még egy rövid történetet.

Nem veszem végig, mi minden található ebben a kötetben, de szóval olyan, mint egy rég elfeledett majd megtalált doboz, amit lehoz az ember a padlásról, és kincsekre lel benne, meg szétfoszló, elrohadt dolgokra is, meg pár pókra, a hálójukra, s tán mumifikálódott, döglött legyekre is.

A kötet nyitóírása illő módon igazi ász: a Locus díjas
Smaragdzöld tanulmány a válasz arra a kérdésre, mi lenne, ha Sherlock Holmes a Lovecraft-i világban élne, s mindez megfejelve egy speciális, tipikusan gaimanes trükkel. Itt ugyanis a Nagy Öregek a különféle országok uralkodói... A szintén Locus díjas Október a székben lírai, hangulatos és végtelenül szomorú történet, bár ha Gálla Nóra fordítja, azt hiszem, még szebb lett volna. Az Arcasincs pórok átokvert arái az iszonytató szomj éjének tiltott zugolyában megintcsak jellegzetes Gaiman-trükkre épít, kifordítva a való és a képzelt világot, s ez is kapott egy Locus díjat (emberünk zsinórban ötször nyerte el a legjobb novellának járó Locus díjat, és mindegyik sztori itt van a kötetben!). A Záróra picit Joanne Harris-re emlékeztet, amennyiben gyermekkori emlékekből építkezik (és legalábbis egyes részei valósak), és ez is kapott ám egy Locus díjat. Ahogy erre és a hátborzongató Keserű zacc-ra, a kötet számos további írására is áll, hogy javarészt valóságos alapokkal meg többé-kevésbé átlagemberi szereplőkkel bír, s csupán nüansznyi mágikus vagy fantasztikus van bennük. Helyénvaló a mágikus realizmus és urban fantasy kifejezésekkel dobálózni ezekkel kapcsolatban.
A túlvilágról szóló A másik amilyen rövid, olyan ütős. Szintén figyelemre méltó az Emlékek és kincsek, melynek két valóban emlékezetes szereplője, a mesélő Smith, és dúsgazdag, ám véres kezű és ferde hajlamú főnöke, Alice úr, egy későbbi írásban is felbukkan. Elég jó még a viktoriánus rémtörténetek sémáját friss ötlettel feldobó, hátborzongató Falatok és falatozók, a Mátrix film forgatókönyve alapján, ám a film mozikba kerülte előtt íródott Góliát, a Locus díjas Hogyan beszélgessünk bulin csajokkal (bár igazán csak az tetszik benne, amit a költészetről ír, amúgy valahogy kiszámítható, hiába, hogy a punk korszak Londonja és a tinifiúk dilemmái is megjelennek benne), meg a szintén Locus díjas Napmadár, ami állítólag R.A. Lafferty stílusában íródott (még ha némi kis műveltséggel az egyiptomi dolgok terén könnyen meg is fejti az ember), valamint a kisregénynek titulált A völgy császára, ami az Amerikai istenek című, Hugo-, Locus-, Bram Stoker- és (ki hinné) Locus díjjal jutalmazott Gaiman regényhez kapcsolódik. Ebben a főszereplő, Árnyék Skócia északi részére vetődik, ahol újabb mitológikus problémával szembesül. Kicsit vontatott a dolog, de feledteti ezt, hogy jó újra találkozni Árnyékkal.

A többi írás között akadnak jobbak-rosszabbak vegyesen. Sajnos nem írhatom azt, hogy bejött a Tori Amos egy-egy albumához kapcsolódó két, rövidke szösszenetekből összerakott írás (Különös kislányok – Strange Little Girls ill. Lapok egy cipődobozban talált naplóból, amit egy Greyhound-buszon felejtettek, valahol félúton az oklahomai Tulsa és a kentuckyi Louisville között – Scarlet’s Walk; és figyeljetek, ezt a hármat meg kell hallgatnotok, egyszerűen csodásak, imádom őket:
A Sorta Fairytale, Wednesday, Pancake ill. hosszabb verzióban!) tetszik, mert nem. Hiába ismerem e lemezeket, mindkét írás tele van számomra mit sem mondó utalásokkal, de nagyobb baj, hogy direkte művészkedőknek érzem ezeket, ahogy a Tizenöt nagyarkánum a vámpírtarot-ból címűt is. Meglehet, nem az értelmükre, hanem a hangulatukra kellene koncentrálnom, ami alighanem könnyebben menne, ha olvasás közben az adott Tori Amos CD szólna, de így, önmagukban, magyarra fordítva nem állják meg a helyüket.

Ami a fordításokat illeti, sokszor iszonyú nehéz dolguk volt a fordítóknak, de ahol nem lehetetlen, ott azért mindenkinek volt legalább egy jó pillanata. Mégis úgy érzem, a Törékeny holmik írásaiból nem elégnek egyenletesen magas színvonalú a magyarítása. Úgy látom a neten eddig megjelent kritikákból, hogy ez a kötet különösen megosztja az olvasókat, és mindenkinek más tetszik ill. nem, s mivel ezt a cikket én írom, ez itt a saját, merőben szubjektív véleményem: szerintem Gálla Nóra csinálta a legjobban. Valahogy nála érzem azt, hogy mindvégig eltudta kapni azt a sajátos, nehezen körvonalazható, s még nehezebben megragadható atmoszférát, ami Gaiman írásait jellemzi. Bár a Törékeny holmik nem hat a reveláció erejével, igazi újdonságot sem hoz szerzőnktől, mégis igazi Gaiman-munka, és azt az ízt és hangulatot, amit én nála szeretek, bizony Gálla Nóra fordításaiban érzem leginkább jelen. Még az is lehet, hogy ő költőibb, gazdagabb nyelvezetet használt, mint az eredeti írások, én mégis úgy gondolom, hogy inkább csak ráérzett arra, ami akkor is ott van Gaiman írásaiban, ha csak úgy, pőrén az angol szöveg nem adná meg. Vagy ha így jobban tetszik, Nóra volt az, aki a legszabadabban, egyben legköltőibben használja a mi gazdag és szép és kifejező magyar nyelvünket. De mondom, a többiek is megtették a magukét, s ha ez nem volt elég, hát nem rajtuk múlott.

Címkék:

vasárnap, január 04, 2009

Joanne K. Rowling: Bogar Bárd meséi

Kiadó: Animus Könyvkiadó
Kiadás éve: 2008 (első kiadás)
Fordító: Tóth Tamás Boldizsár
Eredeti cím: The Tales of Beedle Bard
Oldalszám: 128
Ára: 1980 Ft
Kategória: gyermek / ifjúsági

Bár a Harry Potter sorozat véget ért, újabb kapcsolódó kötet jelent meg a szerzőnőtől. Bogar bárd meséiről az utolsó részben (Harry Potter és a Halál ereklyéi) olvashattunk. Olyan könyv ez, ami a varázslók világában a Grimm mesék megfelelője népszerűség és ismertség terén. És most, mondhatni végre, a muglik is olvashatják, igen szépséges kiadásban, az írónő saját illusztrációival díszítve.

A vékonyka kötetbe öt mese fért, egy régesrégi rúnaírásos verzió új, Hermione Granger által készített fordítása, s mindegyikhez Albus Dumbledore professzor írt jegyzeteket. Aki emlékszik a Halál ereklyéi eseményeire, annak az utolsó történet, A három testvér meséje ismerős lesz, hiszen az abban foglaltaknak (azaz a Halál három ajándékának) igen nagy szerepe volt a regényben.

A jóságos varázsló rosszindulatú fiának megleckéztetéséről szóló A varázsló és a pattogó fazék ill. a boszorkányüldözéseket is felidéző, egy hataloméhes király és egy sarlatán póruljártát elénk táró Nyiszi nyuszi és a locsifecsi fatönk című történetek humorosabb, népmesei jellegű darabok. A romantikus elemet is hordozó A szerencse színes szökőkútja és A mágus szőrös szíve a Grimm testvérek sokszor nagyon is baljós, sötét és félelmetes tündérmeséire is emlékeztetnek. Különösen az utóbbi történet tragikus, de mind az ötnek megvannak a maga szimbólumai, mélyeségei. Ahogy az már általában a meséknél lenni szokott.

Rowling és magyar fordítója, Tóth Tamás Boldizsár most is remekelnek, bármily’ rövid kis mesék is ezek, a Potter sorozat jellegzetes hangulata ezekben is megvan. Meg Dumbledore bölcsességgel, szeretettel teli szavait is mindig öröm olvasni. Bogar bárd a legszebb hagyományok szerinti, igazi meséket költött tehát, amiket nagy élvezet olvasni. Nincs is más, mit mondhatnék, hiszen aki szereti a Harry Potter könyveket, ezt is rég megvette, és alig hiszem, hogy csalódott. Ráadásul a kötet bevételeiből egy gyermekvédő szervezetet támogat a szerző, úgyhogy még jó célt is szolgál.

Címkék:

szombat, január 03, 2009

J.R.R. Tolkien: Kürtő úr

Fakszimile kiadás
Kiadó: Partvonal Könyvkiadó
Kiadás éve: 2008 (első kiadás)
Fordító: Acsai Roland
Eredeti cím: Mr. Bliss
Oldalszám: 108
Ára: 2999 Ft
Kategória: gyermek / ifjúsági

Tolkien professzor, a Gyűrűk Ura, a Szilmarilok és a Hobbit szerzője épp ma volna 117 éves, és remélem, odaát az Ő Középföldéje várta, ahol azóta is boldogan éli az eltávozottak életét! Amint azt rajongói jól tudják, számos mesét írt gyerekeinek, amik egy részét maga illusztrálta (a Hobbit is a Tolkien csemetéknek esténként felolvasott-elmesélt történetként indult). Ezen írások közül jó pár megjelent már magyarul, de a számos rajzzal díszített műveknek eddig jobbára híján voltunk, alighanem épp azért, mert az eredetihez hű kiadásuk drága mulatság volna. Ilyen a Kürtő úr is, amit lám, a Partvonal Könyvkiadó mégiscsak megreszkírozott, és őszintén remélem, hogy az eladások a továbbiak megjelentetésére sarkallják majd őket!

Annál is inkább, mivel ez a fakszimile kiadás szemet gyönyörködtető! A könyv páratlan oldalain láthatjuk Tolkien eredeti kézírását és rajzait (a kettő nagyon is összefügg), míg a páros oldalakon az eredetinél díszesebb, magyarázóbb, egyben nagyon hangulatos fordítás olvasható.

Kürtő úr a történet főszereplője, aki méretes cilindereiről ismert, amiket oly’ nagy becsben tart, hogy még a házát is úgy építtette meg, hogy mindenhova beférjen kalapjaival a fején. Van neki egy fura háziállata, a zsiráf és nyúl keverékét képező nyuráf, valamint egy olyan kerékpárja, amin nincs pedál, tehát csak hegynek lefelé jó használni. Ezért egy szép napon Kürtő úr legurul a faluba, hogy vásároljon magának egy automobilt. Sajnos azonban hősünk vezetési tudása hagy némi kívánni valót maga után, ami sorozatos szerencsétlenségekhez vezet. Előbb Erős urat és káposztáit borítja fel, majd Paprika asszonyt és a banánjait. Később, vendégségbe menet, az erdőben három medve rabolja ki őket, és ez még jó, ha csak a fele az összes bonyodalomnak! Persze, a végére minden probléma megoldatik, és többé-kevésbé minden szereplő megkapja, ami neki jár.

Tolkien meséin nagyon is átjön az, ami a Gyűrűk Ura vagy a Szilmarilok olvasásakor alig-alig, azaz, hogy a professzornak remek humora volt. Ez a története, amiben a mackók persze a Tolkien lurkók játékmedvéiből lettek, az autó pedig a prof 1932-ben vásárolt első járgányával kapcsolatos élményeiből érkezett, csak 1982-ben, jóval halála után jelent meg könyvben, és azzal együtt, hogy megvan a maga bája, plusz a vidéki angol életet szatírikusan, egyben szeretettel ábrázolja, valljuk be, egy kicsit azért idétlen, és messze nem a legjobb a meséi közül. De mindenképpen élvezetes olvasmány. Remélem, a 2009-es karácsonyi piacra megjelenik majd a szintén posztumusz kiadott, szintén elég idétlen és tüneményes The Father Christmas Letters!

Címkék: ,