vasárnap, október 17, 2010

Brendan O’Carroll: Agnes Browne

Az Agnes Browne című filmet valaha adta valamelyik tévé is, főszerepben Anjelica Hustonnal, aki ebben a háziistennői szerepben is brillírozott. Hogy ehhez az alapot egy regény adta, azt csak jóval később tudtam meg. És, mint látható, a 2006-ban magyarul is megjelent könyvről sem hamarjában írok. A jobb később, mint soha tipikus esete.
A történet a ’60-as évek Dublinjában, annak is északi, szegényebbik oldalán játszódik. A címszereplő egy hét gyermekes, frissen megözvegyült családanya, aki ennyi nehézség mellett még mindig szép (34 éves...), emellett megveszekedett Cliff Richard rajongó (a filmben Tom Jones-ért van oda...). Róla és gyerekeiről meg barátairól szól ez az egyszerre humoros és szívbemarkoló, nagyon szerethető regény.
Teljes cikk az ekultúrán.

hétfő, október 11, 2010

Philip K. Dick: A Titán játékosai

A Galaktikus cserépgyógyász óta megjelent négy Dick könyvet nem olvastam, azzal a regénnyel bizony besokalltam, kellett két év szünet. De ez sem az igazi, továbbra is azt érzem, hogy a legjobb könyveit már kiadták. Persze, mihez képest. Elég sok író soha az életben nem fog olyan jót írni, mint amire én azt mondom, Dick-től közepes...
Ez egy teljességgel tipikus PKD regény, és most már határozottan az az érzésem, hogy emberünk a könyvei útján igyekezett megszabadulni félelmeitől, frusztrációitól, pszichés problémáitól.
S tette ezt úgy, hogy az összes elképzelhető verziót végigvette, méghozzá az alapötletből kiindulva egész világokat építve fel. Pontosabban az összes elképzelhető rossz verziót. Az sajnos fel sem merült benne, hogy a dolgok jól is alakulhatnak... pedig micsoda könyveket írhatott volna azokból is!
Teljes cikk az ekulton.

kedd, október 05, 2010

Maurice Druon: Zeusz emlékiratai

Maurice Druon (1918–2009) nevét a legtöbben hét részes történelmi regénysorozata, Az elátkozott királyok miatt ismerjük. Ezen könyvét egy barátném ajánlotta figyelmembe, kb. egy nappal azelőtt, hogy megtudtuk volna: újra kiadják.
Először szoknom kellett Druon régies, kifinomult stílusát, de hamar ráéreztem, és onnantól kezdve mindvégig nagyon élveztem a könyvet. Ami egyszerre regény, mitológiai összefoglaló és elmélkedés megannyi témáról, mindent úgy adagolva, hogy még épp nem sok, így aztán roppant szórakoztató is. És nem mellesleg felidézte bennem, hogy régen miért is szerettem annyira a görög kultúrát, történelmet meg mítoszokat.
Teljes cikk az ekultúrán.