nat b

RandomSky

Név:

Ez amolyan félblog, nem igazi. Inkább csak arra van, hogy feltegyek akármi cikket, legyen Hammer-es, ekulturás, endless-es, vagy bármi egyéb, ami nekem valamiért fontos. És nem csak zenékről meg könyvekről meg filmekről. Hanem pl. helyekről, ahol járok. És biztos lesz itt pár gondolatom is, meg hasonlók.

szombat, augusztus 24, 2013

Sopotnik Zoltán: Fahéjas kert

Már a cím és a borító is valami különlegeset sugall – a magam részéről pusztán előbbi miatt is kénytelen lettem volna kézbe venni a kötetet. S milyen jól tettem!
Minden ízében sajátos gyerekkönyv ez, néha elborult, néha bolondos, néha bölcs és így tovább, de minden furcsasága mellett is nagyon szerethet. Ekulton írtam róla alaposabban.

Címkék:

Kiss Ottó: Szusi apó erdőt jár

Ezt a könyvet azért választottam ki a recenzióra várók közül, mert belelapozva azt láttam, hogy:
„Szusi apó csalódott a technikában.
Maga alá húzta a lábát, és lehunyta a szemét, hogy meditáljon.”
S az e sorokkal átellenbeni képen egy mobiltelefon figyelhető meg, rajta a „no connection”, azaz nincs térerő felirat. Na, gondoltam magamban (vagy tán fennhangon is kimondtam), ez annyira beteg, hogy el kell olvasnom.
Hogy tényleg beteg, vagy bölcs, azt ki-ki döntse el maga. Semmiképp nem hétköznapi gyerekkönyv. Teljes cikkem ekulton.

Címkék:

szombat, augusztus 10, 2013

Jasper Fforde: Egy regény rabjai

Aki nem olvasta a Thursday Next sorozat első részét (A Jane Eyre eset), az mindenképp azzal kezdje, vagy a róla szóló cikkemmel, s még annyit tennék hozzá, hogy aki volt már nem egy, de sok regény rabja, tehát megszállott könyvmoly, és betegesen tud lelkesedni regényekért, szereplőkért, helyszínekért, annak nagyon ajánlott. Főleg, ha kedveli az angol humort is.
És a második rész még az elsőt is felülmúlja, olyan. Cikkem ekulton.

Címkék:

Clive Barker: Abarat 3 - Abszolút éjfél

Miközben a történet immáron a harmadik kötetben duzzad, bonyolódik és sűrűsödik tovább, ebben végre nem csak néhány titokra derül fény, de olyan nagyszabású fináléban csúcsosodik ki, amilyet valóban csak kevés író lenne képes kitalálni. Igaz, túl bő 1000 oldalnyi sztorin, ez talán elvárható, pláne egy Barkertől. Itt végre nem csak azt érzi az ember, hogy már megint egy újabb szereplő, már megint egy újabb megfejteni való titok, hanem beindulnak az események, a főgonoszok előlépnek, és nekilátnak nagy tervük valóra váltásának, és Cukiból is előjön, aminek elő kell jönnie. S persze még nincs vége, ez csak a harmadik rész… De ha nem ilyen izgalmas a befejezés, végképp lemondtam volna az Abaratról.

Címkék: