hétfő, augusztus 30, 2010

Trenton Lee Stewart: A Titokzatos Benedict Társaság

A Titokzatos Benedict Társaság egy jófajta ifjúsági regény, egyben egy immáron három részes sorozat nyitánya, amit elsősorban 9-14 éves gyerekeknek tudok ajánlani, meg bárkinek, aki szereti a kalandokat, a fejtörőket, a jól kitalált szereplőket, és a szórakoztató, izgalmas történeteket.
A regénynek négy gyerek és két felnőtt főszereplője van. Előbbiek mind egy fura hirdetésre jelentkeznek, amiben tehetséges gyermekeket keresnek – és a nehéz vizsgákon csak ők négyen jutnak át. Nagyon különböznek egymástól, két dolgot kivéve: mindannyiuknak van valamiféle tehetsége, olyasmi, amitől még nem lesznek szuperhősök, de a nagy átlagból mégis jócskán kimagaslanak.Négyüket azért gyűjti össze Mr. Benedict, a kissé bogaras tudós, hogy rájuk bízza a világ megmentésének ügyét…
Teljes cikk az ekulton.

szombat, augusztus 28, 2010

Raoul Renier: Az exorcista

Raoul Renier, avagy Kornya Zsolt a ’90-es évekbeli magyar fantasy színtér hovatovább legendás alakja. Igazi nevéhez számos emlékezetes cikk fűződik, főleg a megboldogult Rúna magazinból, melyekben a gótikus, természetfeletti horrorról épp úgy izgalmasakat meg érdekeseket írt, mint a szerepjátékok legkülönfélébb aspektusairól; írói álnevét pedig több, a M.A.G.U.S. nevű magyar szerepjátékhoz kapcsolódó, a maga nemében igen jó regény mellett elsősorban a Sötét Mersant-ról szóló írásai tették ismertté. Jelen kötet a Mersant-hoz kapcsolódó sorozat negyedik darabja.
Sötét Mersant világa meglehetősen hasonlít az Ars Magica nevű szerepjátékéra. Középkor, természetfeletti lények, ódon mágikus könyvek, meg az azokat forgató nagy hatalmú mágusok, s velük szemben a keresztény egyház felkentjei és katonái.
Maga Mersant egyike a hermetikus tanok és hagyományok utolsó őrizőinek, egészen különleges figura. A róla szóló első könyv, A hitehagyott mindmáig a honi dark fantasy legjobbja, de a többi (A kárhozott, A kívülálló) is emlékezetes darab – akárcsak ez az új könyv.
Teljes cikk az ekultúrán.
Ez pedig egy interjú, amit jó rég készítettem az íróval, egyszer majd ide is felteszem, hogy meglegyen.

kedd, augusztus 24, 2010

Mitch Albom: Csak egy kis hit kell

Ez már a negyedik magyarul megjelenő Mitch Albom könyv, bár csak az Öten a mennyországban-t olvastam tőle eddig. De amiatt megvettem a többit is (Keddi beszélgetések életről és halálról, Még egy nap).
Ennek a legújabb kötetnek három főszereplője van: Albert Lewis rabbi, vagyis a Rebbe, aki megkéri Mitch Albom-ot, hogy ha eljön az ideje, ő mondja búcsúztató beszédét a koporsójánál; Henry Covington, a kábszer-dealer gengszterből lett keresztyén tiszteletes; valamint az író maga, hiszen épp eleget mesél saját életéről is – de csak annyit, amennyi szükséges, hogy megértsük a másik kettőhöz való viszonyulását.
Nagyon fontos dolgokról szól ez a könyv. Hitről, vallásról, családról, közösségről, hagyományokról, amik segítenek embernek maradni, ill. azzá válni.
Teljes cikk az ekulturán.

hétfő, augusztus 23, 2010

Autósmesék – mai mesemondóktól

Kevés dologban lehetünk evilágon olyan biztosak, mint hogy a kisfiúk szeretik az autókat. A Disney-féle Verdák rajzfilm sikere is ezt mutatta: ha az ember körülnéz bármely gyerekrendezvényen vagy játszótéren, biztos, hogy lesz egy vagy több kissrác, akin vagy akinél van olyan holmi, aminek köze van hozzá.
Ha így nézzük, a Pozsonyi Pagony biztosra ment: ha kiadnak egy autókról szóló mesekönyvet, akkor azt vinni fogják, mint a cukrot. De nem lennének azok, akik, ha nem egy egész pontosan ilyen mesekönyv kerekedett volna a dologból. Ők ugyanis megkértek egy tucatnyi valamirevaló mai mesemondót, hogy írjon mesét autókról, és az eredményt kiadták egy kötetben.
Ekultúrán a teljes cikk.

csütörtök, augusztus 19, 2010

Máté Angi: Volt egyszer egy

Ebben a varázslatos könyvben 19 Volt egyszer egy van, és a legkülönfélébbek, például nyár, almafa, sün, köd, város, sósperec, sötétség, csend, láz, stb. Mindegyikre két oldal jut, és az a legkevesebb, hogy egyik sem olyan, amilyenre az ember számít. (...)
Máté Angi lenyűgöző, költői képzelőerővel mesél, látszólag úgy, mintha épp akkor jutna eszébe, amit leír, hirtelenül, de közben lehet a meséket úgy is olvasni, mint kis rejtvényeket, amiket meg lehet fejteni. De ez mind semmi ahhoz képest, hogy mit meg hogyan mesél! Olyanokat mesél, hogy például egy kő arról álmodozik, bárcsak valaki párnának használná, de hát ugye ahhoz ő túl kemény.
És hogy hogyan?! Úgy, hogy abban vénöreg mesélők hangját hallom, meg Lázár Ervin játékosságát, Weöres Sándor verseinek dallamosságát, csak épp prózában. Vagy ahogy a nyelvet már elsajátított, ám azzal még kísérletező gyermekek beszélnek néha. Prózaversek ezek alighanem, gyönyörű szépek. Meséi sorait mintha neszekből szőné, hangokból, zajokból, ízekből, hőmérsékletekből, érintésekből, minden érzékszervet használva, emlékeket ébresztve teljességükben.
Teljes cikk az ekultúrán.

péntek, augusztus 13, 2010

Eion Colfer: Ja, és még valami…

Az Arany Szív nevű űrhajó valószínűtlenségi hajtóművét még csak be sem tudná indítani az a hír, hogy a már eddig is öt részes Galaxis Útikalauz stopposoknak trilógiát annak ellenére is folytatják, hogy az írója, Douglas Adams meghalt.
Ilyen korban élünk, az irodalom is üzlet, de persze ilyen erővel a millió formában feldolgozott és lenyúlt népmesék megannyi névtelen szerzője is jelentkezhetne a jogdíjaiért, meg hát már hozzászoktunk. Szemünk sem rebben, bár remélem, sosem kell megérnem, hogy A Gyűrűk Urának valaki más folytatást ír… No mindenesetre Adams özvegye kimondottan Eoin Colfer-nek adott engedélyt, hogy megszentségtelenítse, ja, nem, folytassa férje örökségét, és Colfer, ha úgy vesszük, elég jól teljesített.
Ekulturán a teljes cikk, érdemes elolvasni, nagyon vicces lett... :)

kedd, augusztus 10, 2010

Frances Mayes: Édes élet Itáliában + Szép Toszkána

Frances Mayes egy amerikai egyetemi tanár és professzor, költő és író, akit világhíressé a Napsütötte Toszkána című könyve tett. Az eredetiben 1995-ben megjelent, lényegében önéletrajzi műben azt meséli el, hogy egy csúf válás után mint talált rá Olaszországban egy eladó, lerobbant villára, mint vette meg, újította fel, hogyan ismerkedett össze a helyiekkel (ideértve embereket, szokásokat, épületeket, állat- és növényvilágot, és így tovább), és tette mindezt úgy, hogy sok-sok ezer olvasója lett.Az Édes élet Itáliában szinte egyenes folytatása a Napsütötte Toszkánának, bár akadnak különbségek is.Frances továbbra is részletekbe menő alapossággal írja le, mint telnek napjaik tavasztól nyár végéig, és néha télen is Bramasole nevű villájukban, illetve a közeli Cortonában, ami Olaszország oly’ sokat emlegetett, gyönyörű vidékén, Toszkánában található.
Teljes cikk az ekulturán.

A két önéletrajzi, útleírós, receptekkel tűzdelt könyv óriási sikert aratott, így logikus lépés volt egy képesalbumot is kiadniuk. Szerencsére azonban a Szép Toszkána ennél jóval több. Először is, Frances a maga már jól ismert stílusában jó adag szöveget is írt a képek mellé, sőt inkább úgy mondanám, a képek illusztrálják az ő mondanivalóját, és nem fordítva. Másrészt a fényképek (Bob Krist illetve Frances művei) sem feltétlenül azt adják, amit bármely másik, Toszkánát bemutató fényképalbumtól kapnánk. Nem csak a jól ismert turistalátványosságokat mutatják be, sőt, inkább és elsősorban a helyiek életére koncentrálnak.
Erről is van cikk az ekulton.

szombat, augusztus 07, 2010

Interjú Böszörményi Gyulával

Böszörményi Gyula nevét a legtöbben a Gergő és az Álomfogók ímű regénnyel kezdődött sorozat kapcsán ismerték meg. Ám írónk azelőtt is, azóta is számos művel gazdagította a magyar irodalmat, s messze nem csak a gyermek/ifjúsági vonalon.
A nemrégiben befejezett Rémálom-könyvek című trilógiájáról a borítók alapján könnyen gondolhatná bárki, hogy a vámpír-gothic-emo divathoz van köze, ám elég akár egyetlen fejezetet elolvasni, hogy kiderüljön, itt sokkal súlyosabb problémákról és gondolatokról van szó, mint hogy holmi tinilánykák mint epekednek jóképű vámpírok illetve vérfarkasok után. Volt miről kérdeznem Gyulát.
Az interjú az ekulton.