vasárnap, január 22, 2012

Máté Angi: Ez egy susogó levél

Máté Angi írásai a sajátos nyelvezet és a semmi mással össze nem téveszthető hangulat miatt (is) fogják meg az embert. Egyszerre letisztult és gyönyörű, illetve régies és újító a nyelv, amin ő ír (és beszél). Benne van Erdély, de az önmagában nem lenne elég, hogy ennyire különleges legyen. Ehhez ez a csodálatos, elvarázsolt írónő is kell, aki olyan szerény, békés és szeretetteli, és akinek ugyanakkor annyi nehézség volt az életében (a Mamó az ő saját története).
Most egy újabb csokor Volt egyszer egy mesét kapunk, más kiadónál, teljesen más köntösbe öltöztetve. Teljes cikk itt.

vasárnap, január 15, 2012

Christopher Moore: Prérifarkas blues

Lehet, hogy azért is tetszett annyira ez a regény, mert közel kritikátlanul bekajálok bármit, amiben indiánok és/vagy bajkeverő istenségek vannak, márpedig itt egyenest egy indián bajkeverő isten az egyik főszereplő, Prérifarkas. A másik főszereplő meg egy varjú törzsbéli indián, aki biztosítási ügynökként tengeti az eszelősen túlfizetettek életét. Samson Egyedül Vadászó az eredeti neve, de kollégái Samuel Hunterként ismerik, megvan mindene, mégsem boldog, és nem csak azért, mert anno a rezervátumban kinyírt egy zsarut, akinek hobbija az indiánok brutális szivatása volt. Ám bármily üres legyen is az élete, miután felbukkan benne Prérifarkas, hogy mindent felborítson, nyomban úgy érzi, jobb volt úgy… De ha egy csínytevő istennek céljai vannak veled, akkor nem sokra mész az alapvető emberi dolgaiddal. Már így a nyugati fehér civilizáció vonaláról. Ha vannak ősi indián gyökereid, amikhez visszanyúlhatsz, akkor azért… Mármint, ha nem zúgsz bele épp egy nagyon zűrös és nagyon szép nőbe, úgy mindennek a tetejébe…
Teljes cikk itt.

Bátky András: Morci

Morci egy kisfiú, akinek az édesanyja meghalt. Ezt jó darabig nem olvashatjuk így, ám az első oldaltól ott érezni a hiányt. Morci életének különféle pillanatait meséli el a könyv, azokat, amikor édesapjával beszélget a változásról, annak törvényszerűségéről és szükségességéről, és hogy az jó, de néha rossz is. Minden évszakból kapunk egy-egy életképet, ami valóban bármely gyerek életében megtörténhetne, kivéve, hogy Anya nincs már ott…
Megindító, érzékeny, gyönyörű könyv ez. Teljes cikk az ekultúrán.

vasárnap, január 08, 2012

Tori Amos: Night of Hunters

Tori Amos legutóbbi albuma, a Midwinter Graces karácsonyi illetve téli dalokat tartalmazott, úgy saját szerzeményeket, mint feldolgozásokat, és persze egészen sajátos volt. Bizonyos értelemben a Night of Hunters ennek folytatása, hiszen Tori klasszikus zenei hatásai minden korábbinál jobban előjöttek azon az albumon – az újon pedig minden egyes dal egy-egy komolyzenei darab saját képére formált átirata. Olyan zeneszerzők műveit dolgozta át (számos más klasszikus zenei hangszert bevonva), mint például Bach, Chopin, Debussy, Mendelssohn, Satie és Schubert. Jobbára nem a legismertebb darabokat, ugyanakkor lehet, hogy aki ismeri az eredetieket, sem ismerne rájuk, hiszen itt ráadásul ének is került rájuk.