Az utóbbi évek egyik legjobb, legszerethetőbb animációs filmjének folytatása részint komorabb-komolyabb, részint grandiózusabb lett, de ami az első részben szerethető volt, az jobbára itt is megvan, plusz még több, sokkal több sárkány. Nekem nagyon tetszett, de én Fogatlant, az éjfúriát önmagában is órákon át tudnám nézni.
szerda, július 30, 2014
vasárnap, július 27, 2014
Meg Rosoff: Just in Case – Sorsbújócska
David Case 15 éves angol fiú. Lutonban él a szüleivel és egy éves,
Charlie nevű kisöccsével. És a róla szóló regény úgy kezdődik, hogy
Charlie kis híján kiesik az ablakon, David épp csak el tudja őt kapni.
Az élmény hatására David úgy érzi, hogy a sors üldözi őt, és millió
módja lehet annak, hogy hogyan haljon meg. Ezért azt a furcsának ható
(de hát melyik 15 éves nem csinál furcsákat?!) megoldást találja ki,
hogy Justinra változtatja a nevét (mely így angolul szójátékká lesz), s a
külsejét, a viselkedését is átalakítja. Hogy akkor a sors hátha nem
talál rá. Persze bárki megmondhatná neki, hogy a dolgok nem így
működnek, de szerencsére Rosoff nem elégedett meg ennyivel.
Elgondolkodtató, remek regény, teljes cikkem emitt.
Jeff VanderMeer: Kontroll
Jeff VanderMeer előző regénye alaposan megkavarta a fantasztikus
irodalom egyébként sem nyugodalmas közegét. Legalábbis nekem úgy tűnik,
hogy a nagy felhajtással beharangozott, meglepően rövid és rengeteg
kérdést nyitva hagyó Expedíció
egy olvasóját sem hagyta hidegen. Ez volt a Déli Végek-trilógia első
része, de az ígért időben, hamar érkező folytatás sem teszi
egyértelműbbé a helyzetet.
A folytatás stílust, nézőpontot és helyszínt is vált, de amennyi kérdésre választ ad, annyi újabb kérdést is szül. Nyomasztó, különös regény. Teljes cikkem ekulton.
kedd, július 08, 2014
Ben Aaronovitch: London folyói
Krimit és urban fantasyt keresztező regénye egy mára ötödik részénél tartó sorozat nyitánya. A címbéli folyókat istenszerű lények személyesítik
meg, ám nem ők a főszereplők – valójában mellékszál Temze anya és Temze
apa és népes pereputtyuk egymással való torzsalkodása. A főhős egy
némileg sekélyes, de fejlődőképes fiatal rendőr, az afrikai származású
Peter Grant, aki előtt fénytelen aktatologatói pálya áll – mígnem
kiderül róla, hogy van némi érzéke a mágiához.
Szellemes és izgalmas, érdekesnek tűnő világú, de néhol nekem kissé, hm, túlzásba eső regény, teljes cikkem róla ekulton.
Philip K. Dick: A halál útvesztője
Ez volt az első magyarul megjelent Philip K. Dick regény, '86-ban, de azt a verziót nem olvastam, csak ezt az újat, és mondhatom, remek belépő PKD paranoid világába.
A halál útvesztője olyan, mint egy kamara thriller: egy
lakatlan bolygón összezárnak tucatnyi különféle embert, akikről
viszonylag hamar kiderül, hogy egytől-egyig bírnak valamiféle pszichés
problémával (Dickről lévén szó: ki nem?!), és akik aztán elkezdenek
egymás után meghalni, s egyre kevésbé lehet tudni, ki kicsoda, mi igazi
és mi hallucináció, és így tovább. Dicknél alap, hogy az olvasó tíz
oldal után elkezd kételkedni a körülötte lévő valóság vagy épp a benne
lévő érzések, tapasztalatok igazában…
vasárnap, július 06, 2014
A Grand Budapest Hotel
Sziporkázó sztárparádé, bármi őrültségre képes rendező, sajátos látványvilág és miliő, és a mélyben komoly mondanivaló: ez a Grand Budapest Hotel, az utóbbi idők egyik legszórakoztatóbb filmje. Teljes cikkem ekulton.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)