nat b

RandomSky

Név:

Ez amolyan félblog, nem igazi. Inkább csak arra van, hogy feltegyek akármi cikket, legyen Hammer-es, ekulturás, endless-es, vagy bármi egyéb, ami nekem valamiért fontos. És nem csak zenékről meg könyvekről meg filmekről. Hanem pl. helyekről, ahol járok. És biztos lesz itt pár gondolatom is, meg hasonlók.

szombat, április 19, 2014

Joanne Harris: Egész évben karácsony

Ez egy olyan novellaválogatás, melyben a Csokoládé írónője úgy kalandoz kedvére, hogy hozza a rá jellemző stílust, hangulatot és gondolatokat. Továbbra is a szórakoztató és a szépirodalom határán egyensúlyoz – a történetekben felvillantott életképek, személyiségek gyakran megragadóbbak és mélyrehatóbbak, mint sok szépirodalmi műben, ugyanakkor gyakran tesz bele valami többé-kevésbé mágikus, nem evilági elemet, csavart.

Címkék:

Mr. Morgan utolsó szerelme

A film címe spoileresnek is nevezhető, bár szerintem árnyaltabb a történet annál, hogysem ennyivel összefoglalható, elrontható legyen. Vagy hogy kimerüljön annyiban, hogy kliséket sorakoztat fel az életről, mint olyanról, s benne gyászról, öregedésről, fiatalságról, apa-fiú (avagy szülő-gyermek) kapcsolatokról, és így tovább. Nem feltétlenül maga a történet ennek az oka, bár úgy gondolom, viszonylag kevés olyan filmet játszanak a mozik, melyekben legalább ilyen mélységben ábrázolnák az igazi emberi életet. A Mr. Morgan utolsó szerelmének a savát-borsát a színészi játék adja, valamint a fényképezés.

Címkék:

szombat, április 12, 2014

Robert Low: A Sárkányhajó

Low a vikingekről szóló, maximális hitelességre törekvő Felesküdöttek-saga első három részében sem finomkodott (noha az öncélú kegyetlenség sem kenyere), de a negyedikben úgy istenesen megzúzza Ormot és Felesküdötteit. Még ha a cselekmény tartalmaz is visszatérő/ismerős elemeket, és az a megoldás, hogy múltjuk árnyai visszajönnek bosszút állni, eléggé lerágott csont is, a könyv letehetetlenül izgalmas.

Címkék:

Kazuo Ishiguro: A lebegő világ művésze

Hogy Ono Maszudzsi, a regény főszereplője háborús bűnös-e, azt nem Ishiguro mondja meg, azt az olvasónak kell eldöntenie. Ahogy a maga kimért, szertartásos, jellegzetesen japán módján elmeséli történetét, előre-hátra ugrálva az időben, kerülgetve a kínos kérdéseket, ahogy a japán etikett is elvárja, apránként elénk tárul egy ember élete, és tényleg csak rajtunk múlik, mint ítéljük meg – vagy hogy egyáltalán megítéljük-e.

Címkék: